Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

174 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. mi is! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hanem a királyról, mint államfőről, mint államférfiuról beszélni, nem példátlan dolog, bármint őrködjék is az elnöki tekintély ebben a kérdésben. Hivatkozhatom e tekintetben egy olyan előzetes esetre, a mely e parlamentben történt és a mely előtt talán önök is kénytelenek lesznek meghajolni akarva, nem akarva. (Halljuk! Halljuk !) Nem kisebb ember volt, mint Deák Ferencz, a ki 1861 június 12-ikén szórói-szóra ezt mondta az országgyűlésen: »nézetem szerint legnagyobb bajunk épen az, hogy maga ő Felsége nem tudja gyakran, mit kelljen cselekednie az alkotmányosság és törvényesség teljes, tökéletes visszaállítására.« (Derültség és zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ezt Deák Ferencz mondta ő Felségéről 1861 június 12-ikén. Már most hasonlítsuk csak ezt össze azzal a szóval, a melyet Barabás Béla t. képviselőtársam kiejtett. (Halljuk! Halljuk!) Ez a szó, a melyet Barabás Béla t. képviselőtársam ejtett ki, nagyon gyenge másolat erről. (Elénk mozgás és zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Örülnöm kell, t. ház, ennek a kétkedésnek, mert rákényszerít arra, hogy további bizonyításokba bocsátkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A mi Barabás Béla t. képviselőtársam ajkán kicsúszott, olyan mondás, a mely, fájdalom, 375 esztendő óta mindig igaz, ha ki nem mondjuk is. (Mozgás jobbfelöl.) Olyan mondás, a melyet a nemzetnek igaz hazafiai ugy a múltban, mint a jelenben . . , Gr. Tisza István: A jelenben is ? Eötvös Károly: . . . mindig éreztek és fájdalom, olyan idők mutatkoznak, hogy a közel jövőben is mindenkinek éreznie és igazságnak kell tartamai El van intézve ez a dolog alakilag. De vájjon, ha mi azt mondanók, hogy a Cklopyban kibocsátott királyi szóban nem hiszünk, nem megtisztelnők-e ezzel igazán a magyar királyt ? (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Mert én magam, akármi következzék is, bár semmi tragikum nem fog következni, a chlopy-i királyi szónak nem hiszek, (Mozgás jobbfelöl.) azt valónak el nem fogadom, (Mozgás jobbfelöl.) a magyar közjog és a magyar hazafiság alapján. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Mi történt ugyanis most az utóbbi időben ? Ugy a chlopyi nyilt parancs, mint az a manifesztum, a mely legfelsőbb királyi aláirással Magyarország volt és lehető miniszterelnökéhez intéztetett, (Derültség,) az a királyi sző, vagy az a legfőbb fejedelmi szó, mert hiszen magyar királyi szónak a chlopyi parancsot el sem fogadhatjuk, az a fejedelmi szó mereven, a maga ősi történelmi nyerseségében a birodalmi egység álláspontján áll, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a birodalmi egység álláspontjáról Magyarország ellen, a magyar országgyűlésen nyilvánuló nemzeti törekvések ellen nyilvánul, e nemzeti törekvések elé egy áttörhetetlen falat akar állítani, egy átléphetetlen gátat akar emelni, még pedig a birodalom egységének érinthetetlen, szent és sérthetetlen intézményében. Ez sem több, sem kevesebb. így magyarázta ezt Ausztria miniszterelnöke az osztrák törvényhozásban. B. Kaas Ivor: Tegnap újra! Eötvös Károly: De nemcsak miniszterelnöke, hanem az osztrák törvényhozás jelentősebb államférfiai is, az osztrák parlamentnek és az urakházának kiváló politikusai, Ausztria legmagasabb állami méltóságainak viselői mind igy magyarázták azt. Ivánka Oszkár: Majd megfelel reá a magyar • miniszterelnök ! Eötvös Károly: Magyar minisztérium ? Hol van az ? Tessék megmutatni! (Derültség, zaj. Elnök csenget.) Néhány jámbor jó hazafit látok ugyan a miniszteri székeken, kormányt azonban, a mely Magyarország hatalmát képviselni, a magyar nemzet törekvéseit és érzelmeit megvédelmezni tudja vagy azt megvédelmezni akarná, én nem látok. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Már most a birodalmi egység alapjára helyezkedett a fejedelem, a ki egyúttal magyar király is és az általunk úgynevezett »rég elmúlt birodalmi egység« alapjára, fundamentumára helyezkedett Ausztria törvényhozása is. A mi az ő tényük, az az ő tényük, annak a bírálatába bele nem bocsátkozhatunk, de én valami nagyon mélyen, részletesen belebocsátkozni nem is akarok, mert a hogy én meg nem engedem, hogy Ausztria országgyűlése a mi dolgaink felett tárgyaljon, ugy nem akarok én az ő dolgaik felett tárgyalni. Ausztria törvényhozását feleletre nem vonhatjuk, az osztrák császárt feleletre nem vonhatjuk, a legfőbb hadurat sem vonhatjuk feleletre, a mely egyébiránt olyan képzeleti állami intézmény, a melyet mi sem nem ismerünk, sem életműködését tekintve, nyugodtan el nem fogadhatunk. Rákosi Viktor: Csak Zalán futásából és Ipolyi mitológiájából ismerjük! Eötvös Károly : Ezt a mi képzelődő költőink találták ki valamikor, Ausztria aztán a szót megtanulta és csinált a repülő szóból először eszmét, az eszméből propagandát, a propagandából intézményt és az intézményből Magyarország alkotmányának valóságos megsemmisítését. (Ugy van! a szélsobaloldalon!) Feleletre nem vonhatjuk, én tehát valami részletes bírálatába annak a chlopyi rendeletnek nem bocsátkozom, hanem fölvetem azt a kérdést, hogy miképen jutottunk mi el Ghlopyhoz ? (Derültség.) És mikor ezt a szerencsétlen, ezt a kálvária-utat rajzolom le, a mely minket Ghlopyhoz vezetett, akkor alkotmányos jogomban vagyok, mert akkor a magyar kormánynak és — bocsássanak meg önök — a magyar parlament többségének eljárását fogom itt ismertetni, (Halljuk! Halljuk !) mert annyi bizonyos, hogy Ghlopyhoz is az engedelmet a mi parlamentünk többsége, a mi kormányunk adta meg. (Ugy van! a szélsobaloldalon,)