Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-320

128 320. országos ülés 1903 Julius 31-en, pénteken. személyes kérdésben is kért szót és ebből a szempontból méltányos, hogy elsősorban hallga­tandó meg, azután Kossuth Ferencz, Eötvös Károly, Komjáthy Béla, Vészi József, Barta Ödön, Tóth János és Kubik Béla képviselő urak. Mindenekelőtt Gajáry Géza képviselő urat illeti a szó. Gajáry Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Malijuk!) A tegnapelőtti ülésben, a szünet előtt tett egynémely közbeszólásommal szemben, a mint ez különben a napló 8. oldalán is olvasható, Polónyi Géza és Pap Zoltán urak felszólalásai után, kötelességemnek kellett tartanom kijelen­teni, hogy »kénytelen vagyok elhinni Pap Zol­tán képviselő urnak, hogy ehhez az ügyhöz Polónyi Géza képviselő urnak semmi köze.« Tehát, a mint a napló is igazolja, ezt én már akkor is kijelentettem. Azóta a hirlapokból is meggyőződtem arról, hogy tévedtem. (Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva ezennel kijelentem, hogy a miket közbeszólásképen ezen ügyre vonatkozó­lag Polónyi Géza képviselő ur viselkedése tekin­tetében mondottam, azt ezennel visszavonom. (Élénk helyeslés.) Ezen alkalommal azonban még egy kije­lentést is kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) A napló 5. oldalán közbeszólásként az is foglalta­tik: »ez Polónyi - féle svindli.« Én ugyan a naplót magam átnéztem, de ugy látszik, hogy ez kikerülte a figyelmemet; mert én ezt nem igy mondottam, a mint az később a naplóból ki is tűnik, hanem ugy, hogy ez »Polónyi-féle stikli« — »fogás«, a mint későbbi beszédemből is lát­szik, és a mint Hentaller Lajos és Vázsonyi Vilmos képviselőtársaim előtt is — a kiknek e feletti meglepetésemet ki is fejeztem, ezt már meg is mondtam, és a mivel nem volt szándé­komban Polónyi Géza urat, mint a ház tagját személyében itt megsérteni. (Helyeslés.) Kérem tehát, hogy a naplónak az a kifejezése: »svindli«, az általam használt valódi szóra, »stikli«-re módosíttassák. (Zaj én mozgás.) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Mindenki tudja, hogy az utóbbi időkben én miért nem vettem tevékeny részt a ház munkálkodásában. Okaimnak hazafiságában, azt hiszem, senki ebben a házban és széles e hazá­ban nem kételkedhetik. (Altalános élénk helyes­lés.) Falusi magányomban egy csodálatos hir lepett meg. (Halljuk! Halljuk!) Az a hir, hogy egy országgyűlési képviselőt megvesztegetni igye­keztek, ezzel kapcsolatban azt is híresztelik, még pedig ellen nem őrizhető módon, hogy több olyan képviselő is van. a kikkel szemben meg­vesztegetési kísérletek tétettek. Minthogy minden magyar embernek kí­vánnia, sőt követelnie kell azt, hogy azok, a kik a közéletben résztvesznek, teljesen tisztán állja­nak a közvélemény előtt: (Általános élénk he­lyeslés.) ebből a felfogásból kiindulva, azzal a követeléssel lépek az ország szine elé, hogy min­denki, a ki valakire gyanakszik, mindenki, a ki valami kósza hirt hallott, mindenki, a ki vala­mit tud vagy tudni vél, álljon elő nyiltan (Élénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) és jelentse be még a puszta gyanúját is annál a bizottságnál, (Elénk helyeslés és taps a ház minden oldalán.) a melyet a ház minden bizony­nyal meg fog választani, (Általános élénk he­lyeslés. Halljuk! Halljuk!) mert a lábrakapott névtelen rágalmazási rendszernek végre véget kell vetni; legyen legalább erre jó az a tény, melyet a világ előtt restellek, hogy itt Magyar­országon egy képviselőt meg akartak vesztegetni. (Szégyen! Gyalázat! Általános mozgás.) Arra kérem gr. Szapáry Lászlót, kit, ámbár nincsen jelen, megnevezhetek, minthogy ő saját magát már megnevezte, hogy ő elsősorban nyi­latkozzék a bizottság előtt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Eskü alatt f Felkiáltások a középen: Megteszi I) hogy vannak-e többen oly képviselők, a kikkel szemben megtette ugyanazt a kísérletet, a melyet megtett Pap Zoltán kép­viselő úrral szemben. (Általános, élénk helyeslés. Egy hang a szélsobaloldalon: Es ki bizta meg?) De felszólítom a miniszterelnök urat is . . . (Élénk helyeslés és taps.) Barabás Béla: Fel bizony! Nem tiltakozott egy szóval sem tegnapelőtt! (Nagy zaj és fel­kiáltások a jobboldalon és a középen: Nem is kellett! Elnök csenget.) Kossuth Ferencz:... Felszólítom a miniszter­elnök urat is, (Halljuk! Halljuk !) hogy a bizott­ság előtt egészen nyiltan nyilatkozzék, (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen.) és hárítsa el magáról azt a borzasztó vádat, a mely vád a közvéleményben már terjedni kezd. (Ellenmon­dások a jobboldalon és a középen.) Polónyi Géza: Joggal! (Hosszantartó ellen­mondás a jobboldalon és a középen. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Én nem mondtam, hogy joggal terjed el ez a vád, (Halljuk! Halljuk!) és nem is mondom. (Zaj a bal- és a szélsobal­oldalon.) Rakovszky István: Meg kell mondani most Kossuth szerint. Kossuth Ferencz: Nem mondom, hogy joggal gyanúsítják a miniszterelnök urat, mert előre ítélkezni nincs jogom, (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) de a mondottakkal egy kétségbevonhatlan tényt konstatáltam. Kubik Béla: Szüntelenül együtt volt vele! Kossuth Ferencz: A nemzet szine előtt azt állítom, hogy a magyar miniszterelnöknek az egész világ előtt oly tisztán kell állania, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) hogy még távolról se érinthessék gyanúval. Bár ismétlem, hogy a miniszterelnököt nem gyanúsítom, azért mégis kénytelen vagyok ki­emelni azt, hogy egy hozzá közelálló férfiú, (Mozgás jobbfelöl és a középen.) ki a kormány egyik tagja (Mozgás a jobboldalon és a középen.

Next

/
Thumbnails
Contents