Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-320

120 320. országos ülés 1903 Julius 31-én, pénteken. A mentelmi bizottság épen azoknak a képviselőknek a mentelmi jogát sérti, a kikkel szemben eljárt, jóvá nem bagyott és nem hitelesített határozat alapján, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) és igy a mentelmi jog ez állítólagos védelme tulajdonképen sértésekkel van összekötve. Kubik Béla: Ugy van! Erőszakoskodásokkal ! Holló Lajos: A harmadik és utolsó része e kérdésnek — részemről sem szándékozom vele hosszasan foglalkozni — az ülések másnapra való áttételének kérdése. A t. elnök ur, gróf Apponyi Albert, itt a házban, mikor mi már nem voltunk jelen, azt a kijelentést tette, hogy az ülés tiz órára van összehiva, ha tehát szorosan veszszük az összehívó szövegét, ezen esetben már egynegyed vagy féltizenegykor az ülés nem volna megtartható, mert az összehívás tiz órára szól. Felhozta azt, a mi mindenesetre nagyon lényeges, hogy fel nem oszlatható az ülés mindaddig, mig a napirend megállapitva nincs. Ez a két argumentum azonban sem az észszerüségnek, sem a jogszerűségnek szabályait le nem döntheti. Az észszerüség szabálya abban áll, hogy nem az órára, hanem az azon napra összehívott ülés, igy a 29-ére összehívott ülés más napon, mint 29-én meg nem tartható. Ha tiz órára össze van hiva, ezt a legkisebb logikával is mindenki csak ugy értelmezheti, hogy az ülés kezdődik tiz órakor, és a házszabályok által megállapított időben tart. Ez a közjogilag megállapított rend, a melyet nem kell gyermekes módon megmagyarázni mindennap. Ezt látja mindenki, ki ezen közjogi intézménynyel, a parlamenttel összeköttetésben van, és ebben az irányban magát tájékoztatni akarja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A jogszerűség szempontjából pedig szintén ugy áll a dolog, hogy a házszabályok preczize megállapítják, hogy az ülések idejét az egy órával való meghosszabbításon túl kiterjeszteni nem szabad. Ez egyáltalában olyan védelme a képviselők munkabírásának és a tárgyalások higgadtságának, mely kizárja, hogy az egy órán túl való meghosszabbítás bármi okból másnapra átvihető legyen. Ennek következtében tehát, ha bármely oknál fogva fordulnak elő olyan, megengedem, ritka, viharos esetekből folyó alkalmak, hogy a képviselőház éjfélig is elnyújtja üléseit, akkor ez másként nem lehetséges, mint hogy az elnök a következő napra összehívjon ülést a napirend megállapítása czéljából. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Elvégre is ezek lehetnek erőszakos dolgok és — mint minden erőszak — egyszerűen lehetségesek, és ha a lehetségesség meg van adva és hogyha a kormányhatalom kezelője ezen lehetőségeket igénybeveszi, akkor igen könnyű az, hogy a közjogi dolgokban, hogy a közéletben nem járatos egyéniségek beugrasztatnak bizonyos tények elkövetésére. Hiszen láttuk azt, hogy most történt egy nagyfontosságú közjogi személynek a beugrasztása a tekintetben, hogy egy bizonyos pénzértékkel az obstrukczió leszerelhető. Beugrott egy fontos közjogi személyiség annak, hogy méltánytalan, jogtalan eszközök igénybevétele által az obstrukczió leszerelhető. Egy közjogilag nem teljesen képzett és nem teljesen begyakorlott kormányelnököt is be lehet ugratni abba, hogy az obstrukcziót meg lehet törni erőszakos eszközök felhasználásával; ő ezen eszközöket lassankint, lépésről-lépésre fel fogja használni, és a végén ő is abba a csalódásba fog jutni, hogy a beugratok, a kik a háta mögött állottak, neki ezen eszközök felhasználására és azoknak sikerére nézve téves és valótlan informácziót adtak. De ha igy állunk ezekkel a dolgokkal szemben, akkor nem épen azoknak, a kik a parlamenti életben gyakorlattal birnak, s abban tényezők, kell-e előállani oly inditványnyal, hogy ők, a kik tisztán és világosan látnak, ők védelmezzék meg az országban a parlamentáris rendet, és ők tartsák vissza a hatalmat és a hatalomnak azon közegét, a ki ezen irányban kellő gyakorlattal és jártassággal nem bír. Én a magam részéről feltétlenül károsnak és elítélendőnek tartom a dolgot, és hozzájárulok ahhoz, a mit Polónyi t. képviselőtársam mondott, hogy pozitív indítványt ebben az irányban nem teszünk, hanem tiltakozunk a 29-iki országgyűlés ezen három nagy törvénytelensége ellen és annak megszüntetését a háztól kérjük. Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur kivan szólni. Lengyel Zoltán: T. ház! Előttem szólott t,. képviselőtársam indokain kivül személyes okom is van arra, hogy a jegyzőkönyvhöz felszólaljak és pedig az, hogy én indítványt tettem, hogy a Tomasics Miklós képviselő ur által beszédében bejelentett vesztegetési ügyet is utasítsa a ház a parlamenti bizottság elé. Erre az indítványra vonatkozólag a naplóban a következőket találom — akkor történt, a mikor mi az ülésteremből már kivonultunk (olvassa): »Egyúttal jelentem a háznak, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur indítványozta, hogy ugyanezen parlamenti bizottsághoz utasíttassák Tomasics Miklós képviselő ur ügye is, a melyet ő bejelentett. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e hozzájárulni ezen indítványhoz ? (Igen! Nem!) Ha tehát a t. ház hozzájárul (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Hallju'k!) azon elnöki előterjesztésemhez, hogy a 15 tagú parlamenti bizottsághoz Pap Zoltán és Nessi Pál ügyei utasíttassanak . . .« Ezzel szemben a jegyzőkönyv azt mondja, hogy a képviselőház ezen indítványt elutasította és ezt az elnökség határozatilag kimondotta. Én a naplóból igenis konstatálom, hogy a t. elnök ur a feltett kérdésre és a képviselő urak válamelylyel nézetüket jelezték, azt mon-