Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-322
144 322. országos ülés 1903 szeptember 2k-én, csütörtökön. győződésünket részben vagy egészben cserbenhagytuk, csakhogy megmaradhassunk hivatalunkban. Azt hittük, hogy a nekünk szavazott bizalom, nevezetesen felmentésünket íárgyazó kérésünk okainak méltánylásával szemben megmaradunk elhatározásunk mellett, különösen miután felbatalmaztattunk annak a Reichsrath előtt való határozott hangsúlyozására, (Halljuk! Halljuk I Elnök csenget) hogy a hadsereg minden kérdésében Ausztria törvényes befolyása megóvatik. (Nagy mozgás a szelsöbaloldalon, egy hang balfelöl: Tehát Ausztriának befolyása van a mi ügyeinkben!) Azonban nem kerestünk és nem keresünk háborúskodást. Szenvedélytelenül, a hogy a kormány ezentúl is cselekedni akar, foglalkoztunk kötelességszerüleg az ügygyei, az ujonczállományra vonatkozó követelésekkel és ezek közül némelyeket, az érvényben lévő kiegyezési törvény szempontjából is, melyek a közös hadsereg szervezetét és jellegét nem érintik, olyanoknak találtunk, (Ralijuk ! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) a melyekről beszélni lehet, vagy a melyek meg vannak engedve.« Még csak rövid néhány sort fogok felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) És bocsássák meg, félbeszakítom felolvasásomat azzal, hogy érzéseimet kifejezem; csodálkozom azon, hogy nem méltóztatnak nyugodtan meghallgatni ilyen rendkívül fontos kérdésben. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem! A saját pártján van a zaj. Mi folytonosan hallgatunk!) Pap Zoltán: Jönnek a politikai gyilkosságok ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang: Csali az van hátra!) Kossuth Ferencz:... (tovább olvas.) »Ezek közé semmi esetre sem tartozik azonban a vezénylet vagy szolgálat nyelvének megváltoztatása. Ezért azt fenn kell tartani mindaddig, a mig a jelen közjogi viszony, a mely a monarchia mindkét államának mindeneknek daczára előnyére szolgál, fennáll. A döntés már megtörtént, a legfőbb hadúrnak akarata az, hogy az osztrákmagyar monarchia hadserege olyan maradjon, a milyen most: közös és egységes, minden alapvonásában érintetlen.« (Nagy mozgás a szelsöbaloldalon.) Leszkay Gyula: Itt van a magyarázata a császári leiratnak! (Zaj.) Kossuth Ferencz: Semmi alkotmánysértés nem csoda, semmi törvénysértés nem csoda, a magyar jogok soha nem érvényesülése nem csoda, az összmonarchia eszméjének kidomboritása nem csoda, a magyar nemzet megbántása nem csoda, a magyar állam szuverenitásának elkobzása nem csoda,... (Mozgás a szelsöbaloldalon.) Justh Gyula: Minden természetes! Kossuth Ferencz: . . . az államalkotó magyar nemzetnek néptörzszsé történt degradálása nem csoda, a magyar király szavának lekötése az összes hadsereg előtt, hogy nem fog soha teljesíteni egy bizonyos magyar alkotmányos királyi hivatást, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nem csoda, ... mindez nem csoda, hogy ha a magyar királynak tanácsadója magyar ügyekben az osztrák miniszterelnök. (Igaz! TJgy van! Zaj. Közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Az sem rosszabb tanácsadó, mint a miniszterelnök. Szatmári Mór: A többség ott áll az osztrák miniszterelnök előtt. Kossuth Ferencz: E tanácsadóról kimutattam, hogy rossz volt, (Zaj. Elnök csenget.) és uralkodója iránt hűtlen volt, mert igyekezett megteremteni és kiélesiteni az ellentétet a magyar nemzet ós a magyar király között; nem vette tekintetbe az agg király nyugalmát; nem vette tekintetbe azt, hogy a nagyhatalmi állás attól függ, hogy a két államu monarchiának legalább egy államában van-e béke és nyugalom; nem vette tekintetbe, hogy a helyzet kiélesitése mily nagy károkat okoz Magyarországnak, —és minthogy, fájdalom, szoros összeköttetésben vagyunk közgazdaságilag Ausztriával — ő, az osztrák miniszterelnök nem vette tekintetbe azt sem, hogy mekkora károkat okoz Ausztriának. Babó Mihály: Erősebb a gyűlölete, semhogy józanul gondolkozhatnék. Kossuth Ferencz: íme, világosan bebizonyul, hogy az idegen tanácsadó rossz volt, és hűtlen volt. (Igaz! TJgy van! a szelsöbaloldalon.) A képviselőháznak kötelessége ezt kimutatni (Halljuk! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) kötelessége az okozott károkra rámutatni, (Zaj. Elnök csenget.) kötelessége a király figyelmét ráirányítani az elkövetett jogsértésekre és törvénysértésekre; így tehát a képviselőház összehívása az elmondottak után jogosultnak és szükségesnek bizonyult. A király talán meghallgatja az alkotmányos tényezőknek alkotmányos utón előterjesztett érveit. De mindenesetre kell, hogy meghallja a király azt, hogy a nemzet mozgalma nincs irányítva a felségjogok bármelyike ellen sem, a mely felségjogok a törvényben gyökereznek. Kell, hogy megtudja a király, hogy bár minden jog a nemzettől ered, — tehát a mily jogot adott a nemzet, vissza is veheti, (Élénk helyeslés a szelsöbaloldalon.) — azért mégis a fennálló 1867 :XiI. t.-cz. 11. §-át mindenki elismeri Magyarországon, sőt épen erre hivatkozik a nemzet. Kell, hogy megértse a király, a ki szintén az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ára hivatkozik, hogy ha két ellentétes irányban történik hivatkozás ugyanarra a törvényre, akkor a nemzet hivatkozása nem képezhet támadást, hanem eltérést képez a törvény magyarázatában a király és a nemzet felfogása között. És ha idegen és a magyar király iránt hűtlennek bizonyult tanácsadó a magyar közjog világos sérelmével nem állana a nemzet és királya közé, nem hihető, hegy a király ne érezné, hogy a [ szorosan békés és alkotmányos fegyverekkel
