Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-323
323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. 171 ezennel benyújtott határozati javaslatot. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház a közös hadügyminiszternek 1903. évi szeptember hó 4-én kelt rendeletét, a melyet a harmadik évfolyambeli katonák szolgálati ideje, az egyéves önkéntesek, behívása és a hadsereg kötelékébe való önkéntes belépés tárgyában adott ki, mivel az a magyar országgyűlés törvényhozási jogába ütközik s a közös hadügyminiszter jogkörét túllépi, a magyar szent korona országainak területén érvénytelennek nyilvánítja; miért is annak végrehajtásától a kormányt eltiltja és utasítja, hogy a harmadéves katonákat, úgyszintén azon egyéves önkénteseket, kiket a tényleges szolgálat elhalasztására nézve az őket törvényesen megillető kedvezmény daczára berendelt, folyó évi október elsején szabadságoltassa; továbbá az önkéntesek belépése és besorozása tárgyában folyamatba tett intézkedéseket haladéktalanul szüntesse meg és közegeit ezen törvénytelen, önkényes ujonczozásban való segédkezestül tiltsa el.« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Krasznay Ferencz! Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Abban a várakozásokkal teljes küzdelemben, a mely már hónapok óta folyik itt a törvényhozás termeiben és kint a törvényhatóságoknál, immár eljutottunk egy fordulóponthoz. Eljutottunk oda, a hol elmondhatjuk, hogy immár teljesen egyedül állunk, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ott vagyunk, a hol, mint Ibsen mondja, erőssé lesz az ember, erős pedig azért, mert egyedül áll. (ügy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Mindazok, a kik körülvesznek bennünket, elhagytak, ellenünk fordultak. Ezen szomorú jelenség daczára van a küzdelemben egy biztató jel, t. képviselőház, és ez az, hogy azok az ellenségek, a kik sorra napról-napra feltámadnak ellenünk, nem mások, mint a népjogoknak ismert ellenségei, (ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Azok az elemek és azok a tényezők ezek, a kiket mindenkor magunkkal szemben találunk, a mikor népjogokról, népszabadságról van szó, s a kik ilyenkor a törvényferditéstől a megfélemlítésig mindent felvonultatnak ellenünk, (ügy van! Igaz ! a szélsöbaloldalon.) Nekünk, t. képviselőház, nincs szükségünk törvényferditésekre; mert a mi kívánságunk, a mi törekvésünk becsületes és egyszerű. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mint minden nemzet, mi is mint nemzet akarunk élni. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) És ha négy évtizedes alvás után felébredtünk és jogainkat az eddig szokottnál talán erőteljesebb módon követeljük, ezzel igazán jogosan senki haragját magunkra nem vonhatjuk. (Igaz! ügy van! a szélsöba lóid-álon.) Madarász József: Csak kötelesség! Krasznay Ferencz: Nem azokról a sérelmekről akarok most röviden szólni, t. képviselőház, a melyek a közelmúlt napokban gyors, kétszeri egymásutánban épen arról a helyről jöttek, a mely helyet mi is, ezen a párton olyannak szeretnénk tekinteni, a mely alkotmányos küzdelmünkbe be nem avatkozik; sem azokról az apró tűszurásokról, a melyeket a derék szövetséges Ausztria tartományaitól kellett elszenvednünk, Madarász József: Nagyon derék ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Hiszen oly naivak és nevetségesek szegények olykor-olykor, a mikor pl. azt olvassuk, hogy Karinthia tartománygyülése tiltakozik az ellen, hogy az ő költségükön magyar hadsereg szervezte3sék; (Derültség a szélsöbaloldalon.) mindezekről nem akarok szólani, t. képviselőház, hanem igenis emlékezetükbe idézem azt a sérelmet, azt a támadást, a melyet néhány nap előtt az osztrák képviselőházban az osztrák kormány elnöke, Körber miniszterelnök intézett a magyar nemzet alkotmánya ellen. (Mozgás a a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Tárgyilagos szeretnék maradni, t. ház, és azért a jelzőket nem előlegezem; nem előlegezem azért sem, mert tényleg zavarban volnék, vájjon azt a nagy közjogi tudatlanságot vagy rosszakaratot emlitsem-e elsőnek, a mely azt a beszédet és Körber miniszterelnök egész cselekvőségét jellemzi. Kétszeres fontosságú eset az, t. kéjwiselőház, ha meggondoljuk, hogy a támadást arról a részről kaptuk, a honnan legkevésbbé várhatnők, t. i. a szövetségesünktől. A szövetségestől ugyanis, attól, a ki velünk közösségben él, méltán megkívánhatjuk, hogy legalább is ugy ismerje a mi alkotmányunkat, a mi törvényeinket, mint a saját magáét. (Mozgás a szélsöbaloldalon,) Thaiy Ferencz: Ellenség, nem szövetséges! Krasznay Ferencz : És ime, Körber ur egyenesen megtagadja a magyar alkotmánytól annak szuverén erejét és szuverén gyakorlatát az állami élet egyik legfontosabb ágazatában, a hadügyi kérdésben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Felállított egy teóriát, a mely szerint nekünk a hadügyi kérdésekben Ausztria megkérdezése nélkül cselekednünk nem lehet. Vészi József: Lustkandel-redivivus ! Krasznay Ferencz: A ki ismeri az 1867-iki kiegyezés egész struktúráját, szellemét, tudni fogja, hogy a hadügyre vonatkozó rendelkezések nem képeznek államszerződést, hanem különkülön szabályozását a hadügynek, a mely, mint két külön-külön állam szuverenitásából folyó, különböző szöveggel is iktattatott a törvénybe. Am Körber ur a magyar szöveget nem ismeri és a német szövegből czitál. Nem elégszik meg ezzel, hanem bevádol bennünket a korona előtt. Azt állítja, hogy mi a felségjogokat akarjuk megcsorbitani, (Derültség a szélsöbaloldalon.) holott, a ki a katonai vitát figyelemmel kísérhette; láthatta, hogy még e párton is, a melynek nem programmja a 67-iki törvény végrehajtása, hanem messzebb álló ideálok 22*
