Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. 37 helyeslés a szélsöbalddalon.) Meg fogunk állni elveinknek szilárd talaján a nélkül, hogy abból egy hajszálnyit engednénk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ki azt állítaná, hogy mi akármiben engedtünk elveinkből, vagy akármi felett megalkudtunk, valótlanságot mondana. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Szerb György: Bíondja ezt a szomszédainak, és ne nekünk! Kossuth Ferencz: Önöknek is, és az egész országnak mondom. (Helyeslés.) A mi egyetlen czélunk az volt, és ma is az, hogy az országot kivezessük a törvényenkivüli állapotból. (Mozgás jobbfelöl.) Ezt a czélt azzal hittük elérhetni, hogyha arra vonatkozólag kötelező Ígéretet veszünk, hogy az a törvényjavaslat, a melynek makacs erőszakolása felforgatta az ország rendjét, és a melyet a megbukott kormány a nemzet mellére szegezett, (Ellenmondás jobbfelöl.) nem engedvén, hogy az ország legsürgősebb ügyeivel foglalkozzék, mig e javaslat sorsa el nem dől, az a törvényjavaslat vétessék le végleg a napirendről. Ez volt a mi álláspontunk változatlanul az első naptól az utolsó napig. Ha pedig a nemzet megsarczolása elkerülhetetlen, . . . (Zaj jobbfelöl.) , . . adjon a hatalom nemzeti vívmányokat, vagy helyesebben, hajtsa végre a létező törvényeket nemzeti szellemben. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) T. ház! Midőn mi a mostani t. miniszterelnök úrral megbízatása előtt tárgyaltunk, tőle azt a határozott ígéretet vettük: hogy ő a katonai javaslatot, a mely az ex-lex-állapot előidézője volt, (Ugy van!-a szélsöbaloldahn.) le fogja venni a napirendről és hogy az a napirendre vissza sem fog kerülni többé. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: A miniszterelnök most azt mondta, hogy egyelőre! Az nem mindegy! Mi nem vagyunk megszokva a házban, hogy hazudjanak! (Nagy zaj a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: A t. miniszterelnök ur tényleg azt mondta programmbeszédében, hogy egyelőre veszi le a javaslatot a napirendről. (FelMáltásoJc jobbf'elöl: Megmagyarázta!) Ha nem ezt akarta mondani, készséggel veszek tudomást arról, hogy nem szerencsésen vezette be mondatát, és hogy ennek végén kezdetét magyarázni akarta. Perczel Dezső: Magyarázta a mondat végén! Kossuth Ferencz: Kétszeres kötelességemmé vált kijelenteni, hogy bármikor állana elő a kormány azzal, hogy az országtól nagyobb véradót követeljen, ha ezért nem lesz hajlandó megadni az 1867 : XII. törvényczikknek nemzeties végrehajtását, illetőleg azt, a mit röviden nemzeti vívmányoknak nevezünk: minket szemben fog magával találni teljes erőnkkel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! A miniszterelnök ur működése — természetesen csakis politikai működéséről szólok, — eddig a mi pártunk előtt nem volt rokonszenves. Visszatetszést szül az, hogy a horvát báni székről lép ide, és az is, hogy milyen módon jött. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Nem vonjuk kétségbe a koronának azt a jogát, hogy azt bizza meg a kormány alkotásával, a kit jónak lát, de a parlamenti fogalmak szerint nem szerencsés gondolat az, ha nem olyan férfiút biz meg a kormány alakításával, a kinek a parlamentben gyökere van. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Én nem arról a gyökérről beszélek, a mely csak a jövőben fog behatolni a többség termékeny talajába, hanem arról a gyökérről beszélek, a mely megvolt aj megbízatás előtt. (Zaj. Elnök csenget.) Tény az, hogy a Széli-kormány a parlament nagy többségének bizalmát birta. Tény az is, hogy ha a Széli-kormánynak megadatott volna az a lehetőség, hogy visszavonhassa a katonai javaslatokat, vagy pedig levehesse végleg a napirendről, ebben az esetben a Szóll-kormány nem lett volna kénytelen lemondani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Előttünk áll tehát ellenszenves valóságában az a tény, hogy annak a kormánynak, a mely határozottan nagy többséggel bírt ebben a parlamentben, nem adatott meg az a felhatalmazás a legfelsőbb helyről, a mely visszaállíthatta volna a törvényes rendet, annak a kormánynak pedig, a mely ebben a parlamentben gyökérrel nem birt, ez a felhatalmazás megadatott. Meggyőződésem szerint ez nem volt helyes eljárás; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) és nem volt korrekt alkalmazása annak az elvnek, hogy parlamenti kríziseket helyesen csak a parlamentáris helyzet figyelembe vételével lehet megoldani, íme már látszik is, hogy milyen eredményre vezet az, ha magyar kríziseket Bécsben intéznek el, nem pedig az ország fővárosában ! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Pozsgay Miklós: De Bécsben van neki gyökere! (Zaj a szélsöbaloldahn.) Kossuth Ferencz: T. ház! Én bátor vagyok ismét azt az állítást koczkáztatni, hogy a miniszterelnök ur nem ismeri egészen az itteni viszonyokat, mert ha ismerné ezeket, és tudná, hogy rövid idővel ezelőtt mi történt ebben a házban, akkor nem bizta volna a horvát miniszteri tárczát a különben _ személyileg kifogástalan Tomasics Miklósra. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) Pozsgay Miklós: Itt pofozta a magyarokat és most a miniszteri székbe ültették !! (Igaz / Ugy van ! a szélsöbaloldahn.) Kossuth Ferencz: Ismétlem minden félreértés kikerülése végett, hogy Tomasics Miklós képviselő ur személye tiszteletet érdemel, de, mert rövid idővel ezelőtt ebben a házban olyan beszédet tartott, . . . Pozsgay Miklós: A fején kellene összezúzni ezt a beszédet! (Zaj.) Kossuth Ferencz: ... a milyen beszéd a ház nagy többségét felháborította, mert a ma-