Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

96 3l 9. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. baloldalon.) Azt hiszi a t. mentelmi bizottság, ugy kell neki is eljárni, mint a rendőrnek, hogy a mint látja az utasítást és parancsot, akkor nincs törvény előtte, csak azt teszi, a mit neki el kell végeznie? (Nagy mozgás.) A másik, a mit kiemeltem, az, hogy határ­napot kell kitűzni a bizottságnak. Mondják meg a t. képviselő urak, ki volt e bizottságnak elnöke, ki tűzte ki a határnapot, melyen a kép­viselő urak megjelenjenek, miképen történt az idézés és hogy mertek a képviselők mindenféle szabály ellenére összegyűlni, ott határozatokat hozni és foganatosítani? Polónyi Géza: Ez mentelmi eset. Be kell jelenteni. (Zaj és mozgás.) Barabás Béla: Ez a mentelmi jog meg­sértése ! Lengyel Zoltán: A harmadik, a mit szintén kiemeltem, az, hogy az érdekelt képviselőt a bizottság értesiti. Kérdem én Szivák Imre t. képviselőtársamat, hogyan és_ miből tudja, hogy ki az érdekelt képviselő? Én sem tudom, az illető maga sem tudja, az elnök ur sem állapí­totta meg. (Mozgás.) Az igen t. elnök ur határozatot enuncziált, a melyben nem volt az, hogy ki ellen szól a határozat és mégis elment tanúskodni. Kérdem tehát az elnök urat, hogy ki ellen tanúskodott? (Egy hang a jobboldalon: Zárt ülés előtt tanús­kodott !) Engedelmet kérek, ha zárt ülés előtt vagy bármikor is tanúskodott, ha az elnök ur tudja, ki ellen jelenti be a mentelmi esetet, ezt akkor meg kellett volna mondani, ha pedig nem tudta, akkor nem lett volna szabad a mentelmi esetet a háznak bejelenteni, szóval a t. elnök ur sem nem tudta a bűnöst, sem nem akarta megmon­dani, hogy ki vétkezett, miképen jutott abba a helyzetbe, hogy mégis tanúskodhatott ellene? Bartha Miklós: Kemény dilemma! Lengyel Zoltán: Én, t. képviselőház, végig soroltam egy egész rakás házszabálymegsértést, felemiitettem nemcsak a mentelmi bizottság ki­küldését, az eset bejelentését, a szólásszabadság­nak tőlünk való elvonását, hanem a mentelmi bizottságnak példátlan eljárását, mint egy erő­szakos kísérletet és a végére hagytam, hogy ki­végezni próbálnak olyan embereket, a kikről azt sem tudták, kik azok, kik a bűnösök, miben vétkeztek és miben itélendők el? Én tudomására hozom ezeket az igen t. elnök urnak, mert ezekben a házszabályok meg­sértését látom (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és mert ezekben egyszersmind mentelmi esetet is látok. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Le­gyen szíves ezekben az elnök ur intézkedni és találja meg a módját annak, hogy a jogfolyto­nosság ilyetén megszakításával, hogy miképen juthat el a ház ezen ügyekben a jogos és tör­vényes alapra? (Élénk helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Polónyi Géza: Ülés alatt hívták ki a kép­viselőket tanúskodni, ez a mentelmi jogunk nyil­vánvaló megsértése. (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Önöknek bármi ellen lehet kifogásuk, de én biztosan mondhatom azt, hogy semmi sem veszedelmesebb az alkotmányra, a nemzet életére és annak jövőjére, mint az erő­szak és a korrupczió. (Igaz ! Ugy van! a szélsö­baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ne csodálkoz­zanak tehát önök azon, hogyha mi ez alkalom­mal a végletekig készek vagyunk ezen dolgok tisztázása végett elmenni és ha a házszabályok érintetlen fentartása végett a legerősebb harczot veszszük fel, mert, a mint mondottam, az al­kotmányra az a legveszedelmesebb, a mikor az erőszak és a korrupczió párosul egymással. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) B. Feilitzsch Arthur: Személyes kérdésben kérek szót, t. ház! (Zaj.) Elnök (csenget)." T. ház! Legyen szabad nekem egypár észrevételt tenni azokra, a miket Lengyel Zoltán t. képviselő ur előadott. (Hall­juk ! Halljuk!) Nagyon temészetes, hogy én azok felett, a miket a képviselő ur felhozott, vitába nem bocsátkozhatom, mert az elnöki székből nem áll jogomban azokkal a vitát fel­venni, azonban egyes kijelentéseket kénytelen vagyok a t. képviselő ur megjegyzéseire tenni. (Halljuk! Halljuk!) Először is, miután bevezető szavaimban, mikor az ülést újból megnyitottam, kijelentet­tem azt, hogy az elnökség részéről semmiféle tendenczia abban az irányban nem forgott fenn, hogy Lengyel Zoltán képviselő urnak a ház­szabályokhoz való szólásjogot meg uem adta, ez a kijelentés, azt hiszem, elégséges arra, hogy annak szüksége, hogy a képviselő ur ezzel szem­ben bármiféle kijelentést is tegyen, önmagától elessék. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) A második, a mit a t. képviselő ur az elnökséggel szemben felhozott az, hogy az elnök­ség a jogok kijátszását és a szólásszabadság kor­látozását czélozza. Arra nézve, hogy ezen törek­vés egyáltalán nem vezérli az elnökséget, hivat­kozom a háznak bármely tagjára, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) miszerint a jelenlegi elnökséget ezzel a váddal illetni jogosan egy képviselőnek sem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A mi harmadszor azt illeti, hogy az általam bejelentett mentelmi esetet a mentelmi bizott­sághoz utasítottam a nélkül, hogy erre nézve a háznak határozatát provokáltam volna, e tekin­tetben hivatkozom arra, hogy méltóztassék meg­nézni a gyorsírói jegyzeteket és azokból bárki is meggyőzödhetik arról, hogy én ez ügyben igenis, a ház határozatát kikértem. (Ugy van! jobbfelöl.) Lengyel Zoltán : De akkor meg kellett volna adni nekem is a szólásjogot! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Én egészen nyugodtan végighall­gattam Lengyel Zoltán képviselő ur meglehető-

Next

/
Thumbnails
Contents