Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

70 296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. iránynak megvannak a maga kicsi-kicsi emberei. Körülbelül 40 esztendő óta egy más szabadelvüség jött létre a világon, a mely elharapódzott nálunk is, amely tombol a nemzet minden érdeke fölött és ez az: minden jogot, minden érdeket az államnak feláldozni, egyéni, politikai, szövetkezési, gyülekezési, kenyérkereseti, munka, vállalati és minden jogot az állam erősítésére áldozni fel, és hozzáteszi ez a szabadelvüség, hogy az állam aztán annál nagyobb erővel művelhesse a népek jólétét. Rakovszky István: Viczinálizmus! Eötvös Károly: Ez az a modern, ez az az uj szabadelvüség, a mely minket ocla vezetett, a mint a fizetésrendezési törvényjavaslatból látom — emiitettem már egy alkalommal, — hogy mig 1848 előtt alig ment 1500-ra azon állami tisztviselők száma, a kiket a király szokott kinevezni, most 50.000 meg 100.000 tisztviselője van ennek az országnak és társadalomnak, a mely most már nem a nemzettől nyeri hatalmát és a közügyek vezetésére megbízatását, hanem az állami hatalomtól, még pedig annak központjától és személyesitőjétől, a koronától. Ennek a szabadelvüségnek én híve nem vagyok. De mind az ó, mind az uj, mind a régi, mind a modern szabadelvüség egyetemes, általános és európai, a mely nálunk nem egészen igaz, sem egyik, sem másik alakjában. Mert a magyar nemzetnek olyan különös sorsa van, hogy ebben az országban a szabadelvüségnek is más a törvénye. Nálunk az igazi szabadelvüség: idegen befolyással szemben megvédelmezni a nemzetet. (Élénk tetszés, helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ha a német meg a franczia, meg az angol meg az olasz, meg nem tudom ' melyik másik Isten nemzetsége az ő egyéni, polgári, politikai jogait az állam erősítésére szívesen adja oda, törvényhozási, kormányzati, közigazgatási és birói utón, hát önmagának adja. mert ez az államnak betetőzése, nekik királyuk, császárjuk, koronájuk a nemzeti egész. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) De a mi királyunk csak harmineznégy százaléka egy királynak, (Élénk tetszés, derültség és tajjs a szélsőbaloldalon.) és a mit mi jogainkból, érdekeinkből és hatalmunkból az uj szabadelvüség sablonszerű törvényei szerint az államra bizunk, az államra ruházunk át, mi azt 100 százalékban adjuk át és csak 34 százalékban kapjuk vissza, ha visszakapjuk. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Azért nálunk még a szabadelvüségnek is más a törvénye, a mint hogy mindennek más a törvénye. Hát a mellett, hogy én annak az iskolának a híve vagyok, a melyben fiatal gyermekkoromban felnevelkedtem, a mellett még a magyar szabadelvüséget s annak minden törvényét kívánom tiszteletben tartani, a melynek az a jelszava: minden idegen beavatkozás ellen megóvni ezt a nemzetet, a mennyire csak lehet. (Élénk éljenzés a baloldalon.) És ha t. miniszterelnök ur, mikor ön a szabadelvüségről beszél, mint államalkotó erőről, nem ezt érti alatta, akkor Magyarországon nem ért alatta semmit sem, akkor az csak a szótárból kiszedett öt-hat szó, semmi más. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Itt kell felelnem gróf Zichy János t. képviselőtársamnak is. Tiszteletlen lenni irányában nem akarok, kötelességem méltányolni az ő felszólalását. Ilyen közvetlen közelből sohasem hallottam egyetlenegy beszédét sem, s meglepett annak a beszédnek sok mély és sok csillogó része. Pl. az abban a beszédben felállított diagnózist tökéletesnek tartom, hogy t. i. ezzel a kabinet-változással nem nyertek Önök, t. uraim semmit, még Nagy Ferencz t. barátom sem nyert semmit. (Derültség.) A többség sem egészében, sem tagjaiban nem nyert semmit sem; mi valamennyien tanúságot teszünk arról, hogy mi nem nyertünk semmit; a nemzet sem nyert semmit. Nyereségről szó nem lehet, csak veszteségről lehet szó... Hock János: Veszedelemről! Eötvös Károly: ... és arról, hogy a jövendő alakulása iránt még sokkal nagyobb kétségben és bizonytalanságban vagyunk, mint voltunk eddig. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Tehát t. képviselőtársunknak ez az észrevétele, ez a diagnózisa bizony tökéletes, akármennyire fájjon is némelyeknek, ez tökéletes diagnózis. De azt állítom, hogy ezt nem a szabadelvüség s egyáltalában nem a magyar szabadelvüség okozta, hanem az, hogy a Magyarországon szükséges specziális szabadelvüséget még mindig tagadják és lábbal tiporják igen sokféle hatalmas körök és érdekeltségek. Mert hát eddigi sikertelenségünk — azt mondja gróf Zichy János képviselőtársam — tényleg ama szabadelvű politikának kudarcza, a mely évtizedeken át nyomja, befolyásolja és beszámithatatlanná teszi, — ugy mondja — a nemzetet. Nem, t. képviselőház. Nem annak a szabadelvű politikának a következése ez, hanem következése annak, hogy a nemzet a maga kétségbe nem vonható igaz érdekeinek megvédelmezésében mindig gátoltatott, . . . Br. Kaas Ivor: Ki által? Eötvös Károly: ... és oka az, hogy a mi királyunk, a mi államfőnk csak 34 százaléknyi valami, az nem egész, nem igazi, nem tökéletes és nem magyar kizárólagosan. Az a viszony, a mely köztünk és Ausztria közt fennáll és a melyet a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István, a kire hivatkozott a t. miniszterelnök ur, — hogy mi jogon, azt nem tudom (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) — vegyes házasságnak, meg szerencsétlen házasságnak nevez, az az oka itt igen sok dolognak. Lehetünk mi akármilyen konzervativek, akármilyen szabadelvűek, akármilyen nem tudom micsoda elvüek, mig ez a viszony a maga ridegségében és merevségében fennáll, mig a magyar bakát, t. miniszterelnök ur, a ki — hála Isten — egy