Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-322
322. országos ülés 1903 szeptember 24-én, csütörtökön. 159 Bakó József: De Polónyi nem megy el Bécsbe ! Rakovszky István: Azt hiszem, hogy most már nem megy! (Elénk derültség, tetszés és taps jóbbfelöl és a néppárton. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót! (Halljuk! Halljuk .') A t. képviselő nr beszéde végén egy kifejezést használt, a mely talán félre is érthető vagy meg nem érthető. Annyi bizonyos, hogy én nem értem. (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Megértettük mi! Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő : Ezt megértették, de a magyar vezényszót nem birják megérteni! Polónyi Géza: Ezt megértik, de hogy a chlopy-i hadparancsban mi van, azt nem értik meg. (ügy van! a szélsőbaloldalion.) En felkérem Rakovszky t. képviselőtársamat, miután felteszem róla, és igen jól ismerem a tekintetben, hogy ő senkit sem akar gyanúsítani, mondja meg, hogy mit értett alatta; halljuk meg, hogy mit akart azzal mondani. Kubik Béla: Ugy van, tessék nyíltan beszélni ; mondja meg! Polónyi Géza: Hiszen tiszta a dolog; kell, hogy alkalmat adni méltóztassék arra, hogy nyilatkozhassam ezen kérdésben; tessék tehát megmondani, hogy mi az a bécsi utazás ? (Zajon Halljuk .'-kiáltások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a, szélsöbaloldalon: Halljuk Babot! Őt illeti a szó! Derültség. Mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Halljuk! A keztyüt mindig felveszszük! Rakovszky István: T. ház! Hiszen ő kíváncsi, hát meg kell mondanom. Miután azt látom, igen t. képviselőház, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam a politikai szituáczió által Magyarországon annyira el volt foglalva, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon helyesen.') — nagyon helyesen, hazafiasán és kitűnően — elkerülte a figyelmét az, hogy a bécsi »Zeit«-ban és a »Neue Ereié Pressé«-ben és egyéb bécsi újságokban az volt, hogy ő a függetlenségi párt megbízásából Magyarország közjogi viszonyának megváltoztatására, (Halljuk! Halljuk!) egy külföldi nemzet politikai pártjával konspirált. Ezt eddig még határozottan meg nem czáfolta. Erre czéloztam. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Valóban nagy lelki gyönyörűséggel veszem ezt a kitanitást, mert alkalmat szolgáltat nekem a t. képviselőtársamarra,hogy egyrészt a képviselői állás kötelességeiről az esetleg közöttünk lévő véleményeltérés tekintetében beszámoljak, másrészt, hogy elmondjam neki azt, a mi történt. T. képviselőház! Rakovszky István t. képviselő nr a képviselői jogokat valószínüleg ugy érti, hogy Bécsbe csak a delegátusoknak szabad menni, meg a néppárt azon t. képviselőinek, a kik Lichtenstein herczeggel és másokkal.... Rakovszky István: Nevezze meg, kik azok! (Zaj.) Meszlény Pál: Ez komiszság ! Nevezze meg! Rakovszky István: Komiszság! Nevezze meg azokat. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: T. képviselőtársaim, én hallok itt sértő kifejezéseket is; remélem, hogy nem ez a szándék. Én erre a térre önöket nem követem. Rakovszky István: Ez gyanúsítás volt! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Konspiráezióról beszélt!) Kubik Béla: Mi is hasonló fegyverekkel fogunk élni! Rakovszky István: Az igaz, a mit én mondottam ! (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Először is ezzel a személyi részszel szeretnék tisztában lenni. (Halljak! Halljuk!) T. képviselőház! A legújabb időben örvendetes jelenségül konstatálhatjuk azt, hogy a képviselőház alkotmányos tárgyalásainak során, hacsak a képviselő maga nem ad rá okot, ha valakit meg nem sért, szándékosan nem szoktuk egymást megsérteni. Meszlény Pál képviselő ur, gondolom, a lovagiasságnak ezen szabályait magára nézve applikálja és ha csak egy másodperczig várt volna, rögtön tisztában lett volna azzal, hogy merőben félreértett engem. Én semmit nem mondtam olyant, hogy a néppárt nevében ment valaki tárgyalni, ezt nem is állítom. Kérem, a témát én így értem. T. képviselőtársam nekem subsumálja, hogy én Bécsben voltam és valakivel beszéltem és hozzátette azt, hogy a függetlenségi párt nevében . . . Rakovszky István: Az újságokban így volt! Polónyi Géza: ... és hozzátette, hogy konBpiráltam. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Nem tudom, hol olvasta; de ő azt mondta, ugyebár, hogy feltette volna rólam, hogy én a »Zeit«-ot olvasom és így azt kell hinnem, hogy ő a »Zeit«-ban olvasta. Hát mutassa meg a képviselő nr nekem a »Zeit«-nak azt a számát, a melyben engem konspiráczióval vádolnak. De most tovább megyek. Ha mutatna is nekem ilyen számot: a magyar képviselőházban az lesz-e a törvény, hogyha a »Zeit« valakiről ezt írja, azt higyjük el, mielőtt képviselőtársunkat megkérdeztük ? Van-e a szabadelvű pártnak, különösen a kormánynak olyan tagja, a kit hazafias cselekedeteiért a bécsi sajtó meg nem rágalmazott volna ? Hát csak én legyek a kivétel! (Felkiáltások a szélsőibaloldalon : A »Festet Lloyds-bán is volt!) Hiszen majd arra is rátérek. A t. képviselő ur erről az utazásról legalább is ép olyan jól tud, mint én. Elmondom az esetet egészen röviden és kategoricze, a hogy történt. A bécsi Reichsrath Volkspartei-jának egyik képviselője — megjegyzem, hogy erre vonatkozólag akták is állanak rendelkezésemre, csakhogy nem számítottam a kellemes felhívásra, melylyel
