Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-319
112 319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. most eddig folyt vitának félbeszakítására vonatkozott. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ez a félbeszakítás törvénytelen, jogsértő. Miért ? Mert átmegyünk az indemnitás megvitatására, és esetleg megszavazására oly kormány számára, mely kormánynak bemutatkozását a képviselőház még tudomásul nem vette és a t. képviselő ur felfogása szerint, ugy látszik, ő azt a vitát, a mely a miniszterelnöki programm felett eddig folyt és annak esetleges eredményeit valami közjogi cselekménynek tekinti, (Derültség.) pedig, t. képviselőház, ez a felfogás alapjában téves, (Igaz! ügy van!) A miniszterelnök és a kormány bemutatkozásának közjogi része befejeztetett, (Igaz! Ugy van!) a mennyiben az a királyi leirat, a mely tudtunkra adja, hogy gróf KhuenHéderváry Károly magyar miniszterelnökké kineveztetett, itt a házban felolvastatott, (Igaz! Ugy van!) a képviselőház által tudomásul vétetett, (Igaz! Ugy van!) és ezen tudomásvételről jegyzőkönyvi kivonat kíséretében a főrendiház értesíttetett. (Igaz! Ugy van! Egy hang a jobboldalon: Ezt csak Polónyi nem érti!) A mi ezután következett és következik, tisztán a politikai megítélés, a politikai állásfoglalás terére tartozik, és pedig hogyan? Igen sajátságos eset, t. ház, a miniszterelnöki programmbeszédek felett megindulható viták esete; egészen sui generis eset, a melyről a házszabályok egyáltalán nem intézkednek, a melyre nézve tehát más jogszabály nincs, mint az a jog, a melyet a szokás alkot. A. szokás pedig azt a jogot alkotta, hogy az ilyen miniszterelnöki programmbeszédekbez fűződő vita folytattatott addig, a mig szónok akadt, a ki ahhoz hozzászólni akart. Rendesen egy ülés alatt befejeztetett, de például b. Bánffy Dezső miniszterelnök bemutatkozása három napig tartott. Tehát a szokásjog ennek határt nem szab. A szokásjog a miniszterelnöki bemutatóknak politikai tárgyalására és politikai' megvitatására nézve oly szabályt állapít meg, a mely teljesen hasonló ahhoz, a mely egy, a háznak napirendjére tett tárgyra vonatkozik, épugy mint a hogy valamely törvényjavaslat felett — miután a klotür intézménye a mi parlamentünkben nem létezik — a vita folyik mindaddig, mig valaki hozzászólni kivan; épen ugy folyik a szokásjog alapján a vita a miniszterelnöki bemutatkozás felett. De ezen vita azzal, a mit a parlamentben, hogy ugy mondjam, a miniszterelnöki kinevezésnek közjogi perfekcziójához tennie kell, semmi összeköttetésben nincs, mert az — ismétlem — befejeztetett azzal, hogy a képviselőház tudomásul vette a királyi leiratot, ez csak egy első alkalom arra, hogy a képviselőház, ha akarja, a maga politikai vélekedését a kormányról kifejezésre juttassa. Rendesen ez eddig sem történt ; kifejezésre juttatták felfogásukat a házháznak egyes tagjai, de nem emlékszem a mostani esetig arra, hogy azzal kapcsolatosan valaha indítvány tétetett volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mi következik ebből ? Azzal, hogy ez a vita félbeszakittatik, a házszabályok szempontjából csak azt teszszük ezzel a vitával, a mit minden törvényjavaslat megvitatásával tehetünk, tettünk és tenni szokott a ház: nem fojtjuk el a vitát; nem fosztunk meg a hozzászólás jogától senkit, mert akkor, a mikor azok a tárgyak elintézést nyertek, a melyeket a ház bölcsessége közbevetőleg napirendre fog tűzni, ha ugy tetszik, ezen vita elejtett fonalát megint fel lehet venni. Csak az történik, hogy más tárgynak megvitatása vétetik elő. De én nem elégszem meg annak konstatáläsával, hogy a házszabályok és az alkotmány szerint itt hiba nem történt, mert én nem járulnék ahhoz sem, ha a szólásszabadság általános elveinek vagy a méltányosságnak szempontjából hiba történt volna; ha azt mondhatná valaki, hogy elesett ezzel attól az alkalomtól, hogy az uj minisztériummal szemben politikai álláspontját kifejezhesse. De az imént elfogadott napirendi indítvány szerint mire térünk át? A pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslatnak megvitatására, tehát oly törvényjavaslat megvitatására, a melynek keretében minden képviselő elmondhatja mindazt, a mit a politikai bizalom szempontjából a miniszterelnök állásfoglalása alkalmával elmondani akar. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Vészi József: Minden képviselő? Gr. Apponyi Albert: Minden képviselő, a kinek ahhoz hozzászólási joga van, Én értem, mire czéloz a t. közbeszóló képviselő ur, ós ezzel a kérdéssel szembe fogok annak idején szállani, de ma nem akarom ezzel komplikálni azt a kérdést, melylyel ma dolgunk van. ííos hát, t. képviselőház, ennek folytán senki sem esik el attól a jogától, hogy most rögtön elmondhassa a maga nézetét az indemnitási vita keretében a miniszterelnök programínjáról, senki sem esik el attól a jogától, hogy azt kétszer is elmondhassa, miután a ma napirendre tűzendő tárgyak elintézése után a most napirenden volt vitát megint felújíthatjuk, folytathatjuk. Másfelől pedig épen nekem, mint elnöknek, ha egyfelől kötelességem a szólásszabadság felett őrködni, — és gondolom, hogy ezen kötelességemnek elnöktársaimmal együtt lelkiismeretesen megfeleltem, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl,) feladatom és kötelességem másfelől a házszabályok által nyújtott kereteken belül lehetőleg arról gondoskodni, hogy a háznak működése gyümölcsös legyen, hogy a ház határozhasson is (Helyeslés jobbfelöl,) és pedig, hogy határozhasson elsősorban azon ügyek felett, a melyek felett határozni neki alkotmányos kötelessége. ('Helyeslés jobbfelöl.) Már pedig a háznak ma sürgősebb alkotmányos kötelessége nincs, mint az állami vagyon, az állami bevételek és kiadások kezelésének törvényes rendjét helyreállítani. {Élénk helyeslés jobbfelöl.)
