Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

160 322. országos ülés Í903 szeptember M-én, csütörtökön. e helyről találkoztam, majd rendelkezésre bocsátom, ha parancsolja a képviselő ur, neki, vagy ha parancsolja a ház, a háznak. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy kell! Nem kell ') Ha nem parancsolják, az is jól van. Tehát a bécsi Volkspartei-nak egy Heger nevű képviselője engem először levélileg, majd táviratilag kért fel abban az időben, mikor a Bánffy-féle obstrukczió volt, hogy a magyar ellenzék milyen állást foglalna ;t bécsi 14- §-sal szemben. Mert méltóztatnak tudni, hogy Bécsben akkor lett kísérlet téve a 14. § sal. Levelezésbe bocsátkoztam a képviselővel és azt irtam neki, hogy bizony Magyarországon forradalom azért nem fog kiütni, mert ez a 14. §. minket nem irritál; nem pedig azért, mert Magyarország közvéleménye nem is ismeri a kérdés horderejét. És ekkor ezen levelezések folytán kértek fel engem, hogy látogatást tegyek Bécsben. Már most a gondviselés sokszor működik közre. En sejtettem, hogy lehet még magyar ember, a ki szemrehányást csinál nekem ezért; hát elmentem a képviselőház akkori elnökéhez, a kit Szilágyi Dezsőnek hivtak. (Felkiáltások jobbfelöl: Már meghalt!) Majd élőkkel is fogom igazolni. Elmentem hozzá és bejelentettem neki, hogy meghívásom van Bécsbe, s tárgyalni szándékozom oly értelemben, hogy megbeszélendő vagyok a bécsi Reichsrath Deutsche Volkspartei-jávai, a mely nem azonos politikai tendencziáju a mi néppártunkkal, hanem liberális irányú. Rakovszky István: A kik szintén azt mondják, hogy nem kell a király! Polónyi Géza: Én konstatálom, hogy az a néppárt valódi néppárt szabadelvű értelemben, és annak tagjai oly értelemben próbálják tárgyalás alá tenni velünk a dolgot, hogy egyrészt az osztrák ellenzék, másrészt a magyar ellenzék mily módon j áthatna összeköttetésbe és megállapodásra oly irányban, hogy a perszonál-unió keresztülvitessék, Nem hiszem, hogy t. képviselőtársaim akár a volt miniszterelnök ellen, akár gróf Khuen mostani deszignált miniszterelnök ellen, akár azon időből, mikor nem is volt miniszterelnök, akár más időből kifogást emeltek volna a miatt, hogy akár Körberrel, akár pedig a Reichsrathnak bármelyik tagjával tanácskozásokat folytassanak, megállapodásokra jussanak, (Mozgás a jobboldalon) sőt a mostani válságnál talán az is bebizonyosodik, legalább a Felség egyenes álláspontjaként hirdetik ezt, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) hogy főleg a szabadelvű párt kormányai előbb Körberrel hozzák rendbe a dolgot. (Ellenmondás a jobboldalon.) T. képviselőház! Nekem jogom lett volna, mint pártembernek, a ki a perszonál-uniő alapján állok, bárkinek megkérdezése nélkül, és holnap is meg fogom tenni bárkinek megkérdezése nélkül, (Zaj és mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy az én politikai programmpontom elősegítése tekintetéből azzal értekezzem, a kivel jónak látom. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: A ezél szentesíti az eszközt!) Ezzel sem elégedtem meg, daczára annak, hogy ehhez jogom volt, akkori pártom elnökének, Bartha Miklós t. képviselőtársamnak (Zaj a jobboldalon.) a dolgot bejelentettem, tőle nyert felhatalmazás, másrészről a másik függetlenségi pártnak vezetősége részéről való helyeslés mellett indultam el utamra. Elmentem. — illetőleg először találkozni akartunk Pozsonyban. Megtudtam azonban, hogy az akkori miniszterelnök detektivjei a mint Rakovszky t. képviselő urnak elmondtam, őriztetett bennünket, (Derültség a jobboldalon.) és fenyegetett, hogy ott az értekezlet megtartható nem lesz. Vasúton egyenesen Bécsbe utaztam, ott Bánffy nem rendelkezett már a rendőrséggel és kényelmesen beszélhettem azokkal, a kikkel beszélni akartam. A konzekvencziája pedig megbeszélésünknek mi volt ? Elreferáltam Szilágyi Dezső volt elnökünknek szó szerint. Beszéltünk a vámelkülönités kérdéséről, a perszonális unióról és igenis, t. képviselőház, méltóztassék az osztrák Reichsrath naplóit megnézni, dr. Lemisch, a német néppárt tagja, a perszonális unió iránt indítványát az osztrák Reichsrathban tényleg be is nyújtotta. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Azoknak szahad!) Sőt méltóztassék a német néppárt mai politikáját megnézni, nem méltóztatik-e folytonosan olvasni, hogy azóta is hirdetik, hogy egyedül a perszonális unió álláspontja jogos. (Mozgás a jobboldalon.) Meglehet, t. képviselőház, hogy mákszemnyivel én is hozzájárultam, — nem formálok belőle érdemet, — de mákszemnyivel ezzel az utazásommal én is elősegitettem Magyarország függetlenségének kérdését; (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) meglehet, nem állítom, érdemet belőle nem kovácsolok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Chlopyban is benne van!) Polczner Jenő: Okosabb volna, ha maguk is azt tennék: függetlenségre törekednének, nem pedig rabságra! Polónyi Géza: Hogy a t. néppárt valamely tagja engem vádoljon ily kérdésben, a mikor politikai programmom megvalósítására — ezek után az előzmények után — eljárok, azt annál kevésbbé várhattam, mert hiszen nem fogják a t. képviselő urak tagadni, hogy egyéni, baráti és más összeköttetések révén mégis csak közelebb állnak Bécshez, mint mi. Rakovszky István: De nem mentünk oda tanácskozni. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ezt nem tudom! Rakovszky István: Én tudom! Molnár Jenő: Kívülről tudjátok a leczkét, sötétben is tudjátok. Polczner Jenő: Annál rosszabb, miért nem mennek Bécsbe és maradnak ott.