Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-314
438 3l4. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. minduntalan magamban ezt a kérdést, nem ujitom fel magamban minduntalan mindazokat a keserű érzéseket, a melyekre a történelem igenis alapot nyújt; hanem midőn hazám biztonságának egyik érdekét ez összeköttetés fentartásában látom, nem osztrák, hanem magyar szempontból mérlegelem azon tekinteteket, a melyekkel annak adózom. (Zajos helyeslés, éljenzés és tapsa jobboldalon.) T. képviselőház! íteasszumálom tehát álláspontomat. (Halljuk! Halljuk-!) Én, mint mondám, a nemzeti haladást lankadatlanul, folytonosan eszközölni kötelességemnek tartom, és nem hiszem, hogy ez ut végpontját illetőleg •igen sok különbség volna a ház tagjai között. A ma elérendő stádium tekintetében megjelöltem a határvonalakat azokban, a miket már Szentiványi Árpád t. barátom elmondott. Ha ezen határvonalakat el nem érem: mint mondám, semmi körülmények között nem támogatom az uj véderőjavaslatot, sőt akkor az egész kérdés reám nézve megújul, és az egész módszert, a mely szerint politikámat konczipiáltam, rekonszideráczió tárgyává fogom tenni. (Helyeslés a középen.) Most már, t. ház, ezek után, a miket alapozásul kénytelen voltam elmondani, és nagyon sajnálom, hogy a saját várakozásom ellenére is olyan hosszasan kellett igénybe vennem a t ház becses figyelmét — (Halljuk! Halljuk!) áttérek a mostani helyzet mérlegelésére. És itt intézem azután a t. képviselőtársaimhoz különösen ezen az oldalon (A szélsőbalra mutat.) azt a kérést, hogy hallgassák meg azt, a mit most mondandó leszek, abban a tudatban, hogy nekem nem szándékom bárkit is megtámadni, bárkit is vádolni, hogy minden szavamat egyedül a mély — .és ez nem frázis — a rendkívül mélységes aggodalom a haza sorsának kialakulása iránt diktálja. (Halljuk! Halljuk!) Most már talán nem utasítja vissza senki a. háznak ezen az oldalán azt, ha a jelenleg követett parlamenti taktikát obstrukcziónak nevezem. Beszélek tehát erről. Nem akarok azonban az obstrukczió felett teoretikus fejtegetésekbe bocsátkozni. Érzem, hogy ezen a r téren egy nagyon megsebezhető pontom van. Érzem, hogy ha ezt a témát fejtegetem, az 1899-iki obstrukcziót, a melyért én a felelőséget a történelem előtt és élő társaim előtt a maga teljességében viselni köteles vagyok és viselem is, szememre lobbanthatják. (Félkiáltások balfelöl: Nem akarta, akkor!) Engedelmet kérek, t. ház, én nem fogadok el semmiféle dispenzácziót és felmentést. Oly hullámzásokra nem lehet mentségül hivatkozni, a melyek valamely akczió elhatározása előtt azon akczió részeseinek kedélyében előállhatnak. Az ember felelős azért, a mit tett, a mihez hozzájárult, a mit tenni megengedett, a mikor megakadályozni módjában lett volna; és ha netalán reábizonyitanák, hogy súlyosabb aggodalmai voltak, mint másoknak: ez nem csökkentené, hanem növelné a felelőséget. (Helyeslés, ügy van! jobbfelöl.) Én ezen felelőség elé állok, és hogyha e czimen nyilat röpitnek felém: talán tudnám magamat ezen nyilak ellen is védelmezni és körülvértezni, de nem teszem; nem függ össze a jelen helyzet megítélésével, nem tartom politikailag opportunusnak. (Helyeslés jobbról.) Legyen hát ugy, hogy akkori eljárásom egy megsebezhető pontot képez e tárgy fejtegetésénél. Elfogadom e helyzetnek szubjektív kedvezőtlenségét és ezzel megterhelve megyek neki a tárgy fejtegetésének. (Elénk éljenzés. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az obstrukcziónak, t. ház, nem tudom, helyesen határozzák-e meg fogalmát azzal, hogy a kisebbség fellázadásának nevezik a többség ellen; mert igen helyesen mondta, gondolom, Polónyi Géza t. képviselőtársam ezekről a padokról, hogy államjogi értelemben véve többség nincs is más, mint az, a mely a háznak időnkinti szavazásából előáll; lehet többségről és kisebbségről beszélni politikai értelemben, de a ház egyik pártjának sincsen több joga, mint a ház másik pártjának, a képviselők egyik csoportjának sincsen több joga, miDt a képviselők másik csoportjának; mert mig szavazás nem történt, mindaddig hivatalosan és közjogilag nem lehet megállapítani, hol van tulajdonképen a többség. Hát az obstrukczió nem az, a mi annak sokkal enyhébb szint adna: az egyik pártnak, hogy ugy mondjam, erőszakoskodása a másik párttal szemben. Az obstrukczió egészen más. Az obstrukczió megakadályozása annak, hogy a képviselőház határozatot hozhasson, oly megakadályozása, a mely igenis kiindul abból a feltevésből, hogy a kik ezt az eljárást követik, azt hiszik, hogy az ő akaratuk többségre nem juthat. T. képviselőház! Ha igy határozzuk meg az obstrukczió fogalmát, akkor az mindenesetre egy rendkívül aggályos dolog; mert a parlamentnek működése kettőből áll: a vitatkozásból, a melynek levegője a szólásszabadság, és azután a határozathozatalból. Határozathozatalra küldi ki a képviselőházat a nemzet, és a vita csak arra szolgál, hogy a határozathozatalnak anyagot szolgáltasson és a vitában felhozott érvek szerint döntsünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Holló Lajos: A nemzet akaratának megfelelő határozatot hozzunk. Gr. Apponyi Albert: Azt hallom itt, hogy a nemzet akaratának megfelelő határozatot hozzunk. Ez annyit jelent: hogy a képviselőház a saját akaratának megfelelő határozatot hozzon, mert a nemzeti akarat közjogi kifejezője a képviselőház, és a képviselőház határozata közjogilag a nemzet akarata. (Helyeslés jobbfelöl.) Lehetnek idők, midőn mindez fikczióvá válik, midőn joggal az állitatik, hogy a képviselőválasztásoknál oly tömegesen fordult elő a választók jogainak eltiprása és oly tömegesen fordult
