Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

3z2. országos ülés 1903 szeptember 2'i-én, csütörtökön. 143 Kossuth Ferencz: De nem gondolták meg a rossz és hűtlen tanácsadók, hogy a magyar alkotmányt és a magyar nemzeti szuverenitást koronázási eskü védelmezi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalo n.) Madarász József: Mi magunk! Kossuth Ferencz: És kik lehettek e hűtlen tanácsadók ? (Halljuk ! Halljuk !) A legmélyebb megdöbbenéssel . . . Uray Imre: És megvetéssel! (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Kossuth Ferencz : . . . olvassuk, hogy a bécsi birodalmi gyűlésen az osztrák miniszterelnök (Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloläalon.) nemcsak nyíltan bevallja, (Mozgás a szélsöbaloläalon.) hogy ő volt ez, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Es a vesztegető! A czimbora! Gyalázat!) hanem tudatja, hogy fel van hatalmazva ezt a kijelentést a Reichsrathban megtenni. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Hallatlan ! Gyalázat!) Pichler Győző: Ez már olyan szemtelenség. . . (Derültség a jobboldalon és a középen. Zajos felkiáltások a szélsöbaloläalon: De igaz ám! Ez nem nevetséges!) Barta Ferencz: Talán tetszik önöknek, hogy ugy nevetnek rajta! Bakonyi Samu : Ez jó mulatság az uraknak ! Kossuth Ferencz: íme, tehát magyar ügyekben a magyar nemzet által a magyar király kezébe átruházott jog terjedelmébe, az erre vonatkozó magyar törvények értelmébe beleszól, még pedig döntó'leg, az osztrák miniszterelnök, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) és jogot szerez magának arra, hogy ezentúl is beleszóljon, (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyeljék magagukat! Zaj. Halljuk! Halljuk !) sőt, hogy ő jelölje ki, hogy a magyar király milyen határozatait fogadhatja el a magyar törvényhozásnak és milyeneket nem. (Zaj a szélsöbaloläalon.) Polczner Jenő: Tisztelt magyar kormány, hogy tetszik ez ? Kossuth Ferencz: Ez teljesen hihetetlennek tetszhetik azok előtt, a kik Körber osztrák miniszterelnök beszédét nem olvasták. Ennek tehát erre vonatkozó részét a t. ház engedelmével, — becses türelmét kérve, leszek bátor felolvasni azért is. hogy Körber nyilatkozatának itt nyoma maradjon. (Halljuk! Halljuk \) Azt mondja Körber — azon fordítás szerint, mely a »Magyar Nemzet«-ben, tehát a kormány félhivatalos lapjában jelent meg — (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Minél pontosabban van körülírva a kormányok és népképviseletek befolyása, annál inkább kiváló érdekében fekszik a két államfélnek, hogy az illető viszonyokon egyoldalulag ne történjék változtatás és bizonyosan kötelessége volt az osztrák kormánynak Ausztria jogai kisebbítésének megakadályozása. A magyar ujonczállománynak leszállítása különben nem volt önczél. A törvényjavaslat alkalmat adott a nemzeti követelések támasztására, melyek a közös hadsereg eddigi intézményei legfontosabb pontjaiban alapvető változtatásokra kellett hogy vezessenek*. (Zaj jobbfelöl,) A t. ház figyelmét kérem e felolvasásra. (Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloläalon.) mert, mint említem, azért olvasom fel, hogy nz osztrák miniszterelnöknek kijelentései e ház naplójában megörökítve lehessenek. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ez tehát részemről magyar képviselői kötelesség teljesitése, (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon) melynek teljesítésében, remélem, hogy a ház nem fog zavarni, ha a felolvasás kissé hosszadalmas lenne is. Kubik Béla: Ott ül a czimbora! (Zaj balfelöl.) Mind a ketten meghatalmazásról beszéltek ! Elnök: Méltóztassék meghallgatni a szónokot. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi hallgatunk !) Kossuth Ferencz (olvassa): »Miután a kiegyezési törvény szerint és különösen az 1867-iki magyar törvény 11. § a szerint minden, a mi a hadsereg egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozik, kizárólag fenn van tartva ő Felsége a legfelsőbb hadúr . . . (-ügy hang a szélsöbaloläalon: Van ilyen közjogunk szerint? Felkiáltások: Nincsen!) ... intézkedésének ez a kívánság nemcsak ezen hatáskör korlátozásának szándékát, hanem természetesen Ausztria törvényes jogainak és érdekeinek korlátozását is tartalmazza. Hogy ha ilynemű követelés alkalmas volt a közös hadseregnek a dualisztikus államforma ezen legszilárdabb erősségének a közös hadsereg egységességének, az osztrák-magyar monarchia hatalmának és tekintélyének mélyen való megingatására, ugy a mostani kormány nem lehetett kétségben többé, hogy hogyan határozzon. Mindezek megfontolása a kormányt tárczájának rendelkezésre bocsátására kényszeritette. Az egész felmentésünket tartalmazó kérelmünket követett krízis ideje alatt hangsúlyoztuk Ausztria jogát, hivatkozva a törvényekre és a rendkívüli terhekre, melyeket a közös hadsereg fentartásáért viselünk. Utaltunk arra, hogy a hadseregnek a támasztott követelések értelmében való átalakítása eseten Ausztria a törvények hatalmánál fogva azon kérdések elé állíttatnék, hogy a jelenleg fennálló kötelék a két államfél között továbbra is fentartandó-e. Hivatkoztunk az európai békét biztosító feltételekre, a mennyiben azok véderőnkre vonatkoznak. Kijelentettük bátran, hogy minden osztrák kormánynak a közös hadsereg minden ügyére vonatkozó és őt illető befolyását minden időben törvényes terjedelemben, biztosítottnak kell látnia. Lemondásunk nem fogadtatott el, hanem kérésünk okát méltatták és a korona bizalmát fejezte ki irántunk. De egyes hangok váltak halihatóvá, a melyek azt állították, hogy meg-