Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. 97 sen hosszú fejtegetéseit... (Felkiáltások a jobboldalon : Bizony hosszú volt!) Lengyel Zoltán: De legalább érdekes! (Derültség.) Elnök (csenget): .... a méltányosság megkívánja tehát, hogy legalább a ház elnökével szemben hasonló eljárást tanúsítsanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a mentelmi ügyeket a ház határozata értelmében és annak alapján utasítottam a mentelmi bizottsághoz, hozzátévén egyúttal azt is, hogy a mentelmi bizottság utasittatik, hogy még a mai ülésen üljön össze. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, nekem jogom van azt elmondani, a mi a mondandóm és jogom van kijelentéseket is tenni. (Halljuk! Halljuk!) A mi pedig azt illeti, hogy az ügy, mint ilyen nem hozatott fel, méltóztassék meggyőződni a gyorsírói jegyzetekbői, hogy én hivatkozással a házszabályok 188. §-ára, igenis kijelentettem, hogy az elnöki tekintély és Szőts Pál képviselő-jegyző mentelmi jogának megsértése miatt történik a mentelmi bejelentés. (TJgy van! jobb felől.) Én tehát magát a tényt, magát a cselekményt megjelöltem és ennek következtében a képviselő urnak ez a kifogása is elesik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után előbb Feilitzsch Arthur képviselő urat, azután a mentelmi bizottság helyettes elnökét és végül Szatmári Mór képviselő urat illeti a szólás joga. B. Feilitzsch Arthur: T. ház! A zárt ülést megelőző nyilvános ülésben lefolyt, azt hiszem, mindnyájunk által csak mélyen fájlalható, sajnálatos esemény közben (TJgy van! jobbfelöl.) olyan inczidens is történt, a mely talán látszólag félreértésekre adhatna okot és a mely ugy az én, mint Fáy István t. képviselőtársam reputácziójába is ütközhetnék. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom tehát röviden magát az eseményt ugy elmondani, a hogy az történt. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a miniszterelnök ur indítványa feladatott az elnöki emelvényre és kísérlet történt annak Szőts Pál jegyző úrtól való elvételére, Szőts Pál jegyző ur magát az irományt az elnöki emelvényről lefelé nyújtotta, mintegy megmentendő azt! (Halljuk! Halljuk !) Ekkor én az előadói emelvényre vezető lépcsőre futottam, hogy az irást elvegyem és ekképen a házat talán olyan cselekedettől mentsem meg, a mely — azt hiszem — mindig szégyenteljes cselekedetnek fog minősíttetni, (TJgy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Nem szégyen az! (Felkiáltások a jobboldalon: Gusztus dolga! Elnök csenget.) B. Feilitzsch Arthur: Csak azért adtam igy elő a dolgot, hogy a t. háznak minden tagja annál inkább legyen meggyőződve arról, hogy KEPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XVJH. KÖTET. intenczióm nemes volt, (TJqy van! jobbfelöl.) és hogy én teljes higgadtsággal és nyugodtan mentem magának ennek a ténynek. Mikor az írás kezemben volt, és Fáy István t. barátommal és képviselőtársammal kerültem szembe, feltartottam kezemet, miközben valaki hátulról, talán segíteni akarván az irat megmentésében, kezem lehúzta és ezalatt kezem érintette Fáy István képviselőtársam és barátom arczát .. . (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) ő ekkor meglepetésében hirtelen visszatántorodott abban a hitben, hogy én talán készakarva tettem volna ezt. Amint azonban azt láttam, hogy félreértés lehet belőle, nyomban kijelentettem, hogy bocsánat, véletlenül és nem készakarva történt. (Felkiáltások a szélscíbaloldalon: Teljesen korrekt!) 0 ezt azonnal tudomásul is vette, kezét nyújtotta, illetőleg felé nyújtott kezemet elfogadta. (Helyeslés.) Ezt kötelességemnek tartottam a ház nyilvánossága és az ország színe előtt kijelenteni, (Általános helyeslés.) mert ugy én, a mint meg vagyok győződve, t. képviselőtársam is, minden körülmények között, még legnagyobb izgatottságunkban is, legtávolabb állunk és fogunk is állni mindenkor attól, hogy tettlegességekre vetemedjünk. (Helyeslés.) Ezt voltam kénytelen kijelenteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Fáy István képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani. Fáy István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') Méltóztassanak megengedni, hogy személyes kérdés czimén ebben a kérdésben pár szóval én is élhessek. (Halljuk! Halljuk!) B. Feilitzsch Arthur t. barátom és képviselőtársam előadta itt részletesen azt a

; jelenetet, a mely kettőnk között lejátszódott. Én igazolom, hogy ez igy volt. De ugy látom, hogy — talán eljárásomat is menteni óhajtván — nem adta elő minden részletében a dolgot oly hűséggel, mint a hogy volt; mondom, bizonynyal irántam való kiméletből tette ezt ? Mert én is a felhevülés azon pillanatában, a midőn Feilitzsch Arthur t. barátom keze arczomat érintette, azt hittem, hogy az érintés szándékos volt. E feletti pillanatnyi felháborodásomban kezemet felemeltem és azzal Feilitzsch barátom felé ütöttem. Nagyon örülök annak, különösen utólagosan nagyon örülök, hogy ezen ütésem czélt tévesztett és őt nem érintette. De nem akartam ezt mégsem elhallgatni, mert ennek elhallgatásával eljárásom talán ^szépítve lett volna. Én igen örülök annak, hogy igy folyt le a közöttünk felmerült inczidens és köszönettel tartozom Feilitzsch Arthur barátomnak, ,hogy ezt az esetet utólagosan kimagyarázta. Én is kijelenthetem, hogy sajnálnám, ha másként történt volna és igy nincs okom irányában semmi féle animozitásra. (Helyeslés.) Elnök: Szivák Imre, a mentelmi bizottság helyettes elnöke kíván szólani. 13