Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

56 296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. Ion.) mint úgyszólván idegen, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Ellenmondás a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) ismétlem, mint a viszonyokkal teljesen ismeretlen és idegen ember, (Nem áll! a jobb- és a baloldalon.) ideküldetik hozzánk az ország első méltóságának betöltésére. B. Solymossy Ödön: Győr megye Magyarországon van! Holló Lajos: Miért küldték vissza tíz év előtt? Barabás Béla: Annyit tndok róla, hogy mint horvátországi bánnak sikerült Horvátországban Magyarország állami tekintélyét tönkretennie. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Szatmári Mór: A legmagyarabb érzelmű ember Tomasics! Barabás Béla: Sikerült neki az, hogy Horvátország lakossága úgyszólván forradalom elé került, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és sikerült elérnie azt, hogy Magyarország szentséges állami jelvényei és a magyar feliratok Horvátországban a legádázabb, a leggyülöletesebb megpiszkolásnak vannak kitéve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy tudom, t. ház, hogy az igen t. miniszterelnök ur, mint horvát bán az ő erélyes elbánásáról volt nevezetes. Ez az erélyes bánásmód volt az egyedüli kvalifikáezió, a mely őt idehozta, mert hiszen azt csak nem mondhatja senki, hogy érdemesebb, kiválóbb, közjogunkat jobban ismerő egyén Magyarország nagy férfiai között nem akadott volna. De az is igaz, hogy nem is akadt más olyan, a ki a feltételezendő és előre kilátásba helyezett erőszakosságokra vállalkozott volna. (Zaj jobbfelöl.) Az igen t. miniszterelnök ur az erőszakosság jegyében született és azt hiszem, nem csalódom, ha kijelentem azt, hogy ő azért lett ideküldve, mert az ő erélyes kezétől tételeztetik fel az, hogy a Bécs által követelt törvénytelen, erőszakos dolgok, nemzetellenes követelések itt keresztülvitessenek minden áron és minden formák között. Természetes, hogy elsősorban, mikor arra még ok nincs, ez az erőszak elpihen, elpihen addig, mig nem következik el annak az ideje, hogy ezt a nemzetet továbbra is Bécsnek járszalagán vezessék és hogy ennek a nemzetnek törvényhozása kebelében teljesüljenek mindazon követelmények, melyekkel Bécs és a dinasztia velünk szemben előáll. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Rossz erkölcsi bizonyítvány ! Barabás Béla: Az igen t. miniszterelnök ur állásfoglalása az 1867:

XII. törvényczikkre vezetendő vissza. Ebben a törvényczikkben és ennek a fentartásában látja ő biztositékát a nemzet jövőjének. Mi, a kik ezen az oldalon ülünk, az 1867 :XII. törvényczikket nemzeti szerencsétlenségnek nevezzük, és hogy csakugyan nemzeti szerencsétlenség volt, bizonyítja az, hogy ime bekövetkezett ennek a törvénynek a csődje, bekövetkezett az, hogy ezen törvény alapján tovább nemzetiesen gondolkozni és nemzetiesen kormányozni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. miniszterelnök urnak elsősorban is szemére kell, hogy lobbantsam, hogy ő ezt a törvényczikket czélnak tekinti, végső czélnak, egészen eltérőleg attól, hogy mi volt azon elődöknek szándéka és indoka, a kik ezt a törvényt megalkották. Csak egy rövid pillanatra is vissza kell vezetnem emlékezetüket arra az időre, mikor az 1867-ik évi törvényczikkek még megalkotva nem voltak. Akkor volt egy elnyomott nemzet és volt egy megszorult dinasztia. Az elnyomott nemzet tűrte nagyon sokáig hallgatagon azt, a mit vele végeznek és ebben a csendes megadásban gyűjtötték a hazafiak lelkükben azt az erőt, mely egy uj és szebb jövőt jósol a nemzetnek. És elkövetkezett az ideje, mikor a dinasztiával kiegyezni kellett. Deák Ferencznek lelkülete és gondolkozása az volt, alkossuk meg az 1867-ik évi kiegyezést, hogy ez a nemzet lélekzetvételhez jusson, hogy ideje legyen neki a sok szenvedést kipihenni, hogy erőt gyűjtsön majdani önállóságához és ahhoz a függetlenséghez anyagi és erkölcsi tekintetben, a mely függetlenségért mi ezen az oldalon küzdünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Deák czélja nem az volt, hogy a 67-iki kiegyezés békóiban megkösse örökre a nemzetet; az csak eszköz volt arra, hogy a nemzet önállósághoz jusson, és ime most itt a visszafejlődés és azt kell, hogy tapasztaljuk az uj kormány programmjában, hogy a 67-iki kiegyezés, különösen a XII. torvényczikk fentartása végleges czélt képez. Rákosi Viktor: Azt akarják, hogy a nemzet mindig gyerekkori ruhájában járjon. Barabás Béla: Harminczhét év óta áll fenn Magyarországon a 67-iki kiegyezés, és mik történtek ezen idő alatt? Csak szomorú jelét akarom mutatni annak, mit eredményezett ez a szomorú kiegyezés, a melyet a kormány továbbra is fenn akar tartani. Nézzük az eredményeket. Az első az, hogy Magyarország összes nemzetiségeinek kiválásra irányuló törekvései feléledtek. Akkor szunnyadtak ; ma már uj tápot kaptak és a nemzetiségek nem egymással agyarkodnak, hanem mindannyian a magyarra mennek, mindannyian a magyart gyűlölik, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mindannyian abban keresik és találják állítólagos elnyomásukat, holott azt kell megértetni azokkal a nemzetiségekkel, hogy itt nemzetiségi különbséget nem ismerünk állampolgár és állampolgár közt, itt nem ismerünk senkit, csak egyenjogú fiait e hazának, kiknek jogaikés kötelességeik vannak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ki meri azt mondani, hogy Magyarország magyar? Ki meri mondani, hogy Magyarországon a magyarság érzülete megerősödött? Senki sem. A tények szomorúan bizonyítják az ellen-