Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-297
297. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 81 részt vettem — és pedig senki másnak a megbízásából, tehát kizárólag saját felelőségemre — azokban a tanácskozásokban, a melyek a jelenlegi kormány megalakítását megelőzték, és miután e tanácskozások lefolyása és eredménye tekintetében sokféle félreértés szállong, máiebből a szempontból is kötelességemnek tar-. tottam, hogy a képviselőház előtt az ott történtekről hűségesen, saját emlékezetem szerint beszámoljak. (Halljuk! Kálijuk! a szélsöbaloldalon.) Mielőtt azonban, t. képviselőház, beszédem tárgyára rátérnék, vissza kell térnem a beszédemet megelőzött napirend előtti felszólalásokra, és röviden csak utalni akarok elsősorban arra, a mit beszédem folyamán tán bővebben is értékesíteni szándékozom, hogy ugyanis, a t. képviselőház, azt hiszem, eléggé meggyőződött arról, hogy a jelenlegi kormányzati rendszerben a miniszterelnök ur kormányzatát tulajdonképen hűségesen ugy kellene jellemeznem, hogy egy tárczával megszaporodott a magyar kormányszékek száma, t. i. a pszeudo szent lélek számára is tárcza került, mert a miniszterelnök ur nyilván szemlátomást a hozzá intézett kérdésekre tanácskozás nélkül nyilatkozni nem képe?. (Igaz! Ugyvan! a szélsobaloldälon. Ellenmondás a jobboldalon.) A másik dolog, t. képviselőház, a mit a mai, tegnapi és tegnapelőtti ülés eredményeinek összevetéséből meg kell állapitanom, a miről bővebben szándékozom beszélni, — hogy csak az 1899: XXX. t.-cz.-re vonatkozó nyilatkozatokat vegyem mérlegelés alá, — az, hogy a t. miniszterelnök ur nyilatkozatai, kétségtelenül nem az ő jóhiszeműsége hiányának, de a viszonyok nem ismerésének okából, oly természetűek, hogy azok lépten-nyomon félreértésekre adnak okot, ugy, hogy a t. miniszterelnök urnak és minisztertársainak eddigi szereplése és kormányuk tulajdonképen nem állott egyébből, mint a félreértések eloszlatásának programmszerü előterjesztéséből. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Szerepet játszik ez a dolog, t. képviselőház a később taglalandó kérdések megítélésénél. Magam is azok közé tartoztam, sőt tartozom e pillanatban is, a kik mélyen megszomorodva látták azt, hogy a nemzet alkotmányos küzdelmeiben, törvényeink védelmében, a nemzeti nyelv, jelvény, zászló kérdésében, egy élet-halál harczot kénytelen folytatni, a mely végső eredményben —• mindnyájunknak mély szomorúságára — odavezetett, hogy nagy gazdasági válság előtt áll a nemzet és áll elszegényedett, javarészben nélkülözések közt sanyargó tisztviselőkből, a másik részben pedig a korrupczió minden fenyegetésének kitett tisztviselőkből a nélkül, hogy helyzetükön gyökeresen és gyorsan javítani lehetne. Minden hazafinak — és itt pártkülönbséget nem ismerek — természetszerű kötelessége közrehatni ilyen állapotoknak megszüntetésére és az ország jobb jövendőjének megállapítására. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy én a magam részéről KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. igyekeztem ehhez kontribuálni, (Derültség balfclöl.) ezt ón í>e fogom bizonyítani, de mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy talán nem saját hibámból, még kevésbbó barátaimnak hibájából, hanem a mint azt én igazolni fogom, — még e pillanatban is e szót használom, félreértések okából, bár én ma már azt a jelzőt is használhatom, hogy az előterjesztett kormányprogramm okából, — különösen nekem magamnak abszolúte lehetetlenné vált azzal a kormányprogrammmal, a mely előttünk fekszik, a kibontakozás útját megtalálni vagy folytatni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Engem arról győzött meg a t. miniszterelnök ur, hogyha volt kormány Magyarországon, a melylyel szemben a legrigorózusabb, a legelszántabb és ha kell, a végletekig menő fegyverek alkalmazása egyedül jogosult, ugy az a t. miniszterelnök ur kormánya. Csávolszky Lajos: Ugy van! Polónyi Géza: Hogy az eszinetársulás révén azon kérdésekkel foglalkozzam, melyek közvetlenül érdeklik a képviselőházat, nézzünk mindjárt bele a quótadöntésre vonatkozó kérdésbe. T. képviselőház! Ennek a kérdésnek megvannak a maga anteaktái. Nem az én véleményem volt, de a párt többsége igy döntött és én tisztelettel hajoltam meg az előtt, hogy a függetlenségi és 48-as párt törvény és alkotmány iránti tiszteletének óhajtván kifejezést adni, a quóta-deputácziónak kiküldését, habár a legmesszebbmenő harczban állottunk, lehetővé tette és megakadályozni nem akarta. Vezette őt kizárólag az a felfogás, hogy tételes törvénynek intézkedése parancsolja ezt és a függetlenségi párt, a mint eddig sohasem tette, ugy remélem, ezentúl sem szándékozik tenni, hogy a saját politikai elveinek valósítása érdekében nyúl a végső fegyverhez, . . . Kossuth Ferencz: Ugy van! Polónyi Géza: . . . hanem tette és teszi kizárólag azért, hogy a létező törvényeket megvédelmezze és a nemzet alkotmányos biztositékain rést ütni ne engedjen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldälon!) Az úgynevezett obstrukczió, ha annak történetén végig tekintünk, sohasem vétetett igénybe pozitív alkotások vagy pártelvek megvalósítása czéljából, csupán akkor vétetett igénybe, mikor a bírói függetlenség vagy a nemzet önkormányzatának ezredéves alkotmánynyal biztosított kérdései, mikor a véderő kérdése volt napirenden, ós most, mikor az ujonczjutalék emelésének kérdésével kapcsolatban láttuk, hogy lábbal tiportatott az alkotmány, a törvény és a nemzet jogai, a melyek törvényben vannak biztosítva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldälon.) T. képviselőház! Ez a mai dolog, a mely itt előttünk fekszik okulásul szolgálhat mindnyájunk számára. Elmondtam már, de ismételten elmondom, hisz 35 év hosszú története fényes bizonyíték a mellett, hogy ez a párt mindii