Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

186 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. uek, hogy a világegyetemben semmi meg nem semmisül, semmi el nem vész. Egy szó, egy tett, egyes cselekedet épugy fenmarad, mint az anyag. íme a Tisza-rendszer mulasztásaiért és bűneiért most kell vezekelnie és szenvednie az országnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon helyes oka volt tehát gróf Tisza Istvánnak, hogy állást foglalt a katonai reformok ellen, mert minél több engedmény és nemzeti szellem fog belemenni abba a hadseregbe, annál szomorúbb, annál sötétebb homályt vet arra a Tisza-korszakra, annak mulasztásaira, a melynek nem volt más gondolata, mint a hatalom, nem volt más czélja, mint annak kisajátítása és fentartása. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: 14 §. és létszámemelés! Hock János: E terméketlen múltra, melyben semmiféle nemzeti eszme nem nőtt és nem virágzott, hivatkozik most a korona; arra mutat rá, és valljuk meg őszintén, hogy ez neki nagy fegyvere. Ezért nem tartom megokoltnak az elkeseredésnek azt az éles hangját sem, a mely a vita hevében a korona felkent személye ellen itt a házban megnyilatkozott. Az ily kifakadás a kölcsönös megértés érzelmi akadálya lesz és még szélesebbre fogja vájni azt az űrt, melyet minden magyar embernek betölteni most hazafias kötelessége. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Zavart csinálni könnyű, de a felelőséget az élet és történelem előtt viselni nehéz, mert ennek a nemzetnek szüksége van békés fejlődésre, haladásra, szüksége van nemzeti programm alapján; szüksége van mindnyájunk együttműködésére ezen irányban és ezt megakasztani üres tüntetésekért, a politikai rikkancsoskodásért nem szabad. (Ugy van! a középen.) Pap Zoltán: Kőbányán máskép hangzott ez a szónoklat! Hock János: Mindig igy hallott engem a képviselő ur, mert én mindig a nemzeti álláspont teljességét képviseltem, túlzásoktól menten. Azonban itt ebben a házban volt idő, mikor én nyíltan az obstrukczió pártjára állottam és azon állok most is, mig nekem nemzeti engedményekkel nem biztosítják az én igazságaimat; de a képviselő ur akkor fontolgatott és gondolkodott, hogy vájjon helyes lesz-e,Jó lesz-e ezen igazságokért fegyverbe szállani. (Elénk derültség a jobbóldalon és a középen.) Ennek a nemzetnek — nekem meggyőződésem — nem szabad ellentétbe jönnie dinasztiájával, mert a mai európai viszonyoknak és a nemzetközi békének egyetlen fentartó karryatidja most ott künn a külföldön a mi királyunknak általánosan tisztelt és ismert személyisége. 0 most a mi erőnk. A meghasonlás vele tehát a külföldnek bizonyos rokonszenvét is veszélyeztetné a nemzetre nézve, már pedig ennek a nemzetnek inkább szüksége van a nagy népek rokonszenvére és arra a kölcsönös harmóniára, a melylyel a koronának és a nemzetnek egymásra kell tekintenie, érzületüknek megértésével és jogaiknak biztosításával. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát a nemzeti becsülethez méltó kompromisszumot köthetnénk, akkor én, nyíltan bevallom, a justement politikának vagy az erőszakosságok taktikájának hive nem vagyok. De* a mikor a korona felkent személyét én itt a házban testemmel fedezem, akkor egyúttal sajnálattal is látom, hogy vannak magyar emberek, a kik minden sértés iránt érzékenyek, a mely felfelé irányul, de minden sértés iránt közönbösek, hogyha az illetéktelen befolyások folytán a nemzet arczába vágják. (Ugy! van! a szélsöbaloldalon.) Nyíltan kimondom, hogy nagy mórtékben ezek az egyének okai a mai helyzet elmérgesedésének. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Ez nem nevetséges! Hock János: Ha ez az ország egységes összeforrottsággal állott volna kezdetben mindjárt az ő nemzeti jogainak védelmében és ha nem akadnak a nemzeti mozgalomnak a mi sorainkból önkéntes kerékkötői, akkor bizonyára már több eredményt is érhettünk volna el. (Zajos helyeslés és taps balról.) Ezért nekem abban az óhajtott kormányváltozásban nem elegendők pusztán a tárgyi biztosítékok, nekem személyi biztosítékok is kellenek. Olyan kormányférfiak és államférfiak személyében, a kik múltjukban hordják a nemzeti eszményeknek és a nemzeti érzékeknek garancziáit. Olyan kormányférfiak azután reményt is nyújthatnak nekem, hogy ők a mi érzéseinket ott fenn állandóan képviselik és a legelső alkalommal meg fogják győzni minden tekintetben a koronát is, hogy az ő érdekük és a nemzet érdeke egységes és mi nem zárjuk ki, nem veszélyeztetjük a korona hatalmi körét, mikor a mi jogos érdekeinket kielégíteni kívánjuk. (Ugy van! a középen.) Nem az első eset, hogy bemohosodott előítéleteket sikerült a dinasztia érzületéből kitépni egy alkalmas, egy rokonszenves és megbízható kormányzati rendszernek. Volt idő, mikor Rákóczi indulóját halálbüntetéssel kitiltották a hadseregből és mégis, mikor rövid egy fél száz év múlva a dinasztia végveszély pillanatába jujott, magyar ezredek magyar jelvényekkel, magyar kommandóval ós a Rákóczi vértforraló indulójával indultak megmenteni a Habsburgok trónusát a népöldöklő csaták viharaiban. Ezt a józan belátást várom én a közel jövőtől. (Helyeslés balról.) Kijelentem nyíltan, hogy a korona hatáskörét nem akarom megszorítani, de viszont nem tűröm és nem engedem azt, hogy lojális tüntetések kedvéért a nemzeti jogokat megbéklyózzuk és a mi jogos érdekeinket bilincsekbe verjük, mert ezt a nemzetet nem ugy kell tekinteni, mint egy életerős, kifejlett szervezetet, hanem mint egy évszázados betegség járványa által