Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

325. országos ülés 1903 ok reg osztrákságát megsemmisíteni és ezzel meg lesz oldva a kérdés. De a mennyiben ebben az irányban a nemzet óhajának eleget nem tesznek, a mennyiben ez a harcz a nemzet és a trón között tovább fog vívatni, a nemzeti ellenállás összeszerveződik és a nemzeti akarat egygyé forr, akkor nem hiszem, hogy egy későbbi stádiumban ez az ár már elég lenne a kedélyek lecsillapítására és a nemzet megnyugtatására. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Arra volna szükség, t. képviselőház, épen, hogy a magyar politikai életben azok a kicsinyességek, egymásnak meggyanusitása, egymás intenczióinak mindjárt félremagyarázása, megszűnjenek. Hiszen végre az egész politikai világot nem lehet egyesíteni egy táborban. Lesznek mindig, a kik lelki sivárságnál fogva a hatalomhoz való férkőzés eszközét és módjait keresik, de vannak nyugodt és higgadt gondolkozásnak, a kik talán eddig más meggyőződésben éltek, a mint azonban látják a nemzeti akarat felbuzdulását, a nemzeti szellem felébredését, ők is sietnek abba a táborba, a hol egvek vagyunk a nemzet jogainak kivívásában. Önök látják, hogy az, hogy a külföld a mi viszonyainkat félreérti, épen abból keletkezik, hogy ezt még mindig mint a kisebbség harczát tekintik és azt hiszik, hogy az alkotmányos többség akaratával és érzületével ellenkezik ez, pedig lesznek igazságos lelkű emberek és ezek meg fogják mondani, hogy saját érzelmeikkel sem áll ez a harcz ellentétben, nem áll ellentétben a nemzet felfogásával sem, de ellentétben áll azzal a czirkumspektusos gondolkodással, vájjon ez által nem fognak-e konfliktusokat előidézni a trón és a nemzet között. És akkor nem lehet azt mondani, hogy ezt a harczot nem fogjuk a mindenhez fűzni, hogy ne erőszakoljuk egyszerre minden kívánságnak keresztülvitelét, mert ez csak olyan töredéke, olyan kis része a követeléseknek, a melyik nem jelent mindent, még az 1867-iki törvény alapján sem. Mert nem kívánjuk mi a külügyek szerint az államiságnak érvényesülését, nem kívánjuk a közös hadügyi szervezetben sem az államiság érvényesülését; egyedül csak bent, a csapattesteknél, Magyarországon kívánjuk. Ez oly annyira nem minden, oly annyira mérsékelt törekvése a nemzetnek, a mely elől elzárkózni azzal, hogy ez túlzott követelés, semmiképen sem lehet. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sürün hallja azt is az ember, hogy ez meglepetés a koronára nézve, minthogy 35 év eltelt a nélkül, hogy ebben az irányban hangoztatások történtek volna. Felhívom figyelmüket azoknak, a kik talán egy másfél évtized előtt tagjai voltak a képviselőháznak, hogy emlékezzenek vissza, mily megütközést keltett, midőn egy hadgyakorlaton a korona megszólalt és azt mondta az előtte összegyűlt megyei tisztviselőknek, hogy mindent el kell követni arra, hogy megtörjék az országban azokat a tóber 3-án, szombaton. 211 veszedelmes áramlatokat, a melyek akkor mutatkoztak. Azok a veszedelmes áramlatok, a melyek akkor jelentkeztek, abban álltak, hogy mind több kerületben hangoztatott a nemzet közjogi állapotának nem megfelelő volta, az, hogy az ország joga a hadseregben nem érvényesül. És midőn a függetlenségi pártok számaránya megnőtt, a kőszegi hadgyakorlat alkalmával jött a királyi ukáz, a mely sorakozásra hivta fel a nemzetet, hogy ezeket a veszedelmes áramlatokat megtörjék. És vájjon milyen eszközöket alkalmaztak az általuk kivánt rendnek fentartására ? Vájjon az a hatalmas pénztömeg, a mely mozgósítva lett, az egyéni áldozatokból származott-e, nem pedig a hatalom felhasználásából, nem azoknak az eszközöknek igénybevételéből, a melyeket csak a koronának letéteményesei, a kabinet tagjai gyakorolhattak ? Értem ez utóbbi alatt a czimeknek, rangoknak adományozását. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem merülhetett-e fel a kívánság, hogy mire valók ezek a pénzforrások, ha Magyarországon a közmegnyugvás annyira nagy a mai állapotok fentartása tekintetében, hogy ezeken változtatni nem kell ? Ezeknek az áramlatoknak megtörésére és ennek az általuk kivánt rendnek és megnyugvásnak fentartására való volt azoknak a szuronyoknak a sokasága, a melyet még a másik országból is be kellett hozni Magyarországba ? Mindez arra való czélzattal volt, hogy ez a rend, a mely csak a külszinben volt rend, de a lelkek belsejében csak elégedetlenség volt, mesterséges, törvénytelen eszközökkel is érvényesíttessék. (Igaz! Ugy van! a szélső ba loldalon.) Ha tehát magában a többségben nem jelentkeztek kívánságok, de jelentkeztek az országban és nem lehet mondani, hogy ebben az irányban olyan újság előtt áll a korona, hogy nem bírt tudomással arról, hogy a nemzet elégedetlen a mai állapotokkal, mert ezt épen a múltkori országgyűlésen a t. túloldal egy felirati javaslata alkalmával minden esetre tudomással vehette. (Iqaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Midőn bennünket ezeknek a dolgoknak az orvoslására hivnak fel, la hároméves katonáknak a szabadon bocsátását ahhoz a feltételhez kötik, hogy az ujonczok megszavaztassanak. De mi nemcsak a lelkiismeretünk előtt, hanem az egész ország népe előtt fedve vagyunk, ha ezen ujonczmegajánlást olyan feltételekhez fűzzük, a melyek az ország érdekeiből, jogaiból, törvényeiből folynak, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) a melyek a korona jogát nem sértik és csak a koronának és a dinasztiának azzal az előítéletével állnak szemben, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely e kettős államnak osztrák jellegét és egységét legalább a hadsereg osztrák jellege által akarja megóvni, a melyik makacsul elzárkózik minden áramlat ellen, a mely ebben az országban az ország törvényeinek érvényesi27*