Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

297. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 83 Én ugy tudom, t. képviselőház, és erre várom a czáfolatot, hogy a t. miniszterelnök ur már akkor, a mikor még nem volt miniszterelnök, mikor ezen tanácskozásokban részt vett, nem egyszer, de kétszer és háromszor, világosan és ismételten kijelentette előttünk ugyanazt, a mit most e házban is jelzett, hogy a maga részéről minden obligó nélkül tárgyal, mindenkinek szabad kezet biztosit, sőt felkéri a képviselőket az iránt, hogy hozzá a parlamentben a kabinet megalakítása után intézzenek kérdéseket és az azon kérdésekre adandó felelete alapján vonja meg magának mindenki azt a határt, mily módon és miképen akar a kormánynyal szemben állást foglalni. Már most, t. képviselőház, állapítsuk meg a tényeket, a melyek ezzel kapcsolatban történtek. Föltétlenül helyes és való, hogy azok a férfiak, a kik velem együtt a kibontakozás útját és módját keresték, tettek nyilatkozatokat a t. miniszterelnök urnak, — szándékosan nem használom e kifejezést: Ígéreteket, — a melyek feljogosították a t. miniszterelnök urat arra, hogy ha azon előfeltételeknek eleget tesz, a melyek a tárgyalást megelőzték, akkor számithat azoknak a parlamentben való beváltására is, hogy t. i, a felhatalmazási törvény, hogy az ujonczjutalékról szóló törvény és a költségvetési törvén a parlamenti végső fegyverek alkalmaztatása nélkül meg fognak szavaztatni. Az adott szónak a szentsége a társadalmi és politikai téren egyaránt kötelező. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De kötelező mind a két fél részéről. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Meg akarom állapítani, t. ház, azt a tényállást, hogy a t. miniszterelnök urnak programmbeszéde nem fedi azokat a beszélgetéseket és azokat az előfeltételeket, a melyek közöttünk beszélgetés tárgyát képezték. (Halljuk! Halljuk!) Először negatív, másodszor pozitív alakban ellenkezik az, a mit a t. miniszterelnök ur itt programm gyanánt elmondott és a mit részben ma is fentartott, azokkal a megállapodásokkal, illetőleg beszélgetésekkel, a melyek köztünk lefolytak. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur egy papírról olvasta le programmbeszédét. Nekem ez ellen azért nem volt és nincsen kifogásom, mert természetesnek tartom, hogy ilyen alkalmakkor részben a pártvezérekkel tartott tanácskozás rendjén megállapított kifejezésekhez kell, hogy ragaszkodjék, másrészt saját minisztertársaival szemben is obiigóban áll. Ez azonban csak fokozza azt, hogy azok jól megfontolva ugy tétettek, hogy azokhoz sem hozzátenni, sem azoktól elvenni semmit ne lehessen. Előre bocsátom még azt is, hogy a tegnapi ülés folyamán Rakovszky István t. képviselő ur itt egy nyilatkozatot tett, mely szerint az a programmbeszéd egyezik azzal a beszélgetéssel, a melyet a t. képviselő ur folytatott az akkori bánnal. A t. miniszterelnök ur a kezemben levő napló szerint a képviselő urnak ezt a felszólalását ugy nyugtázza, hogy köszönettel veszi annak konstatálását, hogy az, a mit ő mondott, megegyezik avval, a mit a t. képviselő úrral és a többi pártvezérekkel beszélt. Rakovszky István képviselő ur szavahihetőségét nem szükséges itt a .házban dokumentálnom, azt nem fogja senki e házban kisebbíteni akarni; de Rakovszky képviselő ur még sincsen jogosítva arra, hogy mások nevében tegyen nyilatkozatot. Nem is volt ez neki szándéka sem. Rakovszky István: Nem is tettem! Polónyi Géza: Azonban a t. miniszterelnök ur már ugy felelt, mintha ez azt jelentené, hogy az általa tett nyilatkozat a többi pártvezérekkel folytatott beszélgetéseknek is megfelel. (Zaj, ellenmondások és fülkiáltások a jobboldalon: Szó sincs róla!) Szőts Pál: Kossuth is azt mondta! Polónyi Géza: Ugy látszik, a képviselő urak félreértenek. (Mozgás jobbfelöl.) Ezt mondta a miniszterelnök ur: »Előzőleg azonban arra szeretnék utalni, hogy a t. képviselő ur azt mondotta, hogy mindaz, a miket elősoroltam a mostani szituáczió tisztázása érdekében, megfelel annak, a mit szóbeli tárgyalásaink, helyesebben beszélgetéseink — ez a helyes kifejezés — alkalmából előadtam ugy a többi pártvezérekkel, mint vele szemben is.« Ezt mondta a t. miniszterelnök ur. Ezt kellett, hogy korrigáljam. A t. miniszterelnök ur megemlékezett ugyancsak tegnapi felszólalásában a kiegyezési javaslatokról is. Konstatálnom kell nyomban, hogy a kiegyezési javaslatok tekintetében, a melyek a miniszterelnök ur által érintettek, természetszerűleg mint olyanok, melyeknek letárgyalása óhajtandó, a t. miniszterelnök ur tőlünk egyikünktől sem választ, sem semmiféle ígéretet sem nem kért, sem nem nyert, sőt konstatálnom kell, hogy ez még tárgyalás alapját sem képezte. Mindezek után megállapítható, hogy volt egy beszélgetés, a melynél a miniszterelnök ur a maga részéről már akkor kijelentette, hogy az obligó nélkül folyik. De ebből nem akarom azt a konkluzumot levonni, hogy én is obligón kivül állók, hanem levonom azt a konzekvencziát, hogy a t. miniszterelnök ur programmbeszédében azoknak az előfeltételeknek sem pozitív, sem negatív alakban nem felelt meg, a melyek köztünk beszélgetés tárgyát képezték. Tisztelettel kérdezem a t. miniszterelnök urat, nem volt-e az előfeltételek egyike kifejezetten és világosan az, hogy a t. miniszterelnök ur programmbeszédében nyilatkozni fog a felett a látens kérdés felett, mely a Tisza-kabinet megalakításánál merült fel, hogy a házszabályok módosítása erőszakos eszközök alkalmazása czéljából szándékoltatik-e? Kérdést intéztem a t. miniszterelnök úrhoz az iránt, nyilatkozzék világosan és kifejezetten: az ő kormányzati rendszerében benne van-e a házszabályok revíziója, benne van-e különösen a szólásszabadságnak korláto-