Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-325
325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 217 régi bűnök egész sorozata, a régi hibák, melyek 37 éven át követtettek el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék visszaemlékezni a kiegyezés korszakára, — talán e házban csak hárman vagyunk már abból az időből, — és engedjék meg, hogy én mint öreg^ ember, a ki e házban 43 esztendeje vagyok, (Éljenzés a balés a szélsőbaloldalion.) őszintén megmondjam, hogy én hol látom az egész bajnak kezdetét. 1867-ben találom az első csiráját e bajok egész sorozatának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha 1867 után mindig tudtunk volna Andrássy Gyulákat találni a kormány élére, akkor máskép állanának a dolgok. De ő volt az első és utolsó igazán magyar miniszterelnök. Még ő alatta jött létre 1868-ban a királyi rendelet a magyar tisztek visszahelyezéséről. De ő aztán átment a külügyi székbe és vége lett a magyar befolyásnak és államalakitásnak. Azok, a kik abból a régi korból ma itt vagyunk még a házban, — talán csak Madarász József és báró Podmaniczky Frigyes — vissza tudunk emlékezni arra, hogy azon időben, mikor a 67 : XII. t.-czikket megalkották, mikor Deák szépen kidolgozott tervezetét Csengery előadta, Ghiczy és Tisza Kálmán mily hevesen támadták azt meg és kijelentették, hogy ebbe nem tudnak belenyugodni, ez nem elég világos, ezt el nem lehet fogadni, mert igy nem lesz itt magyar állam. Deák Ferencz az ülés végén felállt és ott a következő szavakkal válaszolt: Önöknek, uraim, hozzájuk fordulván, igazuk lehet; tökéletes ez a munka nem lehet; hiszen emberi ész csinálmánya, tehát hibás. De azt felelem önöknek, a kik ma elveinket megtámadják, hogy hiszen eljön majd az ideje, — mert egy nemzet mindig fejlődik, — a mikor önök a helyünkbe jőve, ezt az alapot fejleszthetni fogják; mert mi az alapot teremtettük csak meg. Alapnak én elégségesnek tartom, mert a paritás elvén építettük fel ezt az épületet, a mely a magyar állam. De a mint Andrássy Gyula elment, jöttek utána a miniszterelnökök, a lojálisak, még lojálisabbak és leglojálísabbak, és hátrafelé csinálták a dolgot. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a liczitáczió, ez a romlása az állapotoknak fokról-fokra ment, s a mint nálunk fokról-fokra mentek az engedményekben, ugy odafent is, mert: l'appétit vient en mangeant, — lassan-lassan mindjobban kikezdték alkotmányunkat ! Itt ma már paritásról ne szóljon nekem senki! Mert azt merem állítani,hogy az 1867-iki kiegyezési törvény, a mely a pragmatika szankcziónak fejlődését képezi, és fejlődését a 48. előtti törvényeknek is, ma már egy elfoszlott rongy. (TJgy van! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Jó volt lényegében kezdetnek, de kiépíteni nem tudták, és a kik arra lettek volna hivatva, azokban nem volt meg a nemzeti gerincz, (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldaion.) azok elveiKép VH. NAPLÓ. 1901—1906, XVIII. KÖTET. ket szegre akasztották Biharban. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldaion.) Én szerintem ma a kibontakozás csak ugy lehetséges, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) ha óvatos és helyes hazafias érzelemmel, a mely magával hozza azt, hogy kicsiny dolgokban engedve, nagyot tudunk megszerezni, — helyes felfogással, tiszta hazafias irányokkal próbáljuk meg közös érdekből ezt az 1867: XII. t.-czikket átalakítani, egy uj kiegyezést megteremteni a korona hozzájárulásával. A koronának ép ugy érdekében áll, mint minekünk, ebből a szerencsétlen állapotból kibontakozni. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldaion.) A korona nem kívánhatja, hogy ez a nemzet, a mely az ő legfőbb, leglojálisabb támasza, elveszszen és elpusztuljon. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A korona ép ugy érdekének tarthatja, mint mi, hogy ez a nemzet erősödjék, gazdagodjék, hogy önálló állam legyen, a melynek ügyeibe ne kontárkodjék bele a szomszéd államnak minden hívatlan prókátora, (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldaion.) egy olyan államé, a melynek alkotmányosságát és parlamentjét ez a nemzet szerezte meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldaion.) Ma ugy fordult a világ, hogy feltaláltak ott egy paragrafust, a 14-et, melylyel odaát kormányoznak, íme, nálunk is próbálnák, de az nem fog megtörténni soha, mert annak útját fogjuk állani és meg fogjuk értetni a felséges koronával, hogy itt van egyedüli támasza ebben a nemzetben, a melynek az egész osztrák monarchiában nincsen párja a lojalitásban. Ismétlem, a mit már volt szerencsém egyszer e házban mondani, hogy soha ez a nemzet nem fog ráállni arra, hogy az ő apostoli királya az osztrák császár alatt álljon! Ne vegyék szerénytelenségnek, hogy én ezeket itt elmondottam ; mint vén ember mondtam, és óva intem a nemzetet, hogy óvakodjék minden elhamarkodástól, de a törvényből ne engedjen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldaion.) A törvény az, a mely védpaizsa a nemzetnek, a törvény mely alatt a szabadság fája virágzik. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! A házszabályok értelmében el kell rendelnem a zárt ülést, a melyet 20 képviselő kér. Kérem a karzati közönséget, hogy távozzék. (Zárt ülés után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Szőts Pál jegyző: Nagy Ferencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyára nincs senki ebben a házban, a ki a közös hadügyminiszternek a kiszolgált katonák visszatartására vonatkozó rendeletét mélyen ne fájlalná. Teljesen átérezzük 28
