Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 július 1-én, szerdán. 67 sok tagját sokkal jobban ismerem, semhogy ki ne merjem mondani, hogy ez a párt pedig néhány nappal ezelőtt még csak nem is álmodott arról, hogy épen a t. miniszterelnök ur jöjjön ide és vegye át az ország kormányzatát. Nem hiszem, hogy a miniszterelnök urnak a t. néppártban lett volna nagy gyökere. Talán próbált sarjadzani, de gyökeret még nem eresztett. B. Kaas Ivor: Határozottan nem volt gyökere ! Eötvös Károly: Azt is határozottan tudom, hogy minálunk sem volt. Már pedig a politikai finomabb érzék mégis csak azt követeli nemcsak attól, a ki egy nagy ország kormányzatára vállalkozik, de még azoktól is, a kik közreműködtek abban, hogy arra vállalkozhassak, hogy az illető mégis annak az országnak népével, népének képviseletével, képviseletének különböző törekvéseivel, eszméivel, eszméinek vajúdásával érintkezésben és rokonságban volt légyen; a közös örömnek és szenvedésnek, a közös törekvésnek szelleme legalább benne is megvolt légyen, mert máskülönben csakugyan ugy »cseppent ide«, a hogy a magyar köznép szólása mondja. Hogy azok a t. képviselő urak, a kik háta mögött ülnek; a kik elhatározták, hogy támogatják őt, és a kik jobban és közelebbről is ismerik, a jövendőre nézve már előlegezik neki a bizalmat: ezt nem veszem birálat alá, ámbár vehetnem. Mert hogy Rosenberg Gyula t. képviselőtársam miért lett egyszerre olyan hive a t. miniszterelnök urnak, azt ugyan e kerek földön megfejteni senki sem tudja, (Nagy derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha csak azzal nem, hogy erős gouvernementális érzékénél fogva, találván egy miniszterelnököt: ha már megtalálta, támogatja is. (Nagy derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! 1867 óta sohasem fordult még elő eset az ország törvényhozásában arra, hogy egy minisztérium ugy keletkezett volna, mint ez a minisztérium. 1848-ban egy irtóztató kísérlet történt arra nézve, hogy a nemzetgyűlés pártjaira való tekintet nélkül állittassék egy miniszterelnök az ország élére. B. Kaas Ivor : A koronának feltótlen joga van rá! Eötvös Károly: Az a koronának sem volt feltétlen joga. A történelem megvilágosította már azt a tényt; az a nemzet történetében, de a királyság tekintélyének történetében is egyike volt a legszomorúbb dolgoknak, a melyeket a történelem valaha feljegyzett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tiz kabinet alakult 1867 óta a t. miniszterelnök ur kabinetje előtt; 11-ik volt az 1848-iki, és valamennyi e törvényhozás kebeléből nőtt ki, a nemzet képviseletében gyökerezett, onnan sarjadzott ki; ez az egyetlen, ez a legelső, a melynek gyökere más. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lássa, t. miniszterelnök ur, a mi bizalmunk hiánya, a kik itt az ellenzéken ülünk, meglehetősen indokolt. Mi nem előlegezhetjük a kabinet jövendőjének a bizalmat. Meglehetősen indokolt azért is, a mi 1894-ben, épen most 9 esztendeje történt, és a minek a történetét egy részében én tudom elmondani igen jól, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) másik részét pedig Darányi t. miniszter ur fogja elmondhatni. (Elénlc derültség és taps a szélsöbaloldalon.) Ezelőtt 9 esztendővel (Halljuk! Halljuk!) a nemzetnek egyházpolitikai törekvése — az akkori kormányé, az akkori többségé, és az akkori ellenzék többségéé — győzött. (Mozgás és ellenmond.ások a néppárton. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) 175 főnyi többsége volt ebben a parlamentben ; ilyen többség még sohasem volt! B. Kaas Ivor: Azután mindig fogyott az a többség, kivált odakünn! (Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Eötvös Károly: Hanem valakiknek nem tetszett a nemzetnek, vagy mondjuk: a többségnek ez az iránya, és akkor is a t. miniszterelnök urat szemelte ki a sors arra, hogy idecseppenjen. (Derültség.) Nekem csak annyi részem volt akkor a dologban, hogy a mikor híre jött annak, hogy az akkori miniszterelnöktől ő .Felsége megvonta a bizalomnak szükséges mértékét és őt állásától kegyelmesen elbocsátotta, jön haza: akkor gondoskodtam arról, hogy a fogadtatása tisztességes és dicsőséges legyen, és mikor a vasútról leszáll, óriási tömeg várja, hogy őt a nemzet bizalmáról biztosítsa. Hogy pedig a t. miniszterelnök ur idejövetelét ne várja más, mint a némaság és a homály, arról meg gondoskodott mindenki, a ki akkor a közdolgokban tett vagy nem tett valamit. Nem kisérte ide senki. De különösen gondoskodott róla kedvelt minisztereinek egyike, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. (Derültség.) Ezt ő különben jobban el tudja mondani. (Altalános élénk derültség.) A szabadelvű párt öszszes házőrző közegeivel (Derültség.) ajtót, kaput, még ablakot is bezáratott, hogy valahogy a t. miniszterelnök ur hozzájuk be ne juthasson. Ez történt kilencz évvel ezelőtt. A t. miniszterelnök ur, uri ember módjára, a hideg fogadtatásból levonta a következtetéseket és jelentést tett bizonyára ő Felségének, — gondolom, hogy igy történt — és tovább nem reflektált arra, hogy Magyarország kormányzója legyen. De mi történt azóta? Ezt szeretném én a földmivelésügyi miniszter úrtól megtudni. (Derültség.) Mert most a t. földmivelésügyi miniszter ur nem ugy tett, mint kilencz évvel ezelőtt, hanem kiállt a kapuba és azt mondta: Gyere be rózsám, gyere be! (Altalános élénk derültség.) Egynéhányan búsulunk ide-be'; ebben nem változott semmi, Horvát-Szlavonországok bánja nem változott, ugy veszem észre: valami más változásnak kellett tehát bekövetkezni. A korona sem változott, mert a korona most is csak ugy küldte ide a miniszterelnök urat, mint akkor. Mi változott hát? Talán megfelelek ké-