Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-320

320. országos ülés 1903 Elnök csenget.) tette meg az elitélendő kísérle­tet. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A fiumei kormányzó már levonta tettének következését. Most a miniszterelnök urat kér­dezem, (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon. Hall­juk! Halljuk ! Elnök csenget.) hogy nem hiszi-e, hogy saját érdekében cselekednék és a magyar miniszterelnöki szék tekintélye fentartásának érdekében, ha követné gróf Szapáry László pél­dáját? (Élénk helyeslés, hosszantartó taps és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mondjon le! Nagy zaj.) Gajáry Géza: Hát a kit meggyanúsítanak, esetleg mandátumáról mondjon le? (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: A megvesztegetési kísér­let sajnos tényét meg nem történtté tenni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a tény a t- miniszterelnök ur kormányzása alatt jött létre. (Egy hang a szélsöbaloldalon; Benső barátja tette!) Vészi József: A mézes hetekben! (Folyto­nos zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Engedjen meg nekem a t. képviselő­ház egypár szót, a mely egyenesen a képviselő ur előadására vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, ón egyes közbeszólásokat hallottam, a melyekkel szemben ki kell jelente­nem, hogy minden olyan ítéletnek a kimon­dása . . . (Folytonos zaj a jobboldalon.) Polónyi Géza: A szónokot nem szabad félbe­szakítani! (Nagy zaj.) Rakovszky István: Halljuk az elnököt! Igaza van! Vészi József: Rakovszky talán mindig igy járt el? Talán mindig konzekvens volt? (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon és a néppárton: Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, t. kép­viselőház, az elnöknek akkor, a mikor ház­szabályellenes dolgokat észlel, nemcsak joga, hanem kötelessége közbelépni és az a szónok, a ki épen akkor szól, meg vagyok győződve, hogy ez ellen kifogást tenni nem fog; nem fog tenni különösen kifogást a parlamenti ház­szabályokat annyira tisztelő képviselő ur, mint épen Kossuth Ferencz. (Halljuk! Halljuk!) Én közbeszólásokat hallottam, a melyekben egy ítélet kimondása foglaltatik a kormány ellen, ezeket más szempontból, mint a házsza­bályok 221. §-a szerint megítélni nem lehet; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) abból a szem­pontból, a mely azt mondja, hogy rendre utasí­tandó az, a ki a ház valamely tagja ellen sér­tést követ el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van itt a sértés?) A sértés ott van, mert ilyen Ítéletet nem lehet még joggal mondani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most engedjék meg nekem, hogy kérd­jem meg önöket, hogy a mikor mindnyájan egyetértően arra az útra tértünk át, hogy a legnagyobb szigorral, a legnagyobb komolyság­KKPVH, SAPLÓ. 1901—1906. XVIII. KÖTET. Julius 31-én, pénteken. 129 gal, a legnagyobb tárgyilagossággal derítsük ki ezt a dolgot, oszlassuk el a parlament egéről azt a felhőt, a mely reá nehezedett, hogy akkor annak az eljárásnak a tárgyilagosságát, objek­tivitását és tisztító hatását előbbreviszszük-e azzal, ha mi itt egy statariális bíróság módjára járunk el? (Elénk helyeslés és taps a jobbol­dalon.) Bocsánatot kérek Kossuth Ferencz t. kép­viselő úrtól, hogy kénytelen voltam őt félbe­szakítani, kérem most, hogy beszédét folytassa. (Halljuk' Halljuk!) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Eugem a t. elnök ur megjegyzései nem érintenek, mert én ismételten kijelentettem, hogy a t. minisz­terelnök urat nem gyanúsítom, de a mint mon­dám, midőn félbeszakítottak, a megvesztegetési kísérletet a mostani kormány egyik tagja meg­tette, és ezt férfiasan be is vallotta; ezt a tényt meg nem történtté tenni — mint mondám — nem lehet; azt sem lehet tagadni, hogy ez, a mostani miniszterelnök kormányzása alatt tör­tént. (Zaj a szélsöbaloldalon.) T. ház, az én véleményem az, hogy a magyar miniszterelnök­nek olyannak kell lennie, mint volt Julius Czézár felesége. Czézár elvált első feleségétől, mondván, hogy Czézárnak nem lehet felesége az, kit a gyanú érintett. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A magyar miniszterelnöknek sem szabad olyan helyzetbe kerülni, hogy gya­núsíthassák. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem bizony!) és kérdem gróf Khuen-Héderváry Károlytól, nem mint miniszterelnöktől, hanem mint egyéntől, hogy nem osztja-e teljesen az imént kifejezett nézetemet ? (Zaj.) Olay Lajos : Politikailag be van bizonyítva, bíróilag nem. Kossuth Ferencz: Az a hallatlan tény, a mely megtörtént, olyan parlamentáris szituá­cziót teremtett, mint a milyennek ma is szem­tanúi vagyunk és a mely szituáczió hazánk kárára van, s a parlamentarizmust veszélyez­teti; de mert ezt a szituácziót lehetetlennek tartom, kötelességemnek vélem mint magyar hazafi megtenni mindazt, a mi csekély erőm­től kitelik, hogy a parlamentet és az országot ezen súlyos szituáczióból a most már egyedül fenmaradó módon kiragadni én is segítsem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én megmaradok azon álláspontom mellett, a melyet kötelesség­szerüleg elfoglaltam, mikor a miniszterelnök pártom határozata után a kormányra lépett; de azt is kinyilatkoztatom, hogy az a sajnos eset, mely felett mindnyájan felháborodtunk és a melyet mindnyájan fájlalunk, olyan uj hely­zetet teremtett, (Elénk taps és éljenzés a szélső­baloldalon.) hogy most kötelességem elismerni egész nyíltsággal, (Halljuk! Halljuk!) hogy az uj helyzetnek más megoldását nem látom, mint azt, ha a miniszterelnök ur távozik ab­ból a székből. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) 17

Next

/
Thumbnails
Contents