Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

164 322. országos ülés 1903 szeptember 2i-én, csütörtökön. Hát. t. képviselőház, érdeke-e ez Magyarországnak? Érdeke-e a koronás királynak? Érdeke-e a többségnek? Érdeke-e a népnek, avagy a törvényhozásnak ? Hát olyan bővében van Magyarország tehetséges, arra hivatott igazi magyar államférfiaknak, hogy könnyű szerrel le kelljen tiporni mindazokat, a kikhez a nemzet igazi, jó reménységgel és ragaszkodással viseltetett? Avagy nem vették észre önök, tisztelt túloldal, azt, hogy a bécsi politika e tekintetben megint érvényesül: szembe állitani az embereket egymással, lejáratni azokat, a kik iránt a nemzetben volna bizalom, csak azért, hogy a nemzet vezetőitől megfosztatva, kénytelen legyen elveszíteni hitét és reménységét és a fásult közöny hatása alatt megnyugodjék a változhatatlanban ? Hát, t, képviselőház, én nem tudom, hogy milyen álláspontot fog a magyar nemzet elfoglalni, de szentül meg vagyok győződve arról, hogy annak a véleménynek, a mely a nép millióinak lelkében honol és a mely előbb-utóbb kifejezésre fog jutni, szava, hangja önökre, a kik megalkudtak ezen szerencsétlen helyzettel, mindenesetre sújtó és elitélő lesz, mert önöktől, a kik ország-világ előtt hirdették, hogy a nemzet jogait bárkivel szemben és bárhonnan jövő támadások ellenében meg fogják védelmezni, ennek teljesítését joggal várhatta és remélhette az ország. Égy keserves csalódással lett gazdagabb a magyar nemzet. De én azt hiszem, hogy ezt a csalódást is ki fogja heverni. Én bizom a nemzet józan higgadtságában és gondolkozásában, hogy hazafias önmegtagadással ki fog tartani abban a nemes küzdelemben, a melynek végczélja e nemzet igazainak érvényesülése. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy most már király és nemzet állanak szemben egymással felfogás dolgában. Hátha van magyar államférfi, a kinek kebelében Magyarország igazai és jogai iránt a szeretet változhatatlanul él, a ki fölé helyezi a nemzet jövendőjét és boldogságát a személyes érdekeknek és megtiszteltetéseknek, a ki tulteszi magát a hatalmi érdekek korlátain, a ki le tud számolni azzal, hogy ő nemzetéhez oly közel áll, hogy abból őt kiszakítani nem lehet: akkor szent kötelessége mindenkinek azt a férfiút előteremteni és odaállítani a király és nemzet közé és utasításul adni neki azt, hogy a nemzet jogainak érvényesítése szempontjából világosítsa fel a félrevezetett királyt és hasson oda, hogy az az ellentét, a mely most csak a felfogásokban nyilvánul, át ne terjedjen azután a meggyőződés terére, mert ha az bekövetkezik, akkor annak csak az a szomorú vége lehet, hogy összeütközik nemzet és királya, a minek következményeit azután kiszámítani nem lehet

v (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ha önök, t. többség, magukra veszik az erkölcsi és a hazafiúi felelőséget abban a tekintetben, hogy ezt a szerencsétlenséget kikerülni elmulasztják: ám viseljék Isten és ember előtt; a történelem sujtószava azonban meg fog nyilatkozni, a mikor azt fogja mondani, hogy Magyarországot a magyar Mohács után másodszor a t. szabadelvű párt által vesztette el. (Éljenzés ä szélsobaloldalon.) Ebben a meggyőződésben kérem a t. túloldalt: ébredjen öntudatra, alvó lelkiismeretét keltse fel és hasson oda, hogy a nemzet jogos kívánságai, törvény biztosította jogai érvényesüljenek abban a szellemben és értelemben, a melyben — hiszen ne tagadják önök, mert szivükben, lelkükben velünk éreznek — megvalósulást kell, hogy nyerjenek. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Még csak egyet akarok mondani, t. ház ! Lehetetlen a legnagyobb megdöbbenéssel nem tapasztalni azt, hogy akár az összehívás iránti kérelem, akár azzal kapcsolatban Bakonyi Samu t. képviselőtársam és barátom által elmondottak után sem a miniszterelnök ur, sem az őt tüskön-bokron át követő többség még csak egyetlenegy szót sem ejtett ki arra a kérdésre, hogy mi történik azzal a törvényellenes hadügyminiszteri utasítással és rendelettel, a melyben ki van mondva, hogy a katonák, a kik hároméves szolgálati kötelességüknek eleget tettek, a hadseregben továbbra is benn tartassanak. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az lehet ügyes bécsi taktika, hogy azokat a fiatalokat benntartják, de én ennek a kérdésnek részleteire most kiterjeszkedni nem akarok, mert meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a kérdéssel itt foglalkozni kell; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert azt a bűnt, azt a hazafiatlanságot el nem követheti a magyar képviselőház, hogy ebben a fontos, nehéz és mindenesetre olyan kérdésben, a melyet megoldatlanul hagyni nem lehet, állást, ne foglaljon. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Önök mindig a bécsi példa után szoktak menni, hát láthatják, hogy Bécsben milyen módon tárgyalják azt a kérdést, hogy azok az osztrák fiuk három évnél tovább a szolgálatban ne maradjanak! Avagy eltűri az önök hazafiassága, az önök lelkiismerete és igazságérzete, (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nincs hazafiságuk! Nincs igazságérzetük !) hogy ifjaink a törvény világos rendelkezése ellenére benntartassanak? Mert ki fogjuk mutatni, t. képviselőtársaim, hogy még azzal a védtörvénynyel szemben is, a mely először állapította meg világosan a közös hadsereget, ki van játszva a nemzet, és jogtalanság, törvénytelenség követtetik el azokkal az ifjakkal szemben. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha önök ezt némán tűrik, akkor számoljanak nemcsak azoknak az elkeseredett ifjaknak a lelkületével és érzületével — a kiket én türelemre kérek — hanem a szerencsétlen szülőknek és hozzátartozóknak hangulatával és érzületével is, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) de számoljanak még egy más dologgal is, azzal, hogy ha a magyar országgyűlésnek nincs ereje,