Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

208 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. sértődést keltett a kabinet lelkében, a mely hozzá volt szokva, hogy a többség részéről 35 éven keresztül feltétlen támogatásban részesittessék; és midőn ez egyszer gyakorolta a többség azt a jogát, bogy a bizalmát tőle megvonta, a kormány sértődve távozott belyéről, nem fogva fel azt, hogy bár a korona deszignálása alapján ül itt a parlamentben, de egyúttal a nemzet bizalmából is kell hogy a parlamentben helyet foglaljon, és csak az udvaronezok tehetik azt, hogy a korona sérelmének tekintsék a parlamentben való leszavazást. (TJgy van! Ugyvan! Tetszés a szélsöbaloldalon.) A parlamenti kormányok nem tekinthetik ezt annak; mert ők visszaesnek a parlament ölébe, a honnan kiemelkedtek és a honnan megbízatásukat vették. (TJgy van! TJgy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Az az ügy, a melynek érdekében itt a parlament ezen oldalán ülők szükségesnek tartottuk a képviselőház összehívását, a mint ismeretes, a harmadik évi idejüket kitöltött katonáknak bentartása. Apprecziálni lehet ennek a kérdésnek a fontosságát mindenkinek a jogi belátása és felfogása szerint. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, azt, hogy ha azokon a honpolgárokon sérelem esett, akkor a magyar történelemnek tanúsága szerint az ilyen sérelmet könnyű elviselni, ha erőszakból, ha a hatalomnak parancsából éri az illetőket; de elvárhatják, hogy a nemzet szolidaritást érez velük és felemeli karját az ö jogaik védelmére. (Helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Az a sérelem, a mely őket érte, a mi felfogásunk szerint is sérelem, de annak eltűrésére a hatalommal és erőszakkal szemben kényszerítve vannak és csak az által válik az elviselhetővé, ha a képviselőház, mint a nemzet polgárságának védője, felemeli védőszavát. És ha a többség lelkiismeretéből nem folyik, — a mit fel nem tételezek — folyik a mi lelkiismeretünkből, hogy az első alkalmat megragadjuk, hogy itt a parlamentben jogaik védelmét és orvoslását kívánjuk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azok a szempontok, a melyeket ennél a kérdésnél figyelembe kell venni, elsősorban talán a jogszerűségnek a kérdései, a mennyiben tény, hogy az illető hadügyminiszteri rendelet hivatkozik egy törvényszakaszra, a mely tényleg a mi törvénykönyvünkben megvan, hogy t. i. a három évüket kiszolgált katonák bentartbatók az illető harmadik év végéig, deczember 31-éig. Ennek következtében rigorózusan véve e rendelet a törvény intézkedését nem sérti, és e törvénymagyarázat lehetőségét el kell ismernünk; azonban ha magát a jogot veszszük figyelembe, még a jogszerűségi szempontból is szó fér e rendelet fennállásához és fentarthatásához. Ugyanaz a törvény ugyanis, a mely kimondja, hogy a katonák deczember 31-ig visszatarthatok, egy előzetes rendelkezésében megállapítja, hogy a sorhadnál a tényleges szolgálat három évig tart. (Igaz! (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a jogszabály a 35 évi gyakorlattal teljes megerősítést nyert, ennek következtében a polgárok az ő viszonyaikat, az ő életrendjüket ehhez szabták. Egy más törvényszakasz magyarázása tehát, és egy más törvényszakasz életbeléptetése ezen kimondott jogelvvel szemben feltétlenül sérelem azokra a polgárokra nézve, a kik e törvény uralma alatt tettek eleget katonai kötelezettségüknek. Ha két ellentétes jogszabály jő alkalmazásba, akkor, a midőn a polgárok ily megterheltetéséről van szó, lehetetlen, hogy a jogszabályt megszorító értelemben ne alkalmazzuk. A mikor a törvény kimondja, hogy három évig tart a tényleges szolgálat: ez oly uralkodó szabály, a melyre nézve eltérő kodiczillusból vont magyarázat nem vonhat le semmit, és ezt mint érvényben levő alaprendelkezést kell érvényesnek és fennállónak elismernünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ha jogszerűség szempontjából az eljárást nem is lehet teljes mértékben elitélnünk, el kell azt ítélnünk annak tendencziájánál fogva, el kell ítélnünk amaz érdekek sérelménél fogva, a mely érdekek sérelmét ártatlan polgárokkal, szemben előidézi. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Tudjuk, hogy 40,000 honpolgár és ezek családjai vannak itt érdekelve, és tudjuk, hogy az intézkedés abból a felfogásból ered, hogy a 40,000 honpolgárt vissza kell tartani a katonai szolgálatban a miatt, mert a törvényhozás nem tett eleget a katonai, a felsőbb kérelemnek, hogy az ez évre esedékes ujonezokat folyósítsa. T. képviselőház! Bármily indoka legyen annak, hogy a katonákat bentartották további szolgálatra; legyen ez az indok az ország biztonsága, területi épsége, vagy azt fenyegető veszély, talán senki szót emelni nem tudna ez ellen. De miután világos, hogy ez politikai czélzatból történik, ennek következtében ezekéi, az ott tartott katonákat jóformán nem is katonáknak kell tekintenünk ez idő alatt, hanem igenis csaknem politikai foglyoknak kell tekintenünk őket, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a kik arra szolgálnak, hogy a katonai hatalom kényszereszközöket használhasson a törvényhozással szemben arra az esetre, ha a törvényhozás nem teljesiti feltétlenül az ő kívánságait. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) És méltóztassék figyelembe venni, hogy mily rendeletekkel és hirdetésekkel hozzák az intézkedést a katonák tudomására. Mindenütt politikai szövegek láthatók a hadiparancsba befoglalva, a minek az az értelme, hogy az ezredparancsnokságok megmagyarázzák és a katonáknak hozzák tudomására, hogy ez az intézkedés az ellenzéki küzdelem, a nemzeti küzdelem kifolyása. Voltak oly magyarázatok, a melyek egyenesen lázították őket a politika ellen, a politikai pártok egyike és másika ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez oly felfogás, a mely