Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

któber 3-án, szombaton. 210 325. országos ülés 1903.» tenni? Önök most ott állanak egy elhatározás előtt, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) tanácskozásokat folytatnak, és megengedem azt, hogyha ki-ki meggyőződését követné, akkor mérsékelné ezeket a követeléseket. Tudom Andrássy Gyula képviselő úrtól, hogy ő a német nyelv uralmát feltétlenül hasznosnak és czélszerünek tartja. De nem arról van most szó, hogy a többség egyes töredékei, hogy ki-ki a maga szubtilis felfogását és meggyőződését érvényre juttassa, hanem arról, hogy a koronát oly tanácscsal lássák el, mely a koronára és a nemzetre egyaránt hasznos, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) hogy azt a tanácsot adják-e a koronának, hogy elinduljon azon az utón, mely a nemzettel szemben a harczot, az ő jogai és érdekei sérelmét jelenti, vagy pedig az ellenkezőjét tanácsolják. Midőn erre felelni akarnak, akkor meg kell nézni a nemzet egész közvéleményét, meg kell nézni a vármegyék határozatait, meg kell nézni azoknak a főispánoknak a véleményét, a kik pedig a korona kegyelméből vaunak megbízva, pl. Wesselényi nyilatkozatát, kinek lelkéből fakadt a nemzethez való ragaszkodás. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Mindez feltünteti, hogy a nemzet ezen az utón meg nem áll mindaddig, mig az ő jogát keresztül nem fogja vinni. Ha pedig a dinasztia ebben az irányban a nemzeti akarattal szemben áll, ebben a küzdelemben nem lehet más vesztes, mint az a dinasztia, a mely a nemzet jogait el nem ismeri. (Igaz! Vyy van! a szélsöbaloldalon.) A formulák és a papiros-jog Magyarországon teljesen értéktelenné vált; ne azokat keressék. Az 1867-iki törvényben benne vannak a nemzet jogai papiroson fentartva, a 67-iki királyi kézirat fentartja, hogy a magyar csajkátok magyar tisztekkel láttassanak el. Ezek mind értéktelenekké váltak. Azért követelünk intézményeket, azért követeljük, hogy a hadseregből az osztrák szellem kiküszöböltessék. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi nem a hadsereg egységét akarjuk koczkáztatni, nem bontjuk meg a hadsereg adminisztráczióját, egységes vezényletét, de az osztrák szellemet és az osztrák intézményeket akarjuk hatálytalanokká tenni (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és magyar intézményekkel pótolni. Ennek következtében mindazt, a mi ennek appertinencziája, életbe kell léptetni, ha nem is most azonnal. A kivitelben az okos, helyes átmenetet kell teremteni, de törvényes intézkedésekkel a nemzet jogának elismerését feltétlenül követelj iik. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ebben a félmunka semmi értékkel nem bir. A ki egy folyót át akar hidalni, hiába épiti az első pillért a folyó közepére, hiába megy egész túl is, ha csak néhány métert hagy épitetlenül, nincs a viz áthidalva. Minden szál deszkát le kell tenni, hogy a folyó áthidalva legyen. Mindent el kell végezni, hogy Magyarországon a magyar hadsereg a magyar nemzet részére biztosittassék. (Ugy van! TJgy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha az életbeléptetés munkája hosszabb időt vesz is igénybe: ennek minden intézményét most kell keresztülvinni és most kell törvényesen a nemzet részére biztosítani, (TJgy van! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebben az irányban veszedelmes dolog a halogatás. Hock János: Ugy van, ezek is Sybillakönyvek! Holló Lajos: Ma még lehetséges, hogy a nemzetnek ez az áramlata itt megáll. Tudvalevő, hogy ebben a küzdelemben ezek a fokozatok miként következtek be, mint lett volna elég csak magának az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslatnak visszavonása, mint lett volna később elég sok más kisebb jelentőségű kérdés, de mindez ma már nem elég, ma már meg kell követelni a magyar vezényszónak, a magyar szolgálati nyelvnek feltétlen kimondását. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hozzá lehet tenni, hogy még ezen a téren is sietni kell, mert ha ebben a küzdelemben a nemzet arra a tapasztalatra fog jutni, hogy a súrlódási felületek a monarchia másik államával olyan nagyok, hogy ezt elkerülni máskép, mint a perszonál-unió alapján nem lehet, akkor az áramlat nem fog megállani addig, a mig a perszonál-uniót a maga zászlajára nem irja. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert vagy áll az alkotmányosság és az annak alapján hozott törvények, vagy áll az a felfogás, a mely csak most kezd kidomborodni, a mely megjelentkezik a következő kifejezésekben: az én hadseregem, az én kabinetem, az én többségem, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) a midőn minden jog a koronához akar fűződni, a midőn a többséget egy bizalmatlansági szavazata mintegy alkalmatlannak tünteti fel fölfelé, a melynek jogában sem áll. hogy egyszer egy kormánybuktatás tényét keresztülvigye. A midőn látjuk mindezt, hogy a nemzetnek teherviselése, hogy a nemzetnek vér- és pénzáldozata, a mely a hadseregben rejlik, semmi, ellenben a koronának joga kiterjesztetik annak minden izületére, akkor az a meggyőződés érlelődik meg a nemzet lelkében, hogy itt gyökeresebb megoldásokat kellene keresni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) el kell menni a megoldásnak azon fokáig, a mely ezeket a súrlódásokat egyszersmindenkorra kizárja és a mely a két államnak egymás közötti viszonyában a teljes függetlenséget és a teljes önállóságot, szóval a perszonáluniót valósítja meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ha ma még odaállanak önök, a többség, hogy megfontolással a koronának tanácsot adjanak, ma még megtehetik azt, hogy elzárják a perszonál-uniónak életbeléptetését, ma még megtehetik azt, hogy csupán Magyarország területén belül akarják a hadse-