Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

68 296'. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. sőbb erre a kérdésre, de annyi bizonyos, hogy a t, miniszterelnök ur kedvelt minisztereinek egyike ma másformának látszik, mint akkor volt. Hogy ez a látszat mit jelent, azt én nem tudom. De. t. miniszterelnök ur, a milyen közjogi pongyolaság történt fellépésének első perczétől fogva bemutatkozásáig, olyan pongyolaság történt a bemutatkozás külső pontjaiban is. Lássa, t. miniszterelnök ur, rossz szokás lebet, de itt a mi nemzetünknél szokásban volt még eddig mindig kivétel nélkül, hogy a mikor egy uj kabinet, egy uj miniszterelnök ide jött a nemzet tanácsába, a képviselet szine elé, ősi magyar szokás szerint magyar ruhát öltött. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl. Felkiáltások : Bégen nem szokás!) Bocsánatot kérek, meglehet- Egy esetet én is tudok, a mikor a nemzet iránt való ezt a figyelmet a miniszter urak elmulasztották. De én hiába, nem épen mai gyerek vagyok már ezen a téren, tudom azt. hogy az a nagyon fontos, ünnepélyes cselekmény, a mikor egy ország ügyeinek kormányzójára tesz szert — már akár a szerencse, akár a balsors uj kormánynyal látja el — ősi magyar szokás szerint mindig ugy szokott történni, a hogy cselekedett Andrássy és cselekedtek a többi kabinetek, hogy a nemzet iránt való teljes tisztelet jut azzal kifejezésre. Én óhajtom, hogy ez a gyakorlat megmaradjon és egyáltalában kárhoztatom azt, hogy a divatból kimenjen; s ne jöjjön az uj kormány az ország képviselői elé ugy, a hogy épen az alagi lefuttatásra megy vagy a Wampeticsbe. (Derültség.) És nem helyeslem azért sem, — hiszen utóvégre kis dolognak látszik és mintegy pedánsságnak tetszik, hogy ezt felhozom; de én előttem nem az, — mert tudom, hogy a t. miniszter urak, mikor a korona elé mennek, a legdrágább és legdíszesebb öltönyeiket veszik magukra ; (Ellenmondások jobbról.) pedig a koronának tekintélye sem nagyobb, sem szentebb, sem igazibb, mint a nemzet képviseletéé. (Elénkhelyeslés, ügy van! a szélsöbaloldalon.) Tessék ebben az egyensúlyt megtartani és a nemzetnek régi, már akár jó, akár rossz, de a nemzet sajátságainak megfelelő szokását tiszteletben megtartani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon) De én a t. miniszterelnök urnak programmját is époly pongyolának tartom, mint a megjelenését. Mi itt a fő kérdés? Nem az volt ám itt a fő kérdés, a mi az ő programmjában részletesen el van sorolva, hogy ujonczjavaslatok stb. Nem ez volt a fő kérdés, mert épen azt a körülményt, a miért a t. miniszterelnök ur ide jöhetett, az a kívánság idézte elő, hogy a nemzet követelései kellő méltánylásban részesüljenek. (Ugy van! Ugy van! a szélsobololdalon.) És a t. miniszterelnök ur minden sok másról beszélt, csak erről nem beszélt. Pedig a nemzet erre volt kíváncsi. Hiszen a nemzet nagy része előtt igen kedvelt előző kabinet épen azért hagyta el a helyét, — a mely kabinetnek nagy többsége volt e házban, a mely kabinettel szemben még ezen az oldalon is általánosan és kivételkép, a politikai tisztelettől eltekintve, sok rokonszenv volt — épen e miatt hagyta el helyét és jött ide az uj kabinet. És az uj kabinet feje mindenről beszélt, csak épen erről az egyről nem. Hát ez is oly pongyolaság, a mit megbocsátani nem lehet. Tehát, t. ház, és ezt a kérdést egyenesen a miniszterelnök úrhoz intézem, a ki, ugy látszik, sokkal nagyobb szónok lesz, mint az elődje; mert az elődje mindenre felelt és mindent megmagyarázott, ő pedig semmire sem felel ; s ugy látszik, sokkal nehezebb lesz hozzáférni, mint az elődjéhez; azt a kérdést intézem egyenesen a t. miniszterelnök úrhoz: hogy hát ennek az egész kormányválságnak mi az igazi jelentősége? Mert a kormányválságoknak mindenütt és mindig az egész világon, a mióta vannak, az a czéljuk. hogy egy csomó elégedetlenség elhárittassék, egy csomó szenvedély lefegyvereztessék, egy csomó jogosult vágy, kívánság kielégítésével a helyzetnek valamelyes betegsége orvosoltassék. Ez minden kormányválság czélja is, oka is, mentsége is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi történt azzal, hogy a t. miniszterelnök ur idehozta ezt az újdonsült kabinetet és maga is idejött? Hát valami elégületlenség el van hárítva? Valamely szenvedély le van csillapítva? A nemzetnek, vagy az ellenzéknek, vagy a többségnek valamely igénye ki van elégítve ? Mi történt? Valamely sérelem orvosoltatott? Mi ez? A mi országunk és a mi alkotmányunk a mi kedves, szeretett osztrák szövetségeseinkkel szemben eddig még azért ért valamivel többet, mint ez a mostani állapot, mert itt általános felfogás szerint, — nem egészen az én felfogásom is, — de általános felfogás szerint volt mindig egy biztos gouvernementális többség a parlamentben, a melyre tisztességes kormányzat mindig bizton számithatott és a korona érdekének js mindig biztos őrzője volt. Itt volt mindig. És a mint a szellők ide hozták Jellasics városából a hírt. hogy jön a horvát bán, megint jön a horvát bán: ebben a pillanatban ez a 30, nem tudom hány esztendő óta soha meg nem bomlott többség, ez is, háromfelé szakadt. (Derültség a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobb- és a baloldalon.) Rakovszky István: Ez nincs ugy! Akkor repedt meg a többség, a mikor Tisza István lett dezignálva. B. Kaas Ivor: És Fejérváry repesztette! Eötvös Károly: Oly gyorsan következnek egymás után a napok, hogy én bizony nem nézem, hogy egy nappal előbb vagy utóbb. (Derültség.) Én a jegyzőkönyvemben nem tartottam ezt nyilván, nem is voltam Budapesten, csak miután beérkeztem a veszedelem hirére, értesültem arról, hogy a megbomolhatatlan többség, már nem