Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

SÍ: 297, országos ülés 1903 július 2-án, csütörtökön. azt, fentartván magának azt a jogot, hogy később bármikor, ha ő esetleg ezt a módot tartaná szükségesnek, erre ismét visszatérhessen. (Mozgás a jobboldalon.) Csak annyit mondott, hogy »pro nunc«, tehát a sürgősség tekintetében ejti el álláspontját. De, bocsánatot kérek, t. ház, ezen kérdésekben, habár én készségesen elismerem azon parlamentáris elvnek jogosultságát, hogy a többség dönt, (Felkiáltások jobbfelöl : Nohát!) nem így áll a dolog, mert ugyan az a férfiú, a ki adott ígéretre hivatkozik; (Halljuk ! Sálijuk! a szélsőbaloldalon.) ugyanaz a férfiú, a ki a Széll Kálmán programmjára hivatkozik; ugyanaz a férfiú, a ki annak a többségnek akar vezére lenni, a mely többség ezt az Ígéretet mindnyájunknak megtette; ugyanaz a miniszterelnök, a ki számit a volt nemzeti pártnak támogatására, a mely nemzeti párttal együtt állapíttatott meg ezen, a nemzet számára biztosítékot nyújtó és olyan törvény, a mely az önálló vámterületre való átmenetelt nemcsak lehetővé teszi, de elő is mozdítja: az a miniszterelnök igy, a nélkül, hogy a szószegés vádjának és annak a vádnak tegye ki magát, hogy a legszentebb parlamenti eszközökkel biztosított, ilyen paktumos megállapítást kijátszani akarja, tisztán és világosan felelve, el nem járhat. De bárki és bármikor járuljon is hozzá az ilyen felfogáshoz, én a magam részéről — remélem, hogy nem fogok magam maradni — semmi körülmények között nem fogok lehetővé tenni ilyen kormányzatot, ha a t. miniszterelnök ur ilyen programm alapján akarja tovább fentartani azt a szándékot, a mely ilyen megállagodásokat halomra akar dönteni és ha lehetővé akarja tenni azt, hogy a többség által kijátszassék a parlament azon kisebbsége, a mely hitt a többség, és hozzátartozó barátainak szavaiban. Ilyen felhatalmazásra nincs is szükség, sem az olasz, sem más szerződés okából. Azzal hiába ijesztgetik a nemzetet, mert a borvámklauzula szerződéses klauzula; az a borvámklauzula csak addig áll fenn, a mig az a szerződés fennáll. Annak a szerződésnek megújítása nem a mi sürgős érdekünk, hanem az olasz bor sürgős érdeke. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez csak nyilvánvaló, mert lejárván az a szerződés, megszűnik a kedvezményes borvámklauzula és érvénybe lépnek a törvénynek az autonóm tarifának a borvámra vonatkozó szabályai. Ez elég világos. (Felkiáltások jobbfelöl: De a vámháboru!) A vámháboru szempontjából is csak tessék megnézni mérlegünket Olaszországgal, és akkor megláthatják, hogy nincs tőle mit tartanunk. Egyébként arra akartam rátérni, és ráutalni, hogy ha önök segíteni akarnak a magyar nemzet sorsán a külkereskedelmi szerződések szempontjából, miért nem folyamodnak oly törvénynek kijátszásához, a melyet, mondom, a pártok becsületszava pecsételt meg? Ezen megállapodást miért akarják megváltoztatni, mikor kínálkozó alkalom és mód van követni az utat, melyet a törvény kijelöl? Nem meghatalmazásra van itt szükség hogy ez a tötvény módosíttassák vagy hatályon kívül helyeztessék, hanem van egy törvény által kijelölt mód. Magyarország az önálló vámterület jogi állapotán áll. 1903-ig nem jött létre vámszövetség Ausztria és Magyarország között. Ennek természetszerű folyománya, a mit annak idején annyiszor szorgalmaztunk, hogy tessék beterjeszteni az autorom, magyar külön vámterületre szóló tarifát; igy megszüntethetik a vámháborut, (Ugy van! ügy van! a szélsőbal-oldalon.) és szerződhetünk minden külföldi állammal gond nélkül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem ez volt az intencziója annak a törvénynek? nem azért alkottatott meg ezen törvény, hogy előre láttuk ezen. helyzet bekövetkezését ? És most, segédkezet nyújtsunk egy kormány létezéséhez és kormányzásához, a mely ezen, a nemzet vitális érdekeit érintő törvényt egyenesen ki akarja forgatni rendeltetéséből és lehetővé akarja tenni, hogy ily meghatalmazással — a mire nézve azt mondja, hogy még szerződéskötésre is kér majd ilyen meghatalmazást, mondom, lehetővé akarja tenni, hogy nem létező tarifa alapján — mert ma tarifa nem létezik, miután közös vámterület nincsen, közös vámterületre érvényes tarifa sem lehet, tehát nem tudom micsoda tarifa alapján Olaszországgal szerződést kössön a t. minisztérium, azonkívül kössön esetleg 4—5 esztendőre, más külföldi államokkal 10 esztendőre szerződést. Ez olyan konzekvenczia, a mely ellen nemcsak nekünk kell tiltakoznunk ezen az oldalon, hanem én nyugodtan várom e részben a volt nemzeti párti képviselőtársaimnak nyilatkozatát is, és egy pillanatig sem kételkedhetem, hogy gr. Apponyi Albert és társai az ő hozzájárulásukkal megalkotott ezen törvényen egy betűt is változtatni engednének a mi beleegyezésünk nélkül. Azért itt hiába való minden többségi princzipium felállítása. A nemzet számára, közegyetértéssel szerzett garancziális törvényt kijátszani nem lehet, nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még csak arra térek ki, hogy kolportálták, és kolportálják, mintha ezen szerencsétlen idea, pláne a függetlenségi pártról, sőt annak vezérétől került volna ki. Eel vagyok jogosítva, fel vagyok kérve egyenesen annak kijelentésére, hogy ezen állítás merőben valótlan, koholt rágalom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Kossuth Ferencz semmi egyebet nem tett, mint hogy midőn Lukács László pénzügyminiszter ur közölte vele ezen felhatalmazási ideát, ő azt tudomásul vette oly czélból, hogy azt a pártértekezlettel közölni fogja. Ezt a t. pénzügyminiszter ur lesz szíves minden körülmények között megerősíteni, mert itt folyt és folyik egy rágalom, a melyet megczáfolni, tisztázni az ország érdekében szükséges. (Ugy van! Ugy van! a szélső-