Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-295
46 "295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. lett liberálisok vágjunk mi is; tehát az egyik pontban megegyezünk, a másik pontban különbözünk. Azt is értem, ha van egy párt, a mely megfordítva azt mondja: a 67-es alapot elfogadjuk, de a liberális kormány-princzipiumot nem fogadjuk el. Förster Ottó: Ez a helyes! (Derültség.) Nagy Ferencz: Már most azt hiszem, a dolgoknak logikai kényszerűsége hozza magával, hogy ez a szabadelvű párt ezzel a két alapponttal fenmaradjon továbbra is és az ország közvéleménye, merem állítani, mellette lesz ezentúl is. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Azt az egyet mondhatják, hogy hiszen a szabadelvű párt az ő misszióját már befejezte az egyházpolitikai reformok keresztülvitelével, a liberalizmusnak elég van téve és most már térjen át egyéb alkotásokra. B. Kaas Ivor: Beviziót kérünk! Nagy Ferencz: Ámde, bocsánatot kérek, t. ház, én magam is a mellett vagyok — a mint múlt esztendei november havában kifejtettem, — hogy a liberális princzipiumot tovább vinni, mint a politikai, polgári jogoknak szabad, demokratikus irányban való érvényesítéséig, vagyis túlhajtani nem szabad, illetőleg különösen nem szabad oly térre átvinni, a hol másról nem lehet szólni, mint arról, hogy ,a jogosult érdekek kellőképen megvédessenek. Ámde ezzel a liberális programm még konzummálva nincsen; van még igen sok kérdés, a hol majd azon fordul meg a dolog, vájjon liberális vagy antiliberális szellemben történjék-e a kormányzás? Hiszen nem kell hivatkoznom másra, mint a választói jogra. (Zaj balról.) Ez is a liberális programmhoz tartozik és én merem mondani, hogy az egyéni szabadság érvényesülése elé e téren is a szabadelvű párt nemcsak gátat nem emel, hanem rajta lesz, hogy az állampolgároknak minél nagyobb tömege részesittessék a képviselőválasztási jogban. (Helyeslés. TJgy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De erről hallgatott a miniszterelnök ur!) Bocsánat, épen nem hallgatott. A t. miniszterelnök ur programmjában, melyet előadott, a szabadéivüség ugy volt odaállítva, mint a mely a múltban Magyarország fejlődését biztosította és a jövőben is e fejlődésnek a fundamentuma lesz. Tehát nemcsak nem hallgatott erről, hanem erősen hangsúlyozta is és ez az, a miért a miniszterelnök ur programmját a szabadelvű párt magáévá kell, hogy tegye. Minél tovább reászorulunk annak a szükségére, hogy ebben az irányban folytassuk a mi küzdelmünket, annál inkább szükség lesz a szabadelvű pártra a maga egységében és egészében. Egy kis módszeri különbség lehet utóvégre a párt kebelén belül (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Módszeri?) sőt megengedem, hogy talán kifelé is megnyilatkozhatik a véleménykülönbség és lehet, hogy talán különböző csoportosulásra is vezet, azonban mindig az a kérdés, hogy mik egy pártnak az alapprinczipumai; és ha ez alapprinczipiumok megvalósításához járulnak még azon irányelvek is, a melyeket a volt kormányelnök ur követett, a jog, törvény és igazság elve, tehát oly kormányzati módszer, a mely nemhogy kiélesitené az ellentéteket, hanem ellenkezőleg alkalmas arra, hogy kiengesztelje a mely módszert a jelenlegi kormányelnök is magáévá tett: akkor, t. ház, az egész liberális párt egy lesz ebben ezentúl is, és semmi szükség sincsen arra, hogy itt az konstatáltassék, hogy ime, a liberális pártban a bomlás jelei láthatók. Arról szó sem lehet. (Mozgás és ellenmonclások a szélsöbaloldalon.) Mihelyt az uj kormányelnök programmjával elénk lépett, többé semmiféle néven nevezendő különbség közöttünk nincs. (Zajos derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Halljuk Kubinyi Gézát! (Hosszantartó nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Nagy Ferencz: Azt a megjegyzést . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek ! Barabás Béla: Halljuk! Halljuk! Nem hallatszik a szabadelvű párt helyeslése! Nagy Ferencz: Azt, hogy a nemzet és a nemzeti aspirácziók itt veszteséget szenvedtek volna, határozottan tagadom. (Derültség és zaj a szélsöbaloldalon.) Azok a nemzeti aspirácziók, a melyekről szó van, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) fennállanak továbbra is ebben a pártban is, és ebben a tekintetben sem különbözik a kormányelnök programmja semmiben az előbbi kormányok programmjától. {Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Nagy Ferencz: Nincs tehát okunk arról beszélni, hogy mi itt e tekintetben a nemzet jogosult érdekeit talán feláldoztuk. {Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) ~5.& ideiglenes felfüggesztés történt e tekintetben: ezzel szemben bátor vagyok arra utalni, hogy mennyit nyert ez az ország akkor, a midőn most békét kötöttünk azon czélból, hogy azokat a fontos ügyeket, melyek sürgős elintézésre várnak, mielőbb elintézzük. {Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: De nem kötünk ám békét! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kubik Béla: Össze nem lehet ezt a bácsit Széll Kálmánnal hasonlítani! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassék folytonosan zavarni a szónokot! {Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Nagy Ferencz: Hogy vájjon mi lett volna jobb: folytatni ezt a harczot, . . . (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Folytatjuk! MJZ a programm nem kell nekünk ! Hosszantartó nagy zaj a szäsőbbaloldalon.)
