Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

322. országos ülés 1903 sze Hollán Ernő, tehát katonaember szövegezett. Ez a szöveg igy hangzik: »0 Felségének a hadügy köréhez tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendó'nek ismertetik el,« (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) Ha ezt a két szöveget szembe állítjuk, mi az eredmény ? Természetesen igaz magyar szempontból kell bírálnunk, nem pedig az osztrák szemüvegen át. Ne császári felfogásból, hanem a királyi felfogás szempontjából induljunk ki. A lényeg az lesz, hogy felteszi a törvényhozó, hogy alkotmányos fejedelmi jogokból kifolyólag gyakorolja a király ezeket a jogokat, vagy is olyan rendelkezések, a melyek a magyar alkotmány felfogásaival, intézkedéseivel, szellemével meg nem egyeznek, semmiféle érvényt nem szerezhetnek. Hogy lett a gyakorlatban ez a kérdés elintézve? Azt mondja ő Felsége, hogy ő állja az 1867-iki kiegyezést. Ha állja annak igazi szellemét, akkor, amint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a feliratban mondja, nem lesz ugyan meg az önálló magyar hadsereg, a mit mi óhajtunk és kívánunk, de legalább kibontakozhatik az ország ebből a kritikus helyzetből. De ha Chlopy és Bécs felfogása szerint intéztetik el ez a kérdés, akkor a megnyugvásnak, a megelégedésnek, a boldogulásnak alapjait leraknunk nem lehet. A hivatalos felfogást, hogy t. i. mit akartak az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ával, — a mire már volt alkalmam rámutatni, és erről az oldalról többen rá is mutattak, — az akkori hadügyi albizottság előadója, Kerkapoly Károly, az első véderőtörvény tárgyalásakor következőképen preczizirozta. Kerkapoly Károly akkor hivatalos minőségben, a kormány tudta, hozzájárulása és beleegyezésével, gr. Andrássy Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter helyeslésével igy formulázta a helyzetet (olvassa): »Az országgyűlésnek feladata, hogy olyan védrendszer állapíttassák meg, a mely mellett lehető lesz egy oly magyar hadsereget, a mely királyunkkal, mint fővezérrel — tehát nem hadúrral — az élén egy teljesen organizált fele legyen az összes hadseregnek.* Hát, ha egységes hadseregről beszélünk, organizált fele-e ennek a magyar hadsereg, megvalósitották-e ezt a felfogást, a mit vallottak? Nem, t. képviselőház, beolvasztották teljesen, tönkretették még reménységét is annak, hogy valaha Magyarország azon törvényes jogához, hogy önálló hadserege legyen, hozzá juthasson. A hadsereg egységére vonatkozólag pedig azt mondja Kerkapoly Károly, hogy (olvassa): »A hadseregnél az egység kevésbé szükséges, otember 2k-én, csütörtökön. 163 csupán csak az összhatást kell biztosítani. Ezt tudva, tartotta fenn az 1867 : XII. törvényczikk a magyar hadsereget, hogy teljesen biztosítsa az r összhatást, mint az egész hadseregrészét.* És itt mondja azon örök emlékű kijelentéseket, a melyeket csakugyan bün volna a t. többségnek meg nem tartani és meg nem tartatni. Azt mondotta ugyanis (olvassa): »A közös hadsereg nem akadályozza, hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar indulatot, a magyar jelleget megtarthassa, nem akadály arra, hogy a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve, a harcz és csata | veszélyei között a haza jelvényeinek szemléléséből merítse lelkesedését; nem akadály, mert a hadsereg, a melyről itt szó van, a mely a véderő törvényjavaslat által teremtendő lesz, nem egységes hadsereg, a melybe a magyar elem beleolvadt, ezen hadsereg közös hadsereg, a melynek a magyar hadsereg egy része.« Hát, t. többség, azt kérdezem, hogy kimuí tathatják-e önök azt a magyar hadsereget, a ; melyet akart az 1867-iki törvényjavaslat is teremteni? És vájjon akkor, ha ő Felsége azt mondja, hogy állja a 67-iki kiegyezést, nem-e lett volna tanácsadóinak a magyar hazafias szempontból kötelessége azt mondani: Király, Felséges ur, a nemzetnek van igaza! A törvény a nemzet mellett szól, a történelem mellette szól, a múlt mellette szól, az igazság mellette szól, mindezeket ne tedd félre, mert akkor össze• ütközésbe kerülsz királyi esküddel és hitleveleddel. Ezt nem tették meg, s csodálkozzunk-e akkor, t. képviselőház azon, hogy ha a bécsi akarat minden vonalon érvényesül, mikor szentesitett törvényeinkkel szemben el kell tűrnünk azt, hogy ő Felségével oly kijelentés tétetik, a mely a törvénynyel, igazsággal és történelmi tapasztalattal homlokegyenest ellenkezik? De azt méltóztatik talán hinni és gondolni, hogy ezzel a királyi leirattal, a mely gr. KhuenHéderváry Károlyhoz intéztetett és a melyben a király gr. Khuen-Héderváry Károly által és utján akarja tudtára adni azoknak, a kiket érdekel, — mert a nemzethez, nem is a törvényhozáshoz szól — hogy ezeknek a kérdéseknek helyes, tapintatos, előrelátó, csakis a nemzet igazait érvényre juttató megoldása bekövetkezhetik ? Nem, nem fog bekövetkezni, hanem igenis bekövetkezik az, a minek az előzményei már megvannak, t. i., hogy azok, a kik még rövid néhány nappal ezelőtt a nemzet jogai mellett bizalmasan egyénileg síkra szálltak; azok, a kik komoly feladatot tűztek maguk elé, a melyet mások segítségével megvalósítani törekedtek és iparkodtak; azok, t. képviselőház, a kik joggal számítottak arra, hogy e tekintetben az ellenzéknek jóakaratú támogatásában részesülni fognak: ugy fognak szemben állani a megyar nemzettel, mint a kik cserbenhagyták azt a zászlót, a melynek becsületére felesküdtek. (Taps a szélsőbaloldalon.) gi*