Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

3l9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán, 111 (Felkiáltások a jobboldalon: Csütörtökön!) a pénteken 10 órakor kezdődő ülés első tárgyául tűzessék ki; akkor ezt határozatilag kimondom. Ez az első része a javaslatomnak. A második pedig az, hogy a miniszterelnök ur javaslata alapján, (Zaj jobbfelöl. Malijuk! Halljuk! Elnök csenget.) a melyhez az elnökség is a maga részéről hozzájárul, javaslom, hogy az eddigi ügyek megszakításával a pénteki ülés napirendjére méltóztassék a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásának folytatását kitűzni, (helyeslés jobbfelöl.) Vészi József: Mi van az exlex-javaslatokkal? Elnök: gróf Apponyi Albert kivan e tárgyhoz hozzászólani. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget) Kötelességemnek tartom ehhez az elnöki előterjesztéshez hozzászólani és kijelenteni, hogy én ahhoz a magam részéről egész terjedelmében hozzájárulok, de azért tartom kötelességemnek felszólalni, mert mint a háznak elnöke, bár ebben a pillanatban nem foglalom el az elnöki széket, lehetetlen, hogy Polónyi Géza képviselő ur beszédére néhány megjegyzést ne tegyek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rendkívül sajnálom, hogy a t. képviselő ur, a ki ezt a felszólalást tette, és azok, a kik vele legalább az itteni maguktartása szerint egy nézeten lenni látszottak, nem voltak szívesek bevárni az oly fontos nyilatkozat feletti vitának lefolyását, mint a minő Polónyi képviselő uré volt és igy kénytelen vagyok most olyanoknak válaszolni, a kik nincsenek jelen, a mi az én parlamenti érzékemnek nagyon kellemetlen. De köteles vagyok ezt tenni, mert ha az a szemrehányás, az az állítás, mintha itt kétszeres törvénytelenség és erőszak történnék, alapos volna, az a legnagyobb sulylyal a ház elnökségére nehezednék, a mely ebben az esetben ily törvénytelenségben és erőszakban részt vett volna és akarom, hogyha már azok, a kiknek felfogásával szembe kell szállanom, nem hallhatják is, és igy a mai ülésen arra nem reflektálhatnak, legalább a mai ülés naplójában helyet foglaljon az, hogy ebben a felfogásukban nem osztozhatom. Mert semmi körülmények közt sem engedhetem magamnak azt a szemrehányást tétetni, hogy én, bármely helyen üljek, mint egyszerű képviselő, de különösen mint a háznak elnöke, bármely erőszakhoz és törvénytelen lépéshez hozzá tudnók járulni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőtársam két szempontból hozza fel a törvénytelenség vádját, illetőleg két mozzanattal indokolja ezt. Én megfordított sorrendben fogok azokkal foglalkozni, a miket felhozott, és elsőnek veszem elő azt, a mit másodsorban mondott, mert az elsőt kevésbbé fontosnak tartom, azt az okoskodását t. i,, a melyet arra a körülményre alapított, hogy most már nem vagyunk Julius 29-edikén, hanem 30-adikán, és az ő felfogása szerint az 1903. Julius 29-edikére összehívott ülés ugyanazon nap éjféli óráján túl tovább nem terjedhet, és a következő napra semmi körülmények közt át nem vihető. Ezt ő a hirdetéssel akarja indokolni, a mely Julius 29-edikére hivja össze az ülést. Erre válaszom csak az, hogy annak a hirdetésnek szövege igy hangzik: »A képviselőház 1903. évi Julius hó 29-edikén d. e. 10 órakor ülést tart«. Ha tehát ennek a szövegnek betűszerinti értelmezéséből kellene következtetést vonni, akkor ez az ülés csak épen 10 órakor volna tartható és egynegyed 11 órakor be kellene azt zárni, (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt az érvet tehát egyáltalában sehogysem tartom helytállónak. Komolyabbá válik ez az 1872-iki preczedensre való hivatkozással, a melyre nézve azonban, miután azt a preczedenst nem nézhettem meg, nem tudom megállapítani, vájjon Tisza Kálmán felszólalására, — a mely felszólalás egymagában, bármily nagytekintélyű férfiú lett légyen ő, akkor is, és mindhalálig, még nem volna jogot megállapító kijelentés; — (Ugy van! jobbfelöl.) vájjon ezen kijelentés alapján rekesztett-e be e háznak akkori elnöke és az akkori képviselőház az ülést abban az időben, a melyben Tisza Kálmán kívánta, és abból a szempontból hozzájárulván annak felfogásához, hogy annak folytatása törvénytelen volna, vagy csak azért rekesztette-e be, mert ezélszerübbnek tartotta egy pártnak, a ház egy tekintélyes tagjának észrevételeit figyelembe venni és azoknak deferálni; mondom, ezt nem tudom. Ha ez utóbbi eset állana, akkor egyáltalában semmi jelentősége nem volna az 1872-diki preczedensnek. De még ha az előbbi eset is állana, akkor ezzel szembe szegezem a most fennálló tételes jogszabályt, (Élénk helyeslés.) a melyen Polónyi Géza t. képviselő ur igen könnyen túltette magát, hogy t. i. a házszabályok 202-ik szakasza szerint az ülés el nem oszlatható mindaddig, mig a napirend meg nem állapíttatott. (Igaz! Ugy van!) Ez a pozitív, félre nem érthető jogszabály, a mely akkoriban nem létezett, de a mely ma létezik, fennáll, (Igaz! Ugy van!) mindenesetre nagyobb sulylyal esik latba, mint olyan konszideráczió, a mely csak következtetést és egyéni felfogást tartalmaz. (Helyeslés.) Tehát, t. képviselőház, ebből a szempontból azt tartom, hogy törvénytelenséget akkor követtünk volna el, ha ezt az ülést engedtük volna szétoszolni, a nélkül, hogy a napirendet megállapítottuk volna. (Elénk, helyeslés.) Már pedig, a mint a t. elnök ur az iménti felszólalásában megállapította, volt ennek a háznak határozata, a mely a napirend kijelentésébe beillesztendő volt, de a háznak napirendje még nem volt megállapítva. (Igaz! Ugy van!) Sokkal fontosabb már, t. képviselőház, a t. képviselő ur ama kijelentése és az a kifogása, a mely a miniszterelnöki programmbeszéd felett