Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. 57 kezőt, és ennek forrását a 67-iki kiegyezésben kell, hogy találjuk. Nézzük meg a vallásfelekezeti viszályokat, a melyek úgyszólván uralkodnak egész Magyarország terén és vészes jelenségekkel a gyűlöletbe csapongnak át. Hát ezt mi okozza? A bajt nem abban keresik, a mi tulajdonképen baj volt, az Ausztriával való összeköttetésben; az elégedetlen ember megtalálja a bajt és a hibát másutt, ott, a hol nincsen, és vallási érzületében a másiknak vallási érzületével áll szemben minden indokolás nélkül, a nélkül, hogy a vallási gyűlölet a szivébe mélyen beforrva lenne. Ezek csak formaságok, de tény az, hogy Magyarország területén a vallási izgalmak napról-napra nőnek, fokozódnak. {Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nézzük meg a társadalmi életet; mennyi széttagoltsággal, mennyi kétségbeesett küzdelemmel találkozunk! Uj jelszavakat kaptak az emberek, (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Weisz Berthold menjen helyére! Weisz Berthold nem lép ki a pártból! Uj konzervgyárat akar létesíteni! Zaj.) mert azt hiszik, hogy uj jelszavak hangoztatása mellett és uj csoportosulás közben anyagi jólétüket előmozdíthatják. Nézzük magát a politikai életet; hiszen a hány ember van Magyarországon, a ki politikával foglalkozik, annyi különféle párt van Magyarországon. Az érzések közösségét és azoknak rugóját keressük megint abban a szomorú, és, mondhatom, gyászos összeköttetésben, a melyben Ausztriával vagyunk. (JJgy van! JJgy van! a széls'óbaloldalon.) Az elégedetlenség forrása ott van, s mi egymás közt veszekszünk, egymásnak elveit ütjük, egymás meggyőződésében kételkedünk, holott közös meggyőződésünk és közös bizonyosság az kellene, hogy legyen közöttünk, hogy Ausztriától el kellene szakadnunk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha bennünket a nemzeti, egyenes irány, ha bennünket az a tudat és meggyőződés vezethetne, hogy minden kicsi és nagy embere a hazának, a magyar nemzetnek és Magyarországnak tenne szolgálatot, akkor nem volna közöttünk ez a viszály, ez az eltérés, ez a különféle meggyőződés, mert mindnyájunkat lelkesítene egy czél és egy érdek: Magyarországnak jóléte és boldogsága. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Épen azért, t. képviselőház, az igen t. miniszterelnök urnak azt az állásfoglalását, mely szerint továbbra is rendithetetlen hive akar maradni az 1867-i kiegyezésnek, én alá nem írhatom, s ebben a tekintetben vele szemben állást kell, hogy foglaljak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök ur azt is hangoztatta, és fennen hangoztatta, hogy ő az előbbi kormány szabadelvű politikáját folytatni fogja, az előbbi kormánynak irányzatát fogja követni, az előbbi kormány álláspontjára helyezkedik. KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. Ezért, t. képviselőház, nem kellett az igen t. miniszterelnök urnak idejönni. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyobb mestere ült ott mindezeknek a törekvéseknek, mint az igen t. miniszterelnök ur; ezért idejönnie teljesen felesleges volt. Ráth Endne: Legalább elhozta Tomasicsot! (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Barabás Béla: Az igen t. miniszterelnök ur beszédének elején megmondotta specziális czélját annak, a miért idejött; ezeket a szavakat használta: »hogy az alkotmányos rend helyreállittassék<T. Ezért is felesleges volt idejönnie igen t. miniszterelnök ur, mert hogyha Széll Kálmán visszavonja a katonai javaslatokat, akkor az alkotmányos rend helyreállott volna, 0 azonban ezt vissza nem vonhatta. De az igen t. miniszterelnök ur, a midőn azt állítja, hogy az alkotmányos rend helyreállítására jött ide, nem emlékszik azokra a jelszavaira és ígéretére, a melyeket a Kossuth Ferencz lakásán tartott értekezlet alkalmával igen gyakran, s nagyon sokszor hangoztatott. Az első szava is az volt, az utolsó szava is az volt, a feltett kérdésekre adott minden szava is az volt: békét hozok, békét akarok. Uray Imre: Olajággal! Barabás Béla: Óriási különbség az, t. képviselőház, hogy az alkotmányos rend helyreállítása volt-e az igen t. miniszterelnök urnak a czélja, vagy pedig az, hogy békét hozzon ebbe az országba. Mert, hogyha csak az alkotmányos rend helyrehozása volt a czélja, akkor kétségtelen, hogy csak pillanatnyi feladatra vállalkozott ; (Úgy van ! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) ha pedig az volt a czélja, melyet folytonosan hangoztatott nekünk és előttünk, hogy békét akar, akkor ennek a békének megvan a maga értelme, megvan a maga következménye és megvan az az áldáshozása, hogy itt állandóan béke fog uralkodni. A békének fogalma van, a béke nem üres frázis. Mikor valaki békéről beszél, nagyon természetes, hogy ennek előfeltétele két háborúskodó fél. Itt az egyik háborúskodó fél az, a ki azokat a telhetetlen követeléseket támasztja, a melyek Ausztriából és Bécsből torlódnak felénk s különösen a katonai hatalom, a másik hadakozó fél pedig ez a nemzet maga, a melynek jogát legtisztábban, legigazabban mindig azok védték, a kik itt ezen az oldalon ülnek. {Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: A túloldal még ellensége mindig! Barabás Béla: Azt az álláspontot, a melyet a telhetetlen bécsi követelmények velünk szemben fentartanak, az igen t. többség képviselte itt, közvetlenül tehát mi állottunk harczban egymással. A ki bókét hirdet, az a háborút és a harczot meg akarja szüntetni. A békének fogalma az, hogy eloszlattassanak mindazon okok, a melyek a háborút és a küzdelmet felkeltették, eloszlattassanak mindazok, a mik ezen háborút 8