Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-313
313. országos ülés 1903 Julius 2l-én, kedden. 427 azt fogják mondani: hiszen mi is ezt akartuk. (Éljenzés a szélsöbaloläalon.) Ekkor fog elérkezni az a perez, midőn egy érzelemben egyesülve, megkezdhetjük azt a nagy munkát, a melybe az ország gazdasági önállóságának kiküzdése kerül, (Elénk éljenzés a szélsöbaloläalon.) és ekkor egymást megértve, egymást támogatva és vállvetve küzdve el fogjuk érni az ország szabadságát és gazdasági függetlenségét. (Éljenzés a szélsöbaloläalon.) A miniszterelnök ur programmját nem veszem tudomásul, hanem beadom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház bizalmatlanságát fejezi ki a kormány iránt, mert sem a nemzeti sérelmek orvoslása, sem a gazdasági függetlenség megvalósítása iránt nyíltan és világosan nem nyilatkozott.« (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsblalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Sréter képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Sréter Alfréd: T. képviselőház! Nessi Pál t. képviselőtársam beszéde folyamán egy kérdést majdnem egyenesen, sőt nevemet megnevezve, intézett hozzám, egy másik kijelentésemet, egy közbevetett kijelentésemet pedig félreértette. Az elsőre megfelelek azonnal. Azt kérdezte hozzám fordulva iíessi Pál képviselőtársam, vájjon mit kerestünk mi, a szabadelvű párt tagjai, külön konventikulumokban ? Hát megmondom neki. Akkor, a mikor nem volt kormányelnökünk és nem volt kormányunk, csak olyan, a mely ideiglenes megbízatással vezette az ügyeket, akkor igenis kerestük a kontaktust egymással, óhajtottuk a szükséges eszmecserét egymással, és hogy miben gyökerezett a mi óhajtásunk, s mi lett az eredménye, hivatkozom a múlt napokban elmondott beszédemre. Az volt az elvünk, hogy ennek a szabadelvű pártnak egységesnek kéli lennie, mint még soha, hogy ma inkább, mint bármikor minden egjéni külön nézetet és ambicziót alá kell rendelni a közérdeknek, a mely nem egyéb, mint hogy ebben a magyar hazában a dolgok állandósága és biztonsága befelé^ és kifelé kifejezést és biztosságot nyerjen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Azután kaptam itt egy csokrocskát, a melyet, bizony Isten, ha tudnák, hogy megérdemeltem-e vagy nem, talán ilyen gyorsan nem nyújtottak volna felém. Nagyon köszönöm azokat a kegyes tapsokat, a melyekkel engem jutalmazni méltóztattak a túloldalról, de talán, ha meg fogom mondani azt, a mit kifejezni óhajtottam, ezek a tapsok el fognak némulni. Nessi Pál képviselőtársam, ha jól emlékszem, azt mondta, hogyha valaki ott az én kerületemben ugy állítaná oda a tételt, hogy kell-e a német nyelv, hát erre mondtam azt, hogy ilyen bolondot nem mondana ott senki, mert igy nem lehet odaállítani a dolgot, nem helyes, hogyha igy állítják fel a tételt, hanem ugy lehet felállítani: mi az, a mire ma leginkább szükség van, hogy még az önök érzelmének figyelembe vételével is javíthassunk az állapotokon? Arra van szükség, a mire tavaszszal elmondott beszédemben rámutattam, t. i. a tiszti nevelés olyatén irányára, hogy később a magyar ezredekben a szükséges magyar tisztikar létesíthető legyen és ezen alapon lehessen azokat kiépíteni nemzeti szellemben. Ezt jelenti az én feleletem. Az a bolondság, ha valaki ugy állítja fel a tézist, hogy kell-e a német nyelv vagy nem ? Ez a kérdésnek helytelen felállítása, és az én választóim több tisztelettel viseltetnek irántam, semhogy ezt a kérdést igy intéznék hozzám. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton: Kérem a t. házat, engedje meg, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A ház ebbe beleegyezik. A holnapi ülés napirendjére nézve javaslom, hogy — szerda lévén — az indítvány- és interpellácziós-könyvek olvastassanak fel először, a napirend következő pontja pedig a most félbeszakított vitának folytatása legyen. (Altalános helyeslés.) Ha ehhez hozzá méltóztatnak járulni, a napirendet ekként megállapítottnak jelentem ki és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik ä. u. 1 óra 50 perczlcor.) 54*
