Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

október 3-án, szombaton. 213 325. országos ülés 1903 gyűlésekben, közhatóságokban egymásután önként nyilatkoztak meg s nyilatkozataikban kifejezésre jutott a nemzet akarata, a mely nem engedte meg, hogy a nemzetnek vér- és pénzterhei fokoztassanak, hanem kérte és kívánta, hogy a nemzet önálló állami létének, a nemzet önálló egyéniségének feltételei a saját pénzével és vérével fentartott államszervezetben, a vederéiben is érvényesüljenek és törvényei hajtassanak végre. (TJgy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldálon.) Távol kell esnie a nemzet érzelmeitől, távol kell állania a nemzet érdekeitől annak, a ki a nemzeti akarat ezen komoly, hatalmas és alkotmányos megnyilatkozását nem látja, nem hallja, nem tiszteli. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Az ellen alkotni, cselekedni akarni nem állambölcseség, nem alkotmányos politika, hanem erőszak és önkény. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Sajnos, hogy a magyar nemzetnek a jelenben ez utóbbit kell tapasztalnia, mert a katonai hatalom, bízva abban, hogy 1867 óta a magyar országgyűlés többsége vele szemben sohasem fejtett ki jogos ellentállást, jogos ellenőrzést és sohasem támasztott vele szemben 1867 óta nemzeti követelést, hanem mindenkor feltétlenül megadó és meghunyászkodó politikát követett, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mereven szembe helyezkedett a nemzet akaratával, és ma már nemcsak a nem engedés terén állott meg, hanem a nemzettel szemben már egyenesen a pozitív erőszak és cselekvés terére lépett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Az alkotmányellenes cselekvésnek első ténye a három évüket kiszolgált katonáknak visszatartása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ezen tény, a közös hadügyminiszternek ezen rendelete előttem és előttünk, t. képviselőház, világosan igazolja és bizonyítja azt, hogy a badügyi kormányzat Magyarországgal szemben ugy jár élés Magyarországot egyszerűen ugy kezeli, mintha megszállott tartomány volna; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) egyszerűen rendelkezik, parancsol: sic volo, sic jubeo. Mintha bizony, t. képviselőház, a hadügyi kormányzat a nemzeten, a törvényhozáson és az országon felül álló hatalom volna ! Mintha az a hadügyminiszter és az a hadügyi kormány a magyar alkotmány által nem korlátolt hatalommal és jogkörrel biró hatóság volna Magyarországon ! Pedig, t. képviselőház, ennek az ügynek, ennek a kérdésnek az alkotmányjogi oldala miként áll? A közös hadügyminiszter kiad egy rendeletet; kiadja e rendeletet akkor, mikor a magyar országgyűlés el van napolva és a mikor Magyarországon a független felelős minisztérium megalkotva és kinevezve nincs. A mi alkotmányunk alapját képező pragmatika szankczió, valamint az erre felépített 1867-iki kiegyezés pedig világosan és határozottan kikötötte a kölcsönös és együttes védelem mellett azt, hogy a közös ügyek alkotmányos elintézésénél Magyarország alkotmányos befolyása biztosíttassák. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: De sohasem érvényesítette! Tóth János: Hát, t. képviselőház, biztosittatik-e Magyarország alkotmányos befolyása ebben a kérdésben: igen vagy nem? Hiszen el vagyunk zárva attól; magyar országgyűlést nem tartanak, az országgyűlés állandóan el van napolva, érdemleges üléseket nem tartunk és így a magyar országgyűlés nem is vitathatja meg, hogy vájjon ez a közös hadügyminiszteri rendelet törvényellenes, alkotmányellenes- e és a magyar országgyűlés nem fejezheti ki itten az egész nemzet akaratát, hogy helyesli-e, akarja-e ezen hadügyminiszteri rendeletet fentartani és e szerint a három évet már kiszolgált katonákat további szolgálatra kötelezni. Tehát a magyar nemzet alkotmányos befolyása nincsen biztosítva, mert ettől a magyar országgyűlés az elnapolás által el van zárva. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, az 1867: XII. törvényezikkben lefektette a magyar nemzet azon elvet is, hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék. Már pedig a mi közjogi önállóságunk épen az által van csorbitva, hogy itt a magyar országgyűlés el van napolva, mi üléseket nem tarthatunk; alkotmányos befolyásunk pedig a tekintetben van elzárva, hogy ezen közös hadügyminiszteri rendeletről a magyar országgyűlés mindezídeig hivatalos értesülést nem is szerezhetett, mert hiszen itt a magyar országgyűlés termében egyetlenegy miniszter sem állott fel és nem fejezte ki azon álláspontját a magyar nemzet előtt, hogy igenis vállalja a felelőséget ezen hadügyminiszteri rendeletért, vagyis a magyar kormányról nem tudhatja a magyar országgyűlés és a magyar nemzet azt, hogy a magyar kormány alkotmányos hozzájárulásával és beleegyezésével történt-e ezen hadügyminiszteri rendelet kibocsátása, vagy a nélkül. (Ugy van! Ugy van! a széhőbalohlalon ) Polónyi Géza: Botrányos törvénytelenség! Alkotmányszegés! Tóth János: Ily körülmények között ki igazolja előttem, vagy a magyar törvényhozás előtt (Nyugtalanság jobbfelöl.) azt, hogy a magyar alkotmányos kormány hozzájárulásával és beleegyezésével adta-e ki a közös hadügyminiszter ezen rendeletét? Már pedig, t. képviselőház, a közös hadügyminiszter semmikép sem intézkedhetik a magyar alkotmányos kormány hozzájárulása nélkül. És ezzel szemben azt látjuk, hogy itt a magyar nemzet előtt egyetlenegy miniszter sem vállalta a felelőséget e rendeletért, sőt a mi közjogi önállóságunk is teljesen meg van sértve az által, hogy ezen fontos kérdést nem is tárgyalhatja érdemlegesen a magyar országgyűlés, a mennyiben ülései el vannak napolva és igy érdemleges határozatokat nem is hozhat,