Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

172 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. után törekszik, még e párton is gondos óvatossággal és kifejlett jogérzékkel igyekeztek akként körülírni a felségjogokat, hogy azok csakis a fennálló magyar alkotmánynyal, a magyar államiság természetes követelményeivel, a magyar nyelvre vonatkozó törvényekkel jöjjenek összhangzásba, de soha magát a felségjogokat érinteni, vagy épen sérteni senkinek nem volt szándéka. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Az osztrák miniszterelnök tovább is ment, t. képviselőház, és azokat a jogos törekvéseket, a melyek nem egyebek, mint az 1867-iki törvénynek a paritás alapján kivant végrehajtása, nem egyebek, mint igyekezet arra, hogy valahára egyensúlyt és igazságot hozzunk a 67-es törvénybe, ezt a mi becsületes törekvésünket egyszerűen a monarchia ereje, a szövetségesekkel szemben köteles hűség, sőt még Európa békéje ellen is irányuló támadásnak nevezte el. Végül, hogy mindezt betetőzze, egy uj jogforrást állított fel a hadügyekben, t. i. Ausztriának a döntő elhatározását. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tegnap megismételte! Zaj.) Ha azt tekintem, hogy mily eszközökkel száll sikra Körber ur imigyen ellenünk, nem találok egyebet, mint hamis idézeteket, törvénynek elferditését és egy fegyvert, a melyet Ausztriában igen gyakran alkalmaznak ellenünk, a mikor a jog erejéből kifogynak, t. i. a sokszor félrevezetett uralkodó tekintélyét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn-) De ha Körber beszédét tovább figyelemmel olvasom, mély szomorúsággal kell látnom, hogy egyben ő irigylésreméltó. Beszéde elején felszólítást intézett ugyanis a Reichsrathhoz, figyelmeztette őket, hogy a Magyarországgal szemben való sorakozás oly kérdés, a mely minden osztrák pártnak egyesülését kívánja, Nos, t, képviselőház, nálunk épen azok a tényezők, a kik hivatva lennének arra, hogy minden körülmények közt megvédjék a nemzeti követelmények törvényességét, a 67-es alapot, és főként megvédjék a magyar alkotmányt minden támadással szemben, ezek a tényezők mind siketek és némák maradtak. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béia : Hasonló buzdításokat nem hallunk ! Biztatással be nem érjük! Krasznay Ferencz: Azt hiszem, nem kell a kormányelnök urnak magyaráznom, hogy Ausztriát, mint. szövetséges államot velünk szemben a nemzetközi jognak ugyanazon parancsoló tekintetei kell, hogy vezessék, mint bármely más államot. Ha igen, ugy kérdem, eltűrtük volna-e egy külállamtól azt, hogy hadügyünkbe ilyen formában és azzal a tudatos rosszakarattal beleavatkozzék, és fejlődésünk irányát önkényesen megszabni akarja ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ha a kormánynak a megtorlás kötelessége iránt érzéke nincs, az eset mindenesetre megdöbbentő. Még megdöbbentőbbé válik, ha azon argumentumokat halljuk, melyeket a kormány körében ezen passzív rezisztencziára, a mely azonban itt nagyon rosszul van alkalmazva, indokul felhoznak. Az első az, hogy ez a kormány csak ideiglenes, a magyart tehát ideiglenesen ütni és bántalmazni lehet és majd ha felelős kormány lesz, csak az fog helyt állhatni a sérelemért. Én azt hiszem, hogy ha nem is tartozik egy ilyen sérelem megtorlása és elégtétel kérése a rendes adminisztráczió keretébe, a magyar állam szuverenitásának, a magyar állam komoly számbavehetőségének és Magyarország politikai érintetlenségének, becsületünknek kérdése megkívánja, hogy minden tekintet nélkül helyt álljon jzz, a ki a hatalomnak tényleges kezelője. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik, a mit hallani szoktunk vagy legutóbb hallottunk — ós ez a tegnap esteli deklaráczió, hogy semmiféle kormánynyilatkozat nem szükséges, mert ha az osztrák miniszterelnök az uralkodó akaratából és tekintélyével szólott, ennek korrigálása vagy megtorlása csak a király beleegyezésével történhetik. Én azt hiszem, ha az uralkodó felhatalmazását várjuk, akkor nem kormányra, hanem helytartóra van szükségünk, akkor a kormány nem egy, a nemzet akaratának, a nemzet többségének kifolyásaként a nemzetet képviselő kormányközeg, hanem egyszerűen egy uralkodói kiküldött és megbízott, ki még a nemzet becsületét is pusztán az uralkodó akaratából és rendeletére van jogosítva megvédeni. Még rosszabbul állunk, ha azt a tényezőt nézzük, a mely politikailag volna hivatva a megtorlásra ; ha látjuk azt, hogy a többség lelkiismeretének néha fel-felpislanó kis mécsesét még ez a támadás sem volt képes lángra gyújtani ; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ha látjuk, hogy a többség megelégszik azzal, hogy az 6 félhivatalos lapjában ki van irva, hogy »sokak kebelében hazafias aggodalmat keltett« a támadó fellépés és a miniszterelnök egyes nyilatkozata. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Igen, helyesen írja a félhivatalos újság, mert ezeket a hazafias aggodalmakat, ezeket az arczokat csakugyan gyakran látjuk magunk közt fontoskodva körüljárni, de tetteket, akaratot, energiát ezek a fontoskodó, aggódó arczok maguk mögött csak nem rejtenek! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) T. ház! A patológiának van egy érdekes tüneménye és ez az, hogy a nagyon enervált ember rendkívüli erupczióra képes és épen ez a rendkívüli enerváltság az, a mi megmagyarázza az erupczión-ak természet- és emberfeletti mivoltát. Ilyen erupcziót láttunk néhány nap előtt, mely igazán természetfeletti elementáris erővel tűnt fel, de joggal elvárhatnánk, hogy ily esetben az erupczió még egy olyan enervált, akaratnélküli testnél is újra kitörjön. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ez, sajnos, elmaradt és igy ha önök, kik első sorban volnának hivatva arra, hogy a 67-es alapot, melyet oly sokan önök közül megdönthetetlennek állították, megvédjék és ily