Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

319. országos ülés 1903 július 29-én, szerdán. 101 vettem, de kénytelen voltam hamar zsebre dugni, (Derültség a bal- és a széhöbaloldalon. Mozgás a, jobboldalon. ElnöTc csenget.) Kiss Ernő: Szép dolog! Szőts Pál: Kérem, uraim, mi jegyzői gyakorlatunkban eddig nem voltunk hozzászokva, hogy hivatalos aktákat az elnöki emelvényen erővel védelmezzünk meg. Erre ma volt az első eset. (Mozgás a jobboldalon és a közepén.) Barabás Béla: Nem volt hivatalos akta! Szőts Pál: A mit az elnök nekem az elnöki széken átad, az hivatalos akta! Sréter Alfréd: A ki mást mond, az nem mond igazat! Szőts Pál: Azonban akkor nem foglalkozhattam tovább ezzel a dologgal, mert Hentaller Lajos és Pozsgay Miklós t. képviselő urak ezzel a kiáltással: »Huzzuk le az elnököt a székből« jöttek az emelvényre. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon és a középen, felkiáltások: Gyalázat ! Gazság ! Szép dolog !> Sréter Alfréd: És az maga mer felszólalni, a ki csinálta! (Nagy zaj. Elnök csenget) Nessi Pál: Halluezináczió volt ez! (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Szőts Pál: Én ebben a tekintetben nem vitatkozom Nessi Pál t. képviselőtársammal; azt hiszem, hogy Hentaller Lajos t. képviselőtársam sem tagadja, Pozsgay Miklős t. képviselőtársam hasonlóképen nem tagadja, (Mozgás a szélsőbaloldalon, felkiáltások: Mit?) hogy azt mondták, »ki kell húzni az elnököt a székből«, (Zaj a jobboldalon, felkiáltások: Nagyon szép.') Be fogják ezt ők is ismerni, Nessi Pál t. képviselőtársam pedig ügyvédi gyakorlatára jelentékeny tanúságot fog szerezni arra, hogy háládatlan dolog fogadatlauul prókátoroskodni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nessi Pál: Nagyon szellemes! Szőts Pál: Bocsánatot kérek, még nem fejeztem be! Ráth Endre t. képviselőtársamnak szóltam akkor: Védjük meg az elnököt! És Ráth Endre t. képviselőtársam volt az, a ki velem együtt csöndesitette ellenzéki képviselőtársait. Ráth Endre: De nem erre a felszólításra. Azt nem is hallottam! Szőts Pál: Az elnök ur erre azt mondta: »A magyar képviselőház elnöki székében ülök; ha e szék méltósága nem védelmez meg, ne védelmezzen meg senki.« így történt, eddig volt. (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Éljen az elnök! Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Pozsgay Miklós képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Pozsgay Miklós: Személyes kérdésben kérek szót. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Mondta-e vagy nem? Igaz-e vagy nem?) Barabás Béla: Mindjárt meghallják, hogy nem igaz! (Nagy zaj jobbfelöl.) Kubinyi Géza: Tanuk vannak reá! Pozsgay Miklós: T. ház! Én egyenes kérdést intéztem Szőts Pál t. képviselőtársamhoz és az elnök úrhoz, hogy mielőtt a miniszterelnök benyújtotta az indítványát, mi volt az az ív, a mit őlenyújtott a miniszterelnök úrhoz? (Narjy zaj jobbfelöl.) Erre nem kaptam feleletet. Én újra megkérdeztem tőlük, hogy mi volt az az iv ? (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Igaz-e ?) Én akkor is megkérdeztem és azért mentem fel az elnöki emelvényre, a hol akkor forrongás volt, hogy megkérdezzem az elnök úrtól, mert, mint előbb mondtam, annak az összejátszásnak látszata forgott fenn a miniszterelnök ur és a ház elnöke közt, hogy ő annak az indítványnak a benyújtására egyenesen felszólította a miniszterelnök urat. (Zaj jobbfelöl.) Én egyenesen ezért mentem fel megkérdezni. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Nem erről van szó! Mondta-e ?) Én nem tagadok el semmit, mert mikor én felmentem az elnöki emelvényre és ott nagy lárma volt, a t. ház elnöke nem tudom, nekem-e vagy másnak, de mindnyájunknak, a kik fenn voltunk, azt mondta: a ki hozzám nyúl, az a balál fia ! Igaz-e. hogy ezt mondta ? (Zajos éljenzés és taps jobbfelöl. Felkiáltások: Igaza van! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Én nem azért mentem fel, hogy az elnök urat megfogjam vagy esetleg inzultáljam, én egyenesen azt a kérdést intéztem hozzá és akkor felelte azt az elnök ur, — lehet, hogy talán a sokadalomtól ijedt meg hirtelen. (Nagy zaj és ellenmondás jobbfelöl.) Gulner Gyula: Arra feleljen, igaz-e, a mit Szőts mondott? Rosenberg Gyula: Ki vele! (Zajos felkiáltások jobb felöl: Ki vele') Gr. Teleki Gyula: Ki vele! Ilyent nem tűrünk ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pozsgay Miklós: Én nem azt értettem ez alatt . . (Zajos felkiáltások jobb felöl: Ne kerülgesse! Ne magyarázza!) Kubinyi Géza: Mondta-e vagy nem? Török Bertalan: Ez becsület kérdése! Gulner Gyula: Erre minden férfi csak egy szóval feleibet: igen vagy nem! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mindkét oldalon egyaránt. Ivánka Oszkár: Hadd szívja vissza! Jobb azt visszaszívni! Pozsgay Miklós: Mikor én felmentem az elnöki emelvényre, távol állt tőlem, hogy az elnök ur személyét sértsem! (Zaj jobbfelől.) Rákosi Viktor: Ez sem tetszik? Pozsgay Miklós: Midőn az előbb azt mondtam, hogy az elnök ur megijedt a sokadalomtól, nem személyi gyávaságot értettem alatta, hanem értettem azt, hogy ő az elnöki tekintélyt félti attól, hogy valami inzultusnak legyen kitéve. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki részéről?) Én értem az elnök urnak a konsternáczióját, mert nem azok, a kik talán támadást intéztek, hanem a