Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

295. országos ülés Í903 jumus 30-án, kedden. 43 nősen a beszéd egyes részleteire a költségvetési vita folyamán visszatérjünk. (Halljuk! a néppárton.) Mi, t. képvitel őház, alig merünk még a jövőről beszélni, mert ma még túlságos befolyása alatt állunk az elmúlt eseményeknek, annak a válságnak, a mely minden alkotmányosan gondolkozó és érző politikusban határozottan fájdalmas benyomást keltett. (Igaz! a néppárton.) Mert, t. képviselőház, abból a válságból, a melyből a jelenlegi kormány és annak a programmja megszületett, két igen szomorú tanúságot lehet levonni. Egyik az, hogy a válság befejezése óta Magyarországon a többség akaratának alkotmányos elve, legalább a maga teljességében, megszűnt lenni; és ezt bizonyítja, t. ház. a kormánypártnak mai fizionómiája, mely úgyszólván nem változott meg, daczára annak, hogy saját akarata ellenére nagyon gyökeresen megváltoztak a viszonyok. (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Katonai törvényjavaslatok voltak let ház asztalára, a melyekről itt az mondatott a többség részéről, hogy azok nagyon fontosak, nagyon életbevágók.) Az argumentumok egész tárházával vonultak fel a javaslatok törvényerőre emelkedésének érdekében; azt mondották, hogy a nemzetnek, a monarchia nagyhatalmi állásának, a hadsereg egysége lentartásának érdekében van e javaslatok törvényerőre emelkedése. És ime, t. képviselőház, elmúlván az idő, visszavonattak, illetőleg felfüggesztettek ezen törvényjavaslatok, . . . Holló Lajos: Egyelőre! Gr. Zichy János: . . . mintha semmi sem mondatott volna, mintha semmi sem történt volna, mintha nem exponálták volna magukat ezen törvényjavaslat érdekében az uralkodó pártnak legkiválóbb egyénei, legnagyobb jellemei, és mintha nem áldoztatott volna fel épen ezen törvényjavaslat érdekében egy igen népszerű, egy igen alkotmányos és egy igen tehetséges kormányelnök. (Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Ezek a törvényjavaslatok ma én előttem, ugy tűnnek fel, mint egy óriási szappanbuborék, a melyben utoljára és teljesen megtört a magyar alkotmányos élet napjának a fénye. A másik szomorú konklúzió, a melyet levonhatok ezen válságból, az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni: fel lehet áldozni a többség akaratának tekintélyét, szívesen ellentétbe jön önmagával az uralkodó pártnak egy igen nagy része, csak ne kelljen letenni a haza oltárára a nemzeti vívmányoknak egyetlenegy parányát is. (Zajos tetszés és taps a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Néppárti ember tanítja ki önöket! Ugy kell! Gr. Zichy János: T. képviselőház! A két küzdő fél, a mely a harcz mezején állott, az uralkodó párt épugy, mint a 48-as párt, negativ értelemben győzött. Győzött a szabadelvű párt annyiban, a mennyiben nem kellett engednie a 4:8-as párt nemzeti követelményeinek és győzött a 48-as párt annyiban, a mennyiben hátrálásra kényszeritette az uralkodó pártot. Vesztes ezen küzdelemben csak a nemzet maradt. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Holló Lajos : Csak maradna, de nem hagyjuk! Gr. Zichy János: Vesztes egyelőre a nemzet maradt, mert elbukott a többség akaratának parlamentáris elve és — mi tagadás benne — legyőzettek a nemzeti aspirácziók. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ohó!) Barabás Béla: Olyan nincs ! (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Gr. Zichy János: T. képviselőház! A felelőséget ezért a nagy csapásért, a mely árnyékát már előre veti és a mely nagyon meg fogja magát még bosszulni a jövőben, az a két párt viseli, a mely —• és ezt hangsúlyozom épen azok után, a miket a miniszterelnök ur a liberalizmusról mondott —- ma Magyarországon egyedül képviseli a szabadelvüséget. A megoldás módja és eredménye tényleg azon szabadelvű politikának a kudarcza, a mely évtizedeken keresztül fogva tartja, befolyásolja, hogy ugy mondjam, beszámithatatlanná teszi az országot, a mely ezt a nemzetet radikális egyházpolitikán keresztül elvezette egészen a parlamentarizmusnak csődjéig. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ennek a liberális irányzatnak, az én meggyőződésem szerint, át kell alakulnia, mert elvesztette talaját, mert túlélte magát; (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) át kell alakulnia egy tradiczionális alapon fejlődő, határozottan nemzeti és keresztény irányzattá, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) a mely sem a kozmopolita érzést, sem a felekezetnélküliség gondolatát nem ismeri, a mely gyökereit egyrészt a nemzet tradiczióiban, másrészt a termékeny magyar földben birja és a mely tisztán és kizárólag csak a magyar faj szupremácziájának akar élni. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ez az irányzat a mi ideálunk, és hogy ha, t. képviselőház, a magam részéről nem is tudom elfelejteni ezt a fájdalmas érzést, a melyet keltett bennem ez a válság, és mégis gyönyörködni tudok a szabadelvű politikának a kudarczán, (Elénk mozgás a jobboldalon.) ennek oka egyszerűen az, hogy én a szabadelvüség csődjében az általam jelzett keresztény-konzervatív irányzat hajnalhasadását látom. (Elénk helyeslés és tetszés a néppárton.) Mindazok után, a mik történtek, én azt hiszem, nem lehet másképen helyreállítani a nemzet érzelem- és kedélyvilágának egyensúlyát, mint hogyha egyesült erővel minél magasabbra emeljük a korona tekintélyét. (Elénk tetszés a néppárton.) Ha már nem lehet meggyógyítani ezt a krónikus betegséget, a mely, ne adja Isten, halállal fenyegeti a parlamentarizmust, akkor legalább az alkotmányos tényezők egyikét, a