Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

426 3l3. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. Kubik Béla: Reméljük, Hogy most már meg tudja mondani, hogy honnan vették a pénzt a horvát lázadásokra. (Zaj.) Nessi Pál: Én azt hiszem, hogy ha egy minisztert az ellenzék olyan módon támad, mint a hogy támadta Tomasics miniszter urat, akkor a legkevesebb, a mit a miniszter pártjától elvárhat, az, hogy felálljanak ottan és megvédjék őt ezen vádak ellen . . . (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Természetes, csakhogy nem kell a kutyának sem az ilyen ember! (Zaj. Elnök csenget.) Nessi Pál: . . . mert kell, hogy a kormány a többségnek kifolyása legyen. Mi azonban mindig csak azt tapasztaljuk, hogy a kormány nem a többségnek kifolyása, mert a miniszterelnök nem a többség kebeléből emelkedett ki, hanem ideküldték Bécsből és odaparancsolták vezérnek. (Egy Jiang a szélsöbaloldalon •* Zsarnoknak!) És önök, t. képviselőtársaim, fejet és nyakat hajtottak az előtt, a kit az önök vezérének odaparancsoltak (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és elfogadják miniszternek azt, a kivel egyet nem értenek, a kivel egyek nem lehetnek, mert nem akarom az önök lelkületéről feltételezni, hogy önök osztják azt a nézetet, a melyet Tomasics miniszter, mint kéjsviselő, itt e házban elmondott. Kubik Béla: Széll Kálmán is megtagadta vele a szolidaritást! Bakonyi Samu: Ők meg Széll Kálmánnal tagadták azt meg! (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Vagy van a t. miniszter ur és a t. többség között szoros kapcsolat, vagy osztják önök az ő nézetét és véleményét és akkor támogatják; ha pedig nem támogatják, akkor mondják meg ezt nyíltan és őszintén, hogy el kell neki távozni. Addig, a mig ezt önök ki nem nyilatkoztatják, a mig ő nem tudja, hogy nézetét helyeslik-e vagy sem, addig ő nincsen abban a kedvező helyzetben, hogy levonhassa a konzekvencziákat és elmehessen. Kubik Béla: Addig nem láthat tisztán, addig hályog van a szemén! Nessi Pál: Én felkérem a többség tagjait, hogy álljanak fel és mondják meg, ki nem érez vele együtt, hogy meg legyen neki adva az alkalom arra, hogy ne legyen kénytelen itt tölteni drága idejét. Bakonyi Samu: Ugy-e nem tiltakoznak ellene ? Nessi Pál: A miniszterelnök oly programmal jött ide, hogy a klotürt be akarja hozni, hogy az ex-lex-et fenn akarja tartani. (Felkiáltások a jobboldalon: Azt nem mondta!) Kérem, a miniszterelnök ur azt mondta . . . Molecz Dani: Dehogy mondta! (Zaj a szélsöbaloldalon,) Nessi Pál: . . . hogy ha más parlamentben lehet a szólásszabadságot korlátozni, miért ne lehetne nálunk is. (Nagy zaj és mozgás a balés a szélsobaloldalcm.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben és nyugodtan meghallgatni a szónokot. Nessi Pál: Ez nem jelent egyebet, mint hogy alkalomadtán képes volna behozni a klotürt és igy örömmel üdvözlöm Molecz Dani t. képviselő urat, midőn látom, hogy felháborodik ezen feltevés ellen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszem, hogy t. képviselőtársam nem marad egyedül abban a táborban és lesznek sokan, a kik nem fogják követni a miniszterelnök urat, midőn a törvényt lábbal akarja tiporni. Kubik Béla: Molecz már egypárszor megmutatta, hogy önálló meggyőződése van! Amazoknak nincs. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő ur! Nessi Pál: Midőn azt látom, hogy a miniszT terelnök ur nem akarja a nemzeti sérelmeket orvosolni, hogy legelső lépésével idehoz egy nekünk ellenséges minisztertársat és midőn a t. többség egy része még az ilyen erőszakos politikát is támogatja, akkor összeszorul az én szivem is és megdermed az én ereimben is a vér, mert azt látom, hogy a többség egy része itt mindenre kapható. (Mozgás és zaj jobbfelöl,) Ha én hallottam volna ezt a miniszterelnök úrtól elmondani, felugrottam volna és azt mondtam volna, hogy ilyen programmal vezérünk nem lehet. Tisztelem mindenki meggyőződését, de nem tudom érteni azokat, a kik magyar ember létükre erőszakosságra vetemednek egy olyan kisebbség ellen, a mely forró hazaszeretettel szenteli munkáját hazájának és a nemzeti jogokért küzd. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon^) Ide kellene önöknek is jönniök, hogy minket támogassanak, hog}- egy értelemmel, egy akarattal szálljunk szembe az idegennel nemzeti sérelmeink orvoslásáért, mert igy nem volna lehetséges, hogy az uralkodó a nemzeti képviselet egyértelmű határozatával tartósan ellentétbe helyezhetné magát. Egyforma érdeke ez a dinasztiának is, meg a nemzetnek is, mert mi a fegyvert le nem teszszük mindaddig, mig a czélt elérni nem fogjuk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem azért küldtek minket választóink ide, hogy tovább is tűrjük ezt a szolgaállapotot, hogy Magyarország továbbra is Ausztria gyarmata legyen, hanem, hogy erővel, férfiasan küzdjünk a nemzeti sérelmek orvoslásáért és az országnak szabadságáért, azt a zászlót pedig, a melyre Magyarország függetlensége van felírva, letiporni ne engedjük, hanem erős, aczélos férfias kézzel tartsuk kezünkben mindaddig, mig ezzel a zászlóval diadalra nem jutunk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy ha küzdelmünk győzelemmel végződik, önök fognak legjobban örülni, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és önök ezt látva, mellüket verve