Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

172 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. után törekszik, még e párton is gondos óvatos­sággal és kifejlett jogérzékkel igyekeztek akként körülírni a felségjogokat, hogy azok csakis a fennálló magyar alkotmánynyal, a magyar állami­ság természetes követelményeivel, a magyar nyelvre vonatkozó törvényekkel jöjjenek össz­hangzásba, de soha magát a felségjogokat érin­teni, vagy épen sérteni senkinek nem volt szán­déka. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Az osztrák miniszterelnök tovább is ment, t. képviselőház, és azokat a jogos törekvéseket, a melyek nem egyebek, mint az 1867-iki tör­vénynek a paritás alapján kivant végrehajtása, nem egyebek, mint igyekezet arra, hogy vala­hára egyensúlyt és igazságot hozzunk a 67-es törvénybe, ezt a mi becsületes törekvésünket egyszerűen a monarchia ereje, a szövetségesekkel szemben köteles hűség, sőt még Európa békéje ellen is irányuló támadásnak nevezte el. Végül, hogy mindezt betetőzze, egy uj jogforrást állí­tott fel a hadügyekben, t. i. Ausztriának a döntő elhatározását. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Tegnap megismételte! Zaj.) Ha azt te­kintem, hogy mily eszközökkel száll sikra Körber ur imigyen ellenünk, nem találok egyebet, mint hamis idézeteket, törvénynek elferditését és egy fegyvert, a melyet Ausztriában igen gyakran alkalmaznak ellenünk, a mikor a jog erejéből kifogynak, t. i. a sokszor félrevezetett uralkodó tekintélyét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­dahn-) De ha Körber beszédét tovább figyelemmel olvasom, mély szomorúsággal kell látnom, hogy egyben ő irigylésreméltó. Beszéde elején fel­szólítást intézett ugyanis a Reichsrathhoz, figyel­meztette őket, hogy a Magyarországgal szemben való sorakozás oly kérdés, a mely minden osz­trák pártnak egyesülését kívánja, Nos, t, kép­viselőház, nálunk épen azok a tényezők, a kik hivatva lennének arra, hogy minden körülmények közt megvédjék a nemzeti követelmények tör­vényességét, a 67-es alapot, és főként megvédjék a magyar alkotmányt minden támadással szem­ben, ezek a tényezők mind siketek és némák maradtak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béia : Hasonló buzdításokat nem hal­lunk ! Biztatással be nem érjük! Krasznay Ferencz: Azt hiszem, nem kell a kormányelnök urnak magyaráznom, hogy Ausztriát, mint. szövetséges államot velünk szem­ben a nemzetközi jognak ugyanazon parancsoló tekintetei kell, hogy vezessék, mint bármely más államot. Ha igen, ugy kérdem, eltűrtük volna-e egy külállamtól azt, hogy hadügyünkbe ilyen formában és azzal a tudatos rosszakarattal bele­avatkozzék, és fejlődésünk irányát önkényesen megszabni akarja ? (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldahn.) Ha a kormánynak a megtorlás kö­telessége iránt érzéke nincs, az eset minden­esetre megdöbbentő. Még megdöbbentőbbé válik, ha azon argumentumokat halljuk, melyeket a kormány körében ezen passzív rezisztencziára, a mely azonban itt nagyon rosszul van alkal­mazva, indokul felhoznak. Az első az, hogy ez a kormány csak ideiglenes, a magyart tehát ideiglenesen ütni és bántalmazni lehet és majd ha felelős kormány lesz, csak az fog helyt áll­hatni a sérelemért. Én azt hiszem, hogy ha nem is tartozik egy ilyen sérelem megtorlása és elég­tétel kérése a rendes adminisztráczió keretébe, a magyar állam szuverenitásának, a magyar állam komoly számbavehetőségének és Magyar­ország politikai érintetlenségének, becsületünk­nek kérdése megkívánja, hogy minden tekintet nélkül helyt álljon jzz, a ki a hatalomnak tény­leges kezelője. (Elénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) A másik, a mit hallani szoktunk vagy leg­utóbb hallottunk — ós ez a tegnap esteli dekla­ráczió, hogy semmiféle kormánynyilatkozat nem szükséges, mert ha az osztrák miniszterelnök az uralkodó akaratából és tekintélyével szólott, ennek korrigálása vagy megtorlása csak a király beleegyezésével történhetik. Én azt hiszem, ha az uralkodó felhatalmazását várjuk, akkor nem kormányra, hanem helytartóra van szükségünk, akkor a kormány nem egy, a nemzet akaratá­nak, a nemzet többségének kifolyásaként a nem­zetet képviselő kormányközeg, hanem egyszerűen egy uralkodói kiküldött és megbízott, ki még a nemzet becsületét is pusztán az uralkodó aka­ratából és rendeletére van jogosítva megvédeni. Még rosszabbul állunk, ha azt a tényezőt nézzük, a mely politikailag volna hivatva a meg­torlásra ; ha látjuk azt, hogy a többség lelki­ismeretének néha fel-felpislanó kis mécsesét még ez a támadás sem volt képes lángra gyúj­tani ; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ha látjuk, hogy a többség megelégszik azzal, hogy az 6 félhivatalos lapjában ki van irva, hogy »sokak kebelében hazafias aggodalmat keltett« a támadó fellépés és a miniszterelnök egyes nyilatkozata. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda­hn.) Igen, helyesen írja a félhivatalos újság, mert ezeket a hazafias aggodalmakat, ezeket az arczokat csakugyan gyakran látjuk magunk közt fontoskodva körüljárni, de tetteket, akaratot, energiát ezek a fontoskodó, aggódó arczok maguk mögött csak nem rejtenek! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) T. ház! A patológiának van egy érdekes tüneménye és ez az, hogy a nagyon enervált ember rendkívüli erupczióra képes és épen ez a rendkívüli enerváltság az, a mi megmagyarázza az erupczión-ak természet- és emberfeletti mivol­tát. Ilyen erupcziót láttunk néhány nap előtt, mely igazán természetfeletti elementáris erővel tűnt fel, de joggal elvárhatnánk, hogy ily eset­ben az erupczió még egy olyan enervált, akarat­nélküli testnél is újra kitörjön. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ez, sajnos, elmaradt és igy ha önök, kik első sorban volnának hivatva arra, hogy a 67-es alapot, melyet oly sokan önök közül megdönthetetlennek állították, megvédjék és ily

Next

/
Thumbnails
Contents