Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-324

200 324. országos ülés 1903 szeptember 30-án, szerdán. Körber miniszterelnök ur fel volt hatalmazva a kijelentésre és hogy másodszor ezen kijelentés az 1867. évi XII. t.-cz. 10, 11., 12., sőt még a 13. §-ába is ütközik. Mert a 11. §. kijelenti, mik ő Felségének alkotmányos jogai, mint legfelsőbb hadúrnak . . . Polónyi Géza: A magyar közjogban hadúr nincsen! (Ugy van! a szélsőbal-oldalon.) Thaly Kálmán: Vörösmarty Zalán futásában van csak! Rakovszky István: . . . ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelemi jogai. A másik szakasz arról szól, a mi a hadseregnek időnkénti kiegészítését illeti, a mely egyedül a magyar törvényhozás körébe tartozik; (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) a harmadik azokról, a miket Magyarország törvényhozásának hozzászólása, beleegyezése nélkül megváltoztatni, vagy statuálni nem lehet, (Ugy van! Ugy van! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyek czélszerüségi szempontokból ugyanazon elvek szerint intézendők el, a mely elvekre nézve a két kormány hasonló előterjesztéseket tesz, az esetre pedig, ha ezekre nézve megegyezés nem történnék, az államok deputácziók révén érintkeznének egymással, Polónyi Géza: Tehát ez nem intézkedési jog, csak előkészités

; B. Kaas Ivor: És szankczió nélkül! Rakovszky István: Ezen 13. §-t használta fel Körber miniszter ur, mint jogosult fél, mikor azt mondta, hogy minden, a hadsereget érdeklő ügyekben Ausztriának hozzájárulása, beleegyezése szükséges, s hogy ez biztosítva is lesz a törvény alapján. Ez a mi alkotmányunkkal, a mi törvényeinkkel ellenkezik. (Igaz! Ugy van! balfelül.) Ezen felfogással szemben szükségesnek tartom elvbarátaim nevében is a legerélyesebben tiltakozni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: T. ház! Csak nagyon röviden kérem a t. ház figyelmét, de a kérdés olyan fontos, hogy én a két pártnyilatkozat által nem találtam teljesen kimerítve az én meggyőződésemet is ebben a kérdésben és hozzá akarok szólni, mint pártköteléken kivül álló ember. Magyarországnak életérdeke, hogy minden jogtalan beavatkozást mindjárt a legelső kísérlet nyomán visszautasítson, mert szokva vagyunk történelmileg ahhoz, hogy a mi aluszékonyságunkat és elnézésünket használták fel arra, hogy alkotmányunkon csorbát üssenek és az egyszer elnézett vagy eltűrt csorbákat később jogszokássá tegyék. (Igaz! Ugy van! bal felél.) Principiis obsta. Ez az elv sohasem volt jogosultabb talán, mint Magyarországnak alkotmánytörténelmében és eme jogos féltékenység kétszeres óvatosságra int bennünket. Midőn tehát itt általában tiltakoztak Körber ur jogtalan beavatkozása ellen és kimutatták törvényeinkből, hogy ez nemcsak alkotmányellenes, de egyszerűen visszaélés és szemérmetlen betolakodás a magyar ügyekbe, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor a képviselőháznak kötelessége ezt a leghatározottabban, a legerélyesebben, pártkülönbség nélkül, a magyar alkotmány szempontjából visszautasítani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, a szavakkal való visszautasításnál mindig súlyosabbnak látom én a tényekben rejlő megnyilatkozását a nemzeti akaratnak. (Halljuk! Halljuk!) Itt pedig kétségtelenül be kell ismerni, hogy a tegnapi fellépése a magyar miniszterelnöknek nem elégítette ki az egész törvényhozást és érdeme, tisztessége annak a kormánypártnak, hogy ebben a kérdésben a pártfegyelem alá nem rendelte hazafias meggyőződését, hanem nyíltan állást foglalt velünk együtt, és a magyar nemzetnek alkotmánya, annak tisztelete és becsülete több volt előtte a megszokott régi pártbékóknál. Midőn tehát itt tegnap a kormány leszavazásával visszautasítottuk a miniszterelnöknek lanyha magyarázatát, a mely bennünket ki nem elégített, mert csak értelmezte, és magyarázta Körber urnak szavait, de nem utasította határozottan vissza, az ő leszav nak tényében én olyan erősséget látok, a mely elég intő jel odaát, hogy a magyar törvényhozás nem hajlandó önmagával semmiféle törvénytelen és jogtalan beavatkozást eltűrni, és azt hiszem, minden alkalommal erélyesen meg fogjuk mutatni, hogy elég erőnk van nemcsak megvédelmezni alkotmányunkat, hanem megtorolni is az ellene intézett támadásokat. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubinyi Géza: T. képviselőház! Megvallom egész őszinteséggel, hogy nem vagyok egy véleményen az előttem szólott igen t. képviselőtársammal. Én azt hiszem, hogy a tegnapi napon a magyar nemzet közérzülete Körber miniszterelnök támadásával szemben itt a parlamentben megnyilatkozott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hock János: Én is azt mondtam! Kubinyi Géza: Itt tehát a parlamentben mindaddig, mig felelős magyar kormány nem létezik, ennek a tárgynak discutiálása nézetem szerint felesleges; felesleges pedig azért, mert nem az a fő, hogy a parlament miképen fogja fel Körber nyilatkozatát és Körber eljárását. Én azt tartom, hogy az alkotmányos király bizalmasa, a magyar kormány kell, hogy Körber nyilatkozatát illő mértékre leszállítsa. Thaly Kálmán: Most nincs kormány! Kubinyi Géza: Várjuk meg tehát, mig a kormány megalakul, mert én a magam részéről legalább kijelentem, és talán nem csalatkozom, ha azt hiszem, hogy a szabadelvű párt véleményének is adok kifejezést, — bár nem vagyok rá meghatalmazva — hogy olyan kormányt, a mely e tekintetben nem képes kellő mértékre leszállítani Körber nyilatkozatait, mi nem fogunk támogatni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a