Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

%: 296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. megelőzték és eloszlattassanak mindazok a bajok és sérelmek is, a melyek a küzdelem közepette keletkeztek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi volt a háborúnak oka? A háborúnak okát kettőre lehet visszavezetni: anyagi és erkölcsi okokra. Az anyagi ok volt az, hogy a katonai hatalomnak telhetetlensége több vér- és pénzáldozatot követelt ettől a nemzettől, követelte az eddigi katonai létszámnak jelentékeny felemelését, a mely — mondom — vér- és pénzáldozattal jár és melyet ez a nemzet már nem bir el. (Ugy van! Ugy van! a -tzélsöbäloldalon,) A másik oka a háborúnak és a küzdelemnek az volt, hogy a katonai hatalom következetesen, az 1867-iki kiegyezéstől kezdve pedig megcsontosodottan, ridegen elzárkózik a nemzetet megillető mindazon jogoktól, a melyek alkotmányunkban értetnek és törvényeinkbe be vannak foglalva, elzárkózik az ezt a nemzetet természetesen, istenadta jogával megillető magyar nyelvtől, a nemzeti zászlótól, elzárkózik czimerünktől és egyedüli törekvése csak az, hogy a közös hadsereget kiegészítő magyar hadsereg ne magyar hadsereg legyen, hanem maradjon ezután is közös, osztrák hadsereg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ki békét hirdet, mondom, el kell, hogy oszlassa ezeket az akadályokat és ha eloszlatta az akadályokat akkor annak következése a kölcsönös lefegyverkezés, nem az egyoldalú lefegyverkezés, hanem a kölcsönös lefegyverkezés: a telhetetlen katonai hatalom részéről is és a nemzet részéről is. A mi pártunk álláspontja, a mikor az igen t. miniszterelnök ur körútjára itt Budapesten megindult, az volt elsősorban, hogy a katonai javaslatok vonassanak vissza és másodsorban a mi megállapodásunk és meggyőződésünk, a régmúlton alapult erkölcsi kötelességünk yolt küzdeni tovább is nemzeti jogainkért. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon,) Ez szoros összeköttetésben és kapocsban áll és ezt a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. Már most természetesen szemünk előtt lebegett az is, hogy az ország most válságos viszonyok közé került. Ezeknek a válságos viszonyoknak szomorú következményeit nemcsak mi, de a többség is, a kormány is és az egész ország érzi. Keresni kellett tehát jó lélekkel a békés megoldást, azt, a melyet az igen t. miniszterelnök ur igért és mi is becsületesen óhajtottunk. E tekintetben ez a párt paktumot nem kötött, megegyezést nem hozott létre: tisztán egyoldalú kijelentések történtek. A mi részünkről egyoldalii kijelentés az volt: hajlandók vagyunk a további küzdelmet abbahagyni, ha a katonai javaslatok visszavonatnak. De, t. képviselőház, ez a mi hajlandóságunk semmi esetre sem választható el azon erkölcsi kötelesség tudatától és létezésétől, hogy nekünk a nemzeti vívmányok érdekében küzdelmünket folytatni kell. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) És ha ezt mi évek óta komolyan határoztuk el, és most elszántan és elkeseredetten folytattuk, akkor egyoldalú hajlandóságunknak nem lehetett az a czélja, hogy mi ebbe a küzdelmünkbe majd őszszel azzal a feltétlen bizonyossággal menjünk bele, hogy bennünket levernek és nemzeti jogainkat elveszik. (Elénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Értsük meg egymást, miniszter ur! Vagy most, vagy soha!) Az imént, a mikor nemzeti vívmányokról beszéltem, valaki azt jegyezte meg a hátam mögött igen helyesen, hogy ez nem vívmány. Nem is helyes ez a kifejezés. Nekünk nem nemzeti engedmények kellenek, nem vívmányok, nekünk kell a nemzeten ejtett sérelmeknek az orvoslása, a melyek a magyar alkotmányba és a magyar törvényekbe ütköznek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang: Tartsák meg legalább a törvényt!) A magyar nyelvet, a magyar czimert, a magyar zászlót, ezt nem kaptuk senkitől sem. Nem kérjük senkitől sem, ez nem engedmény nekünk senkitől sem. Mert ez a mienk: de a ki azt elvette^ az visszaélt vele, és annak vissza kell adnia. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Elrabolták a nemzet jogait! Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kifejezetten tett egyoldalú hajlandóságunk tekintetében tehát az egyik czél sikerült, t. képviselőház, a mennyiben a t. miniszterelnök ur kijelentette, hogy a katonai javaslatokat visszavonja. A másik egyoldalú nyilatkozat pedig annyira természetszerű volt, hogy azt mi tegnap vártuk a t. miniszterelnök ur programmbeszédében. Vártuk, mert természetszerű volt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csalódtunk benne. Nem következett be. SSt egészen határozottan merem állítani, hogy a t. miniszterelnök urnak ezen elzárkózása a nemzeti követelmények elől nem egyéb, mint e párt egyszerű becsapásának szándéka. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Elnök: Ez a kifejezése a t. képviselő urnak nem parlamentáris. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások,: Az igazat meg lehet mondani! Mindennap mást mond! Még csak Ivánkának sem válaszolt!) Barabás Béia: Mikor az igen t. miniszterelnök ur körútjára indult . . . (Derültség a jobboldalon.) Ugron Gábor: Lesz ez még keserű nevetés is! Barabás Béla:... és első látogatását kezdte, vagy végezte a mi pártunk tagjainál Kossuth Fereneznél, és Justh Gyulánál, akkor az igen t. miniszterelnök ur egy szót sem szólt a tartalékosoknak esetleges felhasználásáról. Akkor a két politikus előtt csak annyit hangsúlyozott, hogy az a kívánsága, hogy körülbelül 6000 többletet kiadó ujonezra van szüksége, hogy a taraczkütegekhez szükséges ujonezokat kívánja.