Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

42 295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. Másik okom az volt, t. ház, hogy ha csak egyszerű tévedése vagy jóhiszemű tévedése a kabinetnek és az elnökségnek, hogy 12 órára elvégződik ez a bemutatkozás, akkor hogyan áll az eset? Ha a főrendiház össze volna hiva valamely törvényjavaslat tárgyalására, de azzal a törvényjavaslattal a képviselőház addig nem tud végezni, vájjon sérelme volna-e a főrendiháznak abból, ha ülését elhalasztják? Épen ez az eset forog fenn itt. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsobalolddlon.) Jóhiszemüleg 12 órára volt kitűzve a főrendiház ülése, mert azt hitte a t. miniszterelnök úr, hogy akkorára itt végezhet. De minthogy nem végezhetett, nincs más mód, mint ott az ülést elhalasztani, (Helyeslés a balés a szélsobalolddlon.) és felkérem a miniszterelnök urat, tessék ebben a kérdésben nyilatkozni. (Derültség a bal- és a szélsobalolddlon. Félkiáltások: Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Mindenesetre most az ülést öt perezre felfüggesztem. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy azon indítványomra vonatkozólag, mely szerint az ülés fél órára függesztessék fel abból a czélből, hogy az uj kormány a főrendiházban bemutatkozzék, nem volt egyértelmű megnyugvás, hanem a ház minden oldalán merültek fel kételyek arra nézve, hogy vájjon ez a képviselőház alkotmányos helyzetével összefér-e, és minthogy ezt szavazás által eldönteni czélszerünek nem tartanám : indítványomat ezennel visszavonom, (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a szélsobalolddlon.) hozzátévén azonban, hogy ezt teszem a ház tekintélye iránt való oly tekintetből, a melyet az én felfogásom szerint nem lehet a túlságig vinni és a nélkül, hogy én abban a tudatban volnék, hogy oly indítványt tettem, a mely a ház méltóságának nem felel meg. (Elénk helyeslés.) E szerint folytatjuk a tárgyalást a miniszterelnök ur előterjesztése felett. Szólásra ki következik? Hertelendy László jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. ház! Meggyőződésem az, hogy azon progranim megvalósításában, melyet a t. kormányelnök ur itt a házban imént előadott, a kormány az egész szabadelvű párt legmelegebb támogatására számithat. (Derültség és felkiáltások a szélsobalolddlon: Micsoda komédiázás ez! Nagy zaj jobbfelöl.) Szőts Pál: Semmiféle komédiázás ! (Mozgás.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ivánka Oszkár: Mielőtt e tekintetben nézetemet részletesen előadnám, a t. kormányelnök ur kijelentéseiben egy bizonyos hézagot látok, a melynek pótlására a t. kormányelnök urat ezennel felkérem. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom ezt a szabadelvű párt iránti tekintetből is, mint a mely párt ez idő szerint az alkotmányos többséget képezi, és igy az ország ügyeinek irányítására első sorban hivatott, minélfogva ezért a felelőséget is elsősorban köteles viselni; de szükségesnek tartom ezt az egész képviselőházra való tekintetből is, és ezek azok a katonai követelmények, a melyeket mind a szabadelvű párt, mind pedig az előző kormány magáéivá tett, a melyekről azonban a t. miniszterelnök ur nem nyilatkozott. (Halljuk! Halljak! a baloldalon. Mozgás és ellenmondás a jobboldalon: Világosan megmondta! Elnök csenget.) Hoszszul fejeztem ki magamat. Azt akartam mondani, hogy ezek azok a nemzeti követelmények, a melyeket a katonai javaslatokkal kapcsolatosan magáéivá tett az egész szabadelvű párt, magáéinak vallott az előző kormány, és a melyeket a miniszterelnök ur csak néhány rövid szóval emiitett fel. Perczel Dezső: Fentartja! Megmondta! (Halljuk! Halljuk!) Ivánka Oszkár: Az első kérdés, a melyet hozzá intézek, az, hogy (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) szíveskedjék egészen határozottan megmondani, bir-e felhatalmazással arra, hogy e követelményeket, a melyekről azt mondta, hogy azokat ugy, mint az előző kormány, elfogadta, egész terjedelmükben és formájukban magáévá teszi, bir-e — mondom — meghatalmazással az iránt, hogy ezeket meg is valósithassa ? (Helyeslés a baloldalon.) A másik kérdés, a melyet hozzá intézek, illetve kérés, az, méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy a mennyiben e követelmények egy része adminisztratív természetű, — ilyen pl. az 1868-iki legfelsőbb rendeletnek végrehajtása a magyar tiszteknek magyar ezredeknez való áthelyezése tekintetében, a mely tisztán adminisztratív természetű dolog, — hajlandó e ő ezeknek az adminisztratív természetű követelményeknek megvalósitását haladéktalanul megkezdeni? {Helyeslés a baloldalon.) Másrészt pedig, a menynyiben e követelmények törvényhozási intézkedést kivannak, — ilyen pl. a katonai büntető perrendtartás, — mikor kívánja az illető törvényjavaslatokat a ház elé terjeszteni ? Akarja-e ezt oly időben megtenni, hogy az illető törvényjavaslatokat még ez a képviselőház letárgyalhassa? Igen kérném a t. miniszterelnök urat, hogy erre nézve nyilatkozzék. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobalolddlon: Hát a zászlót ?) Holló Lajos: Magyar zászló és magyar vezényszó! E nélkül nincs nyugalom! Endrey Gyula jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a néppárton!) A kormányelnök ur beszédét és annak tartalmát a magunk részéről tudomásul veszszük; egyben fentartom magamnak és pártomnak a jogot, hogy arra és külö-