Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

100 319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. Egyébiránt ez csak előzetes jelentésem; a dolog érdeme felől holnap a bizottság részéről méltóztatik jelentést kapni, addig pedig kérem, méltóztassék ezen eljárást helyeslőleg tudomásul venni. (Helyeslés jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Pozsgay képviselő ur személyes kérdősben kivan szólani. Pozsgay Miklós: T. ház! Személyes kérdésben kértem szót a t. elnök úrtól. Ugyanis meghívót kaptam a mentelmi bizottságtól, a mely ugy szól, hogy holnap reggel 9 órára a II. sz. teremben jelenjek meg, de ezen meghívón nincs megjelölve, hogy tanú, vagy vádlott vagyok-e, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) a mentelmi bizottságnak pedig nem vagyok tagja. Azt hiszem, hogy inkább mint vádlott vagyok meghiva. Gulner Gyula: Miről hiszi? Pozsgay Miklós; Nem tagadom, hogy vádlottnak érzem magam, de viszont azt hiszem, hogy a t. ház meg fogja engedni, hogy igazoljam azt a tettemet, hogy az elnöki emelvényre felmentem. (Mozgás a jobboldalon.) Én annak a benyomásnak hatása alatt állottam, hogy az elnök ur egy törvénytelen, jogtalan álláspontra akar helyezkedni, mert én láttam azt, hogy a ház egyik jegyzője, Szőts Pál t. képviselőtársam lenyújtott egy ivet, a melyet elvettek, s átvittek a miniszterelnök úrhoz. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem igaz! Igaz! Ugy ián! a szélsőbaloldalon. Jblnök csenget.) A miniszterelnök ur ekkor nyomban beadta az indítványát. (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Ez indítvány beadása bennem azt a hatást keltette, hogy a ház t. elnöke összejátszik a miniszterelnök úrral abban, hogy itt törvénytelen dolgot kövessenek el együtt. (Mozgás és felkiáltások jobbfelöl: Hohó! Rendre! Rendre!) Barabás Béla: Ugy is van! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! (Halljuk ! Ralijuk! jobbfelöl.) Magyarország miniszterelnöke, meggyőződésem szerint, semmi olyan dolgot nem követett el itt a parlamentben (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.), csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak megengedni, hogy nyilatkozzam — sem pedig a ház elnökségének egyik tagja sem követett el olyat, a mire a képviselő ur azt a kifejezést használhatná, hogy »összejátszanak«. (Zajos helyeslés jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Várady képviselő urat, a ki állandóan közbeszól, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Én, t. ház, azt láttam, hogy Szőts Pál t. képviselőtársam az elnöki emelvényről az ivet lenyújtotta. Kérdem a t. képviselőtársamat, igaz volt-e ez? Szőts Pál: Hiszen megmondtam, hogy mi volt! Pozsgay Miklós: Ez azelőtt történt. Én annak a behatása alatt mentem fel az elnöki emelvényre, mert láttam azt, hogy a jegyző ur egy ivet nyújt le, melyet elvittek a miniszterelnök úrhoz, a miniszterelnök ur pedig, mikor azt az ivet átvette, akkor adta át az indítványát és akkor vitte fel azt a teremőr. Babó Mihály: Ez uj dolog! (Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Ezt tisztázni kell. Pozsgay Miklós: Azért mentem fel, hogy megkérdeznem az elnök urat, hogy adjon nekem felvilágosítást arról, hogy az az iv miért lett felküldve? Babó Mihály: És mi volt rá irva? Pozsgay Miklós: Odafent akkor mindenféle szavak hangzottak: törvénytelenség és nem tudom még miféle beszédek. Mikor én felmentem, az elnök ur felugrott és felfüggesztette az ülést. Hát arra vagyok bátor kérni az elnök urat, hogy a ház szine előtt mondja meg, hogy az ő tudomásával volt-e az, hogy Szőts Pál jegyző ur azt az ivet lenyújtotta és mi volt arra irva? Ha erre nézve felvilágosítást ad, akkor fogok majd újból nyilatkozni. Babó Mihály: Ez egészen uj dolog. Kérünk felvilágosítást. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kérünk felvilágosítást.') Elnök: Szőts Pál képviselő ur személyes kérdésben kiváu felszólalni egy hozzá intézett kérdésre. Szőts Pál: Pozsgay t. képviselőtársam személyes felszólalásában oly dolgot imputál nekem, a mit én nem tettem, és ennek folytán kénytelen vagyok a t. ház szíves engedélyét kérni arra, hogy személyes kérdésben felszólaljak. (Halljuk ! Halljuk !) Én az elnök úrtól a terembiztos által felhozott miniszterelnöki indítványt, miután az elnök ur azt nekem átnyújtotta, átvettem. Abban a pillanatban rohant fel Molnár Jenő t. képviselőtársam és jegyzői székem elé azzal a kérdéssel állt, hogy miféle papir az ? Én önkéntelenül az egyjk kezemmel oldalt nyújtottam a papirt, le az emelvényről, a másikkal pedig védtem magam vele szemben. Akkor Molnár Jenő képviselő ur lement és azután jött Eátkay t. képviselőtársam. (Felkiáltások jobbfelöl : Jegyző kollegája!) Vertán Endre: De nem f unkczionált akkor ! (Elénk felkiáVások jobbról: De igenis, ma jegyzői fnnkezióban van!) Szőts Pál: Mondom, jött Eátkay képviselőtársam ezzel a felkiáltással: Ide azzal a papirossal ! Természetes, hogy még inkább távol tartottam tőle az indítványt és nem szolgáltattam ki, hanem lenyújtottam báró Feilitzscht. képviselőtársamnak. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért természetes ?) Azonban miután ezt az indítványt ott előttem hárman három darabra tépték az előadói emelvényen, (Zaj a szélsöbaloldalon.) a darabokat Csávolszky Lajos t. képviselőtársam, Fáy István t. képviselőtársam és Feilitzsch Arthur t. képviselőtársam kezében láttam, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Az is tépte ?) akkor jött a másik indítvány; azt is el-