Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

3%5. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 209 a politikát beviszi a tényleges állományi! katonák sorába, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a mi ellen mi mindig tiltakoztunk és ellenállottunk, a minek példáját követni nem fogjuk; de egyúttal konstatálnom kell. hogy ez destruktív irányzatú a hadseregre nézve, a mely pedig a nemzet és trón védelmét van hivatva teljesíteni. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) A harmadik szempont, a melyet figyelembe kell venni, az, hogy ezzel a sokat emlegetett paritás, a mely Ausztria és Magyarország viszonyai között fennáll, megszűnik. (Igaz! Ugy van í szélsobalóldalon.) Hock János: Hol van az egységes hadsereg ? Holló Lajos: Ausztria hadseregéből a három évet kitöltött katonákat elbocsátották, Magyarországon azonban visszatartották. Igaz ugyan, hogy Ausztriában a törvényhozás hozzájárult ahhoz, hogy a folyó évi ujonczok beállittassanak, de hozzájárult azon tényleges állapot alapján, hogy Ausztriában a hadseregben az állami nyelv, az állami hatalom, az állam szuverenitása érvényesül; Magyarországon pedig a törvényhozás hozzá nem járul a miatt, mert itt ugyanezek : az állami nyelv, az állami hatalom és az állam jelvényei nem érvényesülnek. Ha a paritás a két állam közt, azok a feltételek, a melyeket az ujonczok megajánlásához kötünk, nem egyeznének is, az abból levont szabály, a büntetés a katonaságra nézve semmi törvényes alappal nem bir és nincs indokolva a paritás elvénél fogva sem, a mely pedig a törvényben ki van mondva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) De végül ne méltóztassanak még egy körülményt Magyarország szempontjából figyelmen kivül hagyni, és ez az, hogy felhívásokat látunk szerte az országban a katonai j>arancsnokságok részéről kibocsátva, felhívásokat látunk a görög nem egyesült és a görög katholikus felekezetek főpásztorai és lelkészei által kibocsátva, a melyek az országnak nem magyar ajkú lakosságát felhívják és serkentik, hogy daczára annak, hogy megszavazott ujonczok Magyarországon nincsenek, teljesítsék katonai kötelezettségüket. Ezen rendelkezés az ország lakosait szétbontja különböző nemzetiségű és származású polgárokra, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) a magyar fajú lakosság ellen sorakoztatja a nem magyar fajú lakosságot, és midőn ezeket a legfelsőbb katonai parancs iránt való engedelmességre kívánja felhívni, egyúttal talán azon reményt csepegteti a lelkükbe, hogy midőn ezen küzdelemben, melyet a magyar faj folytat, a katonai hatalom mellé állanak, egy másik, későbbi küzdelemben talán a katonai hatalom fogja az ő aspiráczióikat, államellenes igényeiket is támogatni^ (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Örömmel kell konstatálnunk, t. képviselőház, ha elfogulatlanok vagyunk, hogy a nemzetiségeinkhez intézett felbujtás oly csekély visszhangot keltett országszerte, néhány szórványos eset KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. kivételével annyi nyugodtságot lehet találni, hogy elismeréssel kell lennünk, és ezt ki is kell fejeznünk, hogy a nemzetiségek ezen harczban, ha nyíltan nem is sietnek a mi támogatásunkra, de nem is sietnek a mi elleneink támogatására. De azért egy ilyen kísérletet tenni, egy hadügyminiszteri rendeletet és az azt továbbvivő katonai parancsnokságoknak rendeletei által az állami egységet megbontani akarni, ez gonosz kéznek oly gonosz munkája, a melyet a parlamentnek eltűrni nem lehet, és a melylyel szemben az orvoslást sürgetni kötelességünk. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) A politikai szempontokat utánam jövő t. képviselőtársaim bőrén fogják mérlegelni, én csak röviden egy-két kérdésre akarok rámutatni. Sürün felhangzik félhivatalos részről is, hogy hiszen ezeknek az állapotoknak, a katonák visszatartásának könnyű véget vetni, ha az ellenzék vagy az ország teljesiti kötelességét az ujonczok felajánlása által. Hiszen az ujonczok megajánlásának akarata, szándéka az egész nemzetben megvan, csupán tudva van, hogy azon feltételekhez van fűzve, a melyeknek teljesítése ismét a korona részéről ütközik nehézségekbe. Egy intranzigens álláspont mutatkozik a nemzet és a korona felfogása között, de keressük a kibontakozást önök is, mi is. Mindannyian abból a felfogásból indulunk ki, hogy az összhangot, a kölcsönös belátást, a viszonyok kölcsönös mérlegelését kell mindkét faktornál tekintetbe venni. Midőn ezt teszszük, fel kell tételeznünk, hogy a korona ép oly tekintettel van a nemzet érdekeire, ép annyira kevéssé kívánja a nemzet érdekeit sérteni, mint a mint mi nem akarjuk a dinasztiáét sérteni. Az a kérdés tehát, hogy a mi nemzeti törekvéseink által a dinasztia érdeke van-e sértve? De a dinasztia érdekét nem sértheti az, ha Magyarországon a magyar hadsereg magyar lábra állíttatik, mert ezáltal trónjának fennállása erősítést és biztosítékot nyer. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Ellenben Magyarország érdekeit sérti, és az állam megerősödése nem következhetik be, mig az állam szuverenitása a hadseregben nem jelentkezik. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon) Tehát ha joggal elvárhatjuk, hogy a két fél érdekei közül egyik se szenvedjen sérelmet, vájjon csak a nemzet legyen az, kinek érdekei koczkán forognak (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Ha nem az érdeket, de a jogot nézzük, mi nem óhajtjuk a korona jogát kevesbíteni és felségjogait érinteni. Az 1867 : XII. törvényczikk világosan megszabja, hogy e két állam közti közös viszonyokra nézve teljes paritásnak kell lennie. Yajjon a hadseregben a paritás egyenlően van-e keresztülvive ? Midőn ezt a harczot a koronával szemben folytatjuk, vájjon a korona joga van-e sértve a hadseregben, vagy a nemzet joga? Ha eleget kell tennünk az egyiknek, nem a nemzet joga-e az, a melyiknek eleget kell 27