Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. 45 5. A szolgálati idő két évre leszállittassék. 6. A katonai büntető-törvénykönyv és eljárás elkészíttessék. 7. A magyar hadsereg kizárólag az ország területén nyerjen elhelyezést.« Ezek voltak, t. képviselőház, azok a pontok, a melyeket mi január hó 27-én, midőn az ujonczemelési törvényjavaslat itt tárgyalás alá vétetett, a képviselőház elé terjesztettünk elfő gadás végett, azzal, hogy, a beterjesztett ujonczemelési törvény visszavonatván, a helyett a kormány ezen alapokon terjeszszen elő uj javaslatot. Ezen álláspontból indultunk ki a további vitákban, ezt az álláspontot fentartottuk az utolsó pillanatig (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) és fen tartjuk ezt az álláspontot ma is. (Helyeslés a haloldalon.) Nagyon természetes tehát, t. képviselőház, midőn a t. miniszterelnök ur erre a mi álláspontunkra megnyugtató nyilatkozatot tenni nem képes, akkor mi vele szemben is kényszerítve vagyunk ugyanazt hangoztatni, a mit az előbbi kormánynyal szemben, hogy t. i. mi e pontok megvalósításának követelésétől el nem állhatunk. (Igaz! TJgy van! a'baloldalon.) mert mi e pontok megvalósítását az ország érdekében állónak tartjuk és sem helyesnek, sem czélszerünek nem tartjuk azt, hogy most e kérdések feletti vita bármi ürügy alatt elodáztassék, illetőleg későbbre halasztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Mert azt, hogy az ilyen közjogi kérdések folytonosan nyugtalanítsák az országot, és hátráltassák az ország szükségleteinek gondozását, kulturális és gazdasági érdekének fejlesztését: sem helyesnek, sem czélszerünek nem tartjuk és abban a véleményben vagyunk, hogy ez nemcsak az országnak, de a dinasztiának sincs az érdekében. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ha tehát a t. kormány azon meggyőződésben van, hogy föltétlenül szükséges, hogy az ország most már a rendes kormányzati, illetőleg parlamenti viszonyok közé térjen vissza, akkor nyugtassa meg ez a kormány az országot azon követelményekre nézve, a melyek megvalósítása a nemzet érdekében áll. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) E követelmények teljesítése nélkül igaza volna Zichy János képviselőtársamnak, a melyet megdöbbenve kellett hallanunk épen ebben a pillanatban, hogy t. i. e küzdelemből csak az országnak jut osztályrészül a veszteség. (TJgy van! a baloldalon.) Az országnak vesztesége e küzdelemből nem lehet, az országnak haszna kell, hogy legyen. (TJgy van! a baloldalon.) E pillanatban nem vagyunk képesek meghatározni, hogy valóban az ország közvéleménye miként fog ítélkezni felettünk, de ha a jelek nem csalnak, már is láthatni, hogy végtére is ezek a dolgok az ország közvéleményében annyira meg vannak érve, hogy azokat napirendről levenni, sem azokat elodázni nem engedi, s így azok megoldását sürgősen és állandóan követelni fogja. Ezeket óhajtottam a t. miniszterelnök ur programmjára megjegyezni és ezt az álláspontot ugy a képviselőház, mint az ország előtt kinyilvánítani. (Helyeslés a baloldalon.) Hertelendy Lászlő jegyző: Nagy Eerencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! Nem szándékoztam felszólalni a t. miniszterelnök ur programmjának előadásával kapcsolatban, mert az a rokonszenves fogadtatás, melylyel azt e párt fogadta, ezt feleslegessé tette. (Hagy zaj a balés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Gyönyörű fogadtatás.) Polónyi Géza : Minek gúnyolódik ! Nagy Ferencz: Különben is, a minek erre nézve kifejezést akartam volna adni, azt már elmondta Ivánka Oszkár t. barátom. Ha most mégis felszólalok, ez csak azért történik, mert gróf Zichy János t. képviselőtársam olyan észrevételeket tett épen a szabadelvű pártra és a nemzeti aspirácziókra nézve, a melyeket a párt részéről, nézetem szerint, egy pillanatig sem lehet megjegyzés nélkül hagyni. A képviselő ur utalt arra, hogy ebben az utóbbi küzdelemben tulajdonképen megbomlott a szabadelvű párt és maga a szabadelvüség és hogy az többé ez országban uralkodó tényezőnek el nem ismerhető. Hát én kénytelen vagyok ennek határozottan ellentmondani. A szabadelvüpárt igenis megvan és meglesz, mert lennie kell. Barabás Béla: Minden az, csak nem szabadelvű ! Nagy Ferencz: A kik az utóbbi idők tüneteiből következtetnek arra, hogy talán a liberális párt és maga a liberalizmus ebből a küzdelemből mint vesztes került volna ki, hogy az többé az ország többségének nem kifejezője, azok igen csalódnak, és — merem mondani — a törvényszerű, szükségszerű fejlődéssel és az ország érdekeivel ellentétben álló állást foglalnak el. B. Kaas ivor: Olvastuk Bánffytól! Nagy Ferencz: Lehet, hogy a liberális pártban magában bizonyos véleménykülönbségek keletkezhetnek, (FelJiáltásoTc a szélsöbaloldalon: Nagyon bizonyosait!) a kormányzati módszerre nézve. Ilyenek voltak azelőtt is, a nélkül, hogy ezért magát a liberális pártot a maga alapfundamentumaiban megrázkódtatottnak vagy pláne csődbe jutottnak tekintették, mondották volna. A kérdés egyszerűen az: van-e Magyarországon szükség a liberális pártra és a liberalizmusra? Barabás Béia: A j>ártra nincsen szükség, de a liberalizmusra van! Nagy Ferencz: Hát elemezzük ezt, t. ház. A szabadelvű pártnak két sarkalatos programmpontja van: Az egyik az ]867-i alaptörvény; a másik pedig, hogy a kormány a törvények megalkotásában és végrehajtásában a szabadelvű irányt folytassa. Én természetesen logikusnak tartom azt, hogy van egy párt, a mely azt mondja, hogy a 67-es alapot nem fogadjuk el, hanem visszamegyünk a 48-as alapra, de e mel-