Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

október 3-án, szombaton. 212 325. országos ülés 1903 tését és végrehajtását követeli. Nem, t. képviselőház, ilyen felfogással szemben nem elég a meghunyászkodás, nem elég az önök részéről, hogy szolgák legyenek. Önöknek tanácsadóknak kell lenni, a kik felhívják a korona figyelmét arra, hogy a nemzet érdekeinek és jogainak kielégítése mit kivan tőle; tanácsadóknak kell önöknek lenniök ebben a nehéz perczben és ha önök ezen kötelesség teljesítését megtagadják, ám a nemzet nem fogja az ő harczát és küzdelmét abbanhagyni s azok a viszályok, a melyek keletkezhetnek és azok a rázkódások, a melyek talán hosszú időre előállhatnak, azoknak a lelkiismeretét fogják terhelni, a kik kellő időben nem siettek odaállani a korona elé, hogy a nemzet jogai felől felvilágosítsák. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) A három évüket kiszolgált katonák ügyét olyan sürgősnek, olyan fontosnak, annyira a nemzet önérzetéből folyónak tartottuk, hogy nem helyeseinők, ha ez a kérdés egy következő kormány megalakulásáig függőben maradna. Nem helyeseinők pedig annál az oknál fogva sem, mert tapasztaltuk, hogy a kormányalakítás immár hetek, sőt kónapok óta vajúdik; hogy az a körülmény, hogy nem lehet parlamenti kabinetet alakítani a nemzet jogainak elismerése nélkül, elégséges arra, hogy az ország a legkínosabb válságban, költségvetés és ujonczok nélkül való állapotban felelős kormány nélkül hagyassák. Ez a példa előttünk állott és követelte tőlünk, hogy ne várjuk meg, míg a kormány lemondásának elfogadásával uj parlamentáris kormány alakittatik, hanem az ügy fontosságára való tekintettel, és tekintettel még arra is, hogy hozandó határozatunk olyan miniszter tényét illeti, a ki sem le nem mondott, sem állását ott nem hagyta, a ki pedig közjogi felelőséggel mindkét államnak tartozik, mert nem alkotmányon kívüli közeg, hanem az ország alkotmányos közege s ennek következtében az; ő rendeletét tanácskozás és határozathozatal tárgyává tenni szükséges — kértük a mai ülés összehívását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De azt ne méltóztassék rólunk hinni — hogy bezárjam szavaimat, — hogy akár ezen a helyen, akár másutt, akár a hároméves katonákhoz, a kik szerintünk jogaikban és érdekeikben sérelmet szenvedtek, akár az ország bármely polgárához olyan felhívást intéznénk, hogy szegüljenek ellen a felsőbb hatalom rendelkezésének, hogy azt mondanók bárkinek, hogy kezdje meg a rendbontást, az erőszakoskodást. Ilyen tanácscsal nem lehet szolgálni, mert az országot nem akarjuk az erőszakos összeütközések terére vinni. (Ugy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg akarunk a jog terén maradni, békés és alkotmányos fegyverekkel akarunk élni, és hiszszük, hogy azokkal sikert aratunk a nemzet jogainak kivívásában és hiszszük, hogy nem szükségesek azok az összeütközések, a melyek az egyéneknek legnagyobb sérelmével járnak, a nélkül, hogy a köznek, magának az ügynek hasznára lennének. Kubik Béla: A törvénytelenséget mindig felülről kezdik! Holló Lajos: Mi tehát a küzdelmet folytatjuk, akár sikerül ahhoz a többség hozzájárulását megnyernünk, a mint hiszszük, akár nem sikerül, abban a tudatban, hogy azok a polgárok megnyugvást fognak meríteni, hogy azt az áldozatot, a melyet esetleg hozniok kell, a haza ügyének hozzák, a nemzet jogainak és hogy az meg fogja termékenyíteni azt a talajt, a melyből kinő majd az a hatalmas fa, a melynek terebélye alatt — a magyar alkotmányosság, a magyar nemzeti hadsereg terebélye alatt — ha nem is ők, de utódaik meg fognak pihenhetni. Ennek következtében a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Olvassa): » Minthogy az 1889. évi VI. t.-cz. világosan megállapítja, hogy a közös hadseregben a sorhadnál háromévi a tényleges szolgálat, minthogy a hadügyminiszter azon rendelete, a mely a magyarországi kiszolgált hároméves katonák visszatartását rendeli, politikai czélzatokat látszik szolgálni, a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a hadügyminiszter rendeletének visszavonásával a három évüket kiszolgált katonákat haladéktalanul bocsássák haza.» (Élénk helyeslés a szélsiíbaloldalon.) Kérem, hogy ezen határozati javaslatomat a legközelebbi ülések egyikének rendes napirendjére kitűzni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Tóth János! Tóth János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuh!) Előttem szóló t. képviselőtársam öszszes érveiben osztozom és ennek megfelelőleg határozati javaslatát elfogadom. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) A harmadéves katonák szerintem alkotmányellenes és törvénytelen visszatartása ügyében kívánom pártomnak álláspontját és saját álláspontomat röviden kifejteni. (Halljuk ! Halljuh!) Elvitázhatatlan tény az, hogy állami életünknek jelenlegi küzdelmes stádiumában a nemzet és a katonai czezárizmus nyíltan, kifejezetten szembe kerültek egymással, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) szembe kerültek egymással mindegyik a maga fegyverével. A nemzet ütközetbe vitte igazságát, évezredes jogait, alkotmányát, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) a másik fél az igazsággal szemben az egyoldalú hatalmat, a joggal szemben a sic volo, sic jubeo elvét és az alkotmánynyal szemben az önkényt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az ütközet eddigelé nyolcz hónapon keresztül a passzív rezisztenczia mezején folyt le. A nemzet, bizva igazságának erejében, a szigorú alkotmányosság sánczai között mozgott mindig, az alkotmányos fórumok előtt kért orvoslást; a nemzet egyetemét alkotó egyes részek feliratokban, deputácziókban, nép-