Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296'. országos ülés 1903 megboniolhatatlan, és hogy a t. miniszterelnök ur mint jövendőbeli várományos, mint főkormányzó van itt. Előttem egyébiránt az a dolog, hogy gr. Tisza István is hozzájárult, hogy öszszebomoljon az a többség, a melynek bomolhatatlanságáról meg voltunk győződve, természetes. B. Kaas Ivor: Nagy érdem! Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur azt mondotta tegnap, hogy ő elődjét követi minden tekintetben, fentartja elődjének Ígéreteit, elődjének szellemét tartja fenn, és már kabinetjének összealkotása is azt mutatja, hogy csak folytatása akar lenni az előbbinek. Folytatás ? Mi az, hogy folytatás ? (Derültség a szélsőbaloldalon?) Vázsonyi Vilmos : Eegényfolytatás! Eötvös Károly: Egy kormányt megbuktatnak, másik jön helyébe, és azt mondja, hogy folytatás! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Az, t. miniszterelnök ur, a lehetetlenségek közé tartozik, hogy ő folytatás. Erősen ellenzéke voltam az előző kormánynak, mégis sokkal jobb véleménynyel voltam róla, mintsem azt elhigyjem, hogy csak oly kabinet volt, mint a milyennek én a folytatását egyelőre látom. (Derültség a szélsöbaloldalon.) De nem is igaz, hogy folytatás. A szót eltévesztette a miniszterelnök ur. Mert ha nem akarna egyéb lenni, mint puszta folytatás, akkor nem lehetne folytatás, mert ma is az előző kabinettel állnánk szembe. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De akár folytatás akar lenni, akár nem, tény az, hogy a nemzeti követelések legkisebb részének teljesítésére nézve is, semmi biztosítékot nekünk nem adott; (Igaz! Ugy van! a- szélsöbaluldalon.) még azokra nézve is, a melyek pedig engem egészen nem elégítenek ki, s a melyek tekintetében tegnap Ivánka Oszkár képviselőtársam hozzám kérdést intézett, hallgat a t. miniszterelnök ur. Hock János: Arra várunk választ és kapunk. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon-.) Eötvös Károly: Azt mondja a t. miniszterelnök ur tegnapi beköszöntőjében, hogy badelvüség terén fog megmaradni és egy szót, egy mondatot használ, melynek belső tartalmát én nem értem, lehet, hogy ennek én vagyok az oka: » Alkotmányos életünknek történetében a szabadelvüség volt az államalkotó erő.« Ez legalább is nagy túlzás, t. miniszterelnök ur, mert én is csak szabadelvű embernek tartom magamat, de ennyire még sem becsülöm a szabadelvüséget. (Derültség bal felől.) Hogy ez lett volna a mi küzdelmünkben, életünk egész történetében az államalkotó erő? Nem az volt t. miniszterelnök ur, nem a szabadelvüség volt az államalkotó erő, hanem az, hogy barátainkkal békességben éltünk, ellenségeinket pedig agyonütöttük. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A ki a nemzet jogait csorbítani akarta, azt az országból kivertük; (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) akármelyik közjogi tényezője Julius 1-én, szerdán. 69 ennek a nemzetnek a nemzet ártalmára akart cselekedni, erőnk egész teljességével küzdöttünk ellene. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez volt az államalkotó erő, ezt igyekszünk mi most is fentartani, fejleszteni, szaporítani. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Egyáltalában a szabadelvüség az egy oly fogalom, a mely felett sok zavar van. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Szinte kedvem volna megkísérteni az e körül való eszmék tisztázását, (Halljuh! Sálijuk!) a mennyiben látom, hogy tévesen fogta fel ezt a dolgot Nagy Ferencz képviselőtársunk; de azt természetesnek tartom, hogy ö téved, mert ő sokat tanult könyvből, (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) azt pedig csak az alkotmányos élet igazi gyakorlatából lehet megtanulni. A ki községeket, falvakat, városokat, vármegyéket, országot kormányoz, a törvényhozásban gyakorlatilag részt vesz, az tanulhatja meg igazán, mi a valódi szabadelvüség, de olyan könyvet nem láttam, olyan tudóst nem olvastam, ki azzal igazán tisztában lett volna. De téves a felfogása gróf Zichy János képviselőtársamnak is; majd lesz szerencsém azt itt megmagyarázni, Azt mondja Nagy Ferencz képviselőtársam, hogy a politikai és polgári jogoknak szabad, demokratikus irányban való érvényesítése, ez a fődolog a liberalizmus princzipiumában. Gróf Zichy János t. képviselőtársam pedig azt mondja, — a kinek nem tetszett a szó — hogy a szabadelvüség nálunk csődöt mondott és azt mondja tegnapi igen érdekes, különösen igen szellemes beszédében, hogy közéletünknek eddigi sikertelensége azon. szabadelvű politikának a kudarcza, a mely évtizedeken át fogva tartja, befolyásolja, hogy ugy mondjam, beszámitathatatlanná teszi az országot, a mely ezt a nemzetet a radikális egyházpolitikán keresztül elvezette egészen a parlamentarizmus csődjéig. A parlamentarizmus csődje alatt értette — meg is mondta — a többségi elvnek a bukását. Bocsánatot kérek, én abban az iskolában nőttem fel fiatal koromban, a melyet ma már az ó-liberalizmus iskolájának neveznek, de a mely egyáltalában nem az ám, a mely ott létezik, hanem a melyben felnevelkedtek e nemzetnek egykori igaz vezérei, a magyar nemzeti szellem megalapítói és a nemzeti közérzület megteremtői, azok, a kik ezt a nemzetet a habsburgi mákonynak álmából felébresztették. Az a szabadelvüség abbóL állott: minden politikai, minden polgári és minden egyéni jogot, a munkának, az észnek és a szónak teljes szabadságát meg kell őrizni egész addig a határig, a hol az államnak nem árt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez volt az a szabadelvüség, a melyben én felnőttem. De azután körülbelül 40 esztendő óta egy más szabadelvüség fejlődött ki a világon, főleg Németországon, az nem a szabadelvüség nyomdokába lép, abban minden