Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-315
315. országos ülés 1903 szati törvény módosítása, a Magyarország és Alsó-Ausztria közötti határvonal helyreállítása, valamint az egyesülési és gyülekezési jognak törvény által való szabályozása tárgyában; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közönségének feliratát az önálló nemzeti hadsereg felállítása érdekében ; (Éljenzés a szélsobaloldalon.) Győr vármegye közönségének feliratát a magyar földnek magyar kézen való megtartása tárgyában; Várasd vármegye közönségének feliratát, a képviselőház eredményes működésének biztosítása iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a további teendők iránti intézkedés. Endrey Gyula jegyző: Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. képviselőház! Azt hiszem, senki sem fog kételkedni azon nyilatkozatom őszinteségében, hogy gr. Apponyi Albertnek tegnap hallott, szónoki szépségektől ragyogó és elismerem, a hazafiúi érzés fényétől és melegétől sugárzó beszéde után érzem feladatom nehézségét. Azonban, t. képviselőház, bármennyire is érzem e feladat nehézségével szemben erőm fogyatékosságát, még sem térhetek ki azon kötelesség alól, hogy szembeszálljak e ragyogó felszólalásban foglalt, és velünk szemben hangoztatott — meggyőződésem szerint — igazságtalan vádakkal, a melyek e fényes beszédnek sok tekintetben üdvös tartalmát nagyon is ellensúlyozzák. Sajnálattal kellett ugyanis e nagyszabású felszólalásban vádakat hallanunk azok irányában, a kik a háznak ezen oldalán nincsenek megnyugodva a t. miniszterelnök ur programmjában, és a kik e programmot a bizalmatlanságnak oly mértékével fogadják, a mely rájuk kötelességként rója a most folyó parlamenti karcz továbbvitelét. Mondom, t. képviselőház, bár érzem erőm fogyatékosságát, mégis megpróbálkozom ezen — mély meggyőződésem szerint velünk szemben igazságtalan vádakkal szembeszállani. (Helyeslés a szélsobaloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Viszont azonban, t. képviselőház, én, a ki a parlamenti harcztér porondján ujoncznak érzem magamat, nem arrogálhatom magamnak azt, hogy egy szónoklat alakjában mérkőzzem meg gróf Apponyi Albert fényes beszédével, s ennélfogva csupán azt tartom kötelességemnek, hogy e beszédnek csak ama részeivel foglalkozzam, a melyek szerintem — a mint azt különben előrebocsátottam — irányunkban igazságtalan vádakat tartalmaznak. Követni fogom ennélfogva gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam beszédének a menetét, minden különösebb retorikai alakiságok nélkül, és megkísérlem eme, — ismétlem — épen nem könnyű feladat teljesítését. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Mielőtt azonban, t. képviselőház, erre rátérnék, meg kell jelölnöm felszólalásomnak egy másik indokát is és ez az, hogy én gr. Apponyi július 23-án, csütörtökön. 5 Albert mélyen t. képviselőtársam felszólalása által — nagy sajnálatomra — a helyzetet, a mai parlamenti zűrzavart tisztázottnak nem tekintem. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A másik pedig, t. képviselőház, a mit előzetesen meg kell jegyeznem, az, hogy gr. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam a maga elé tűzött nemes feladat elérését talán sokkal inkább megkönnyithette volna az által, hogyha a kibontakozás módjait igyekezett volna megjelölni, mintsem azon az utón, a melyre szükségesnek tartotta ellenünk fordulni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Most pedig, t. képviselőház, mielőtt kronologikus sorrendben rátérnék a gróf Apponyi Albert beszédében foglaltakra, legelső kötelességemnek azt tartom, hogy szembeálljak az általa irányunkban emelt vádak legnehezebbjével, legkényesebbjével és ez a politikai megbízhatóság kérdése. (Halljuk' Halljuk! a szélsobaloldalon.) Vissza kell térnem itt arra az időpontra, a mikor az igen t. miniszterelnök ur körünkben megjelenvén, Kossuth Ferencz elnökünk előtt azt az óhajtását fejezte ki, hogy ő megkísérli tájékozódást szerezni arra nézve, hogy a függetlenségi és 48-as párt az obstrukeziót milyen feltételek mellett volna hajlandó abbahagyni, és ennek abbanhagyása esetére azután a neki kilátásba helyezett misziót a kormányalakításra elvállalhatja-e, vagy nem. Az én tudomásom szerint akkor, mikor a t. miniszterelnök urnak ezen közeledése folytán ugy alakult a helyzet, hogy a mi pártunk vezéralakjai Kossuth Ferencz elnökünknél megjelenvén, a t. miniszterelnök ur velünk beszélgetésbe bocsátkozott, hozzá bizonyos prejudicziális kérdéseket intéztek, — hogy ezzel a perjogi műszóval éljek — a melyeknek jelentősége a dolog természete szerint alig lehetett egyéb, mint az, hogy ha ezekre a prejudicziális kérdésekre kielégítő választ nyerniök nem sikerül, akkor a megoldás irányában kezdeményezett tárgyalások mindjárt a limine fennakadást szenvedjenek és a kivánt sikerrel ne járjanak. Azt hiszem, hogy azt, miképen ez így történt, a t. miniszterelnök ur nem vonja kétségbe, a mint hogy nem vonta kétségbe tudomásom szerint eddig sem ezt a másik részről is igy megerősített tényállást. Már most ezen prejudicziális kérdések között, mellőzve a többieket, a jelen helyzetet és a közel jövőt illetőleg én a magam részéről legfontosabbnak azt tartom, vájjon a t. miniszterelnök ur elődjének, Széll Kálmán miniszterelnök urnak politikáját a maga egészében kivánja-e folytatni, igen vagy nem? Kubik Béla: Egyszer már határozott választ kérünk! Bakonyi Samu: Ez a kérdés nagyon természetesen a szőnyegen forgó katonai ügyre nem vonatkozhatott, mert hiszen épen az képezte | az ezen kérdésre adandó és kielégítő válasz után ; a tárgyalás anyagát. Vonatkozott tehát a közel
