Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

m 295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. gyár nemzet jogait kicsinyíteni látszott. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor a magyarok ellen beszélt és a bán meg behozza horvát miniszternek !) Kubik Béla: Széll Kálmán is megtagadta vele szemben a szolidaritást! (Egy hang a szélsőbaloldalon: A. bánt meg behozza miniszterelnöknek! Együtt működtek Horvátországban! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: T. ház! A mi meggyőződésünk az, hogy az országnak elkerülhetetlen szüksége van arra, hogy a törvény enkivüli állapothói kiragadtassék, (Helyeslés a jobboldalon.) a mi meggyőződésünk az, hogy a törvényenkivüli állapotnak még hosszabb ideig való fen tartása ez országot nagy veszélyekbe és válságokba sodorhatja és nagy károkat okozhat. A mi czélunk tehát az, hogy a nélkül, hogy elveinkből vagy elfoglalt álláspontunkból bármit is feladnánk, mégis kiragadhassuk az országot a veszélyes és káros törvényenkivüli állapotból. (Helyeslés). Pozsgay Miklós: De nem volt az a czélunk, hogy két horvát üljön be miniszternek. Kossuth Ferencz: A sok téves híreszteléssel szemben kijelentem, hogy mi szilárdan megállunk a mi elvi álláspontunkon, a mely mindig az volt, hogy követeljük az önálló magyar hadsereget, s ebben a magyar nyelvet, a magyar zászlót, a magyar jelvényeket, a magyar katonai oktatást és a magyar katonai igazságszolgáltatást. (Elénk tetszés és helyeslés a szeísőbaloldalon.) Ezen követeléseinktől mi cl nem állunk. (Tetszés és helyeslés a szélsőbalóldalon.) A mi követelésünk sohasem irányult arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz. hajtassák végre; mi az 1848-iki törvények alapján állunk, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) a mely törvények az önálló magyar hadseregről szólnak. (Tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Továbbá: Követeljük a közgazdasági téren az önálló vámterület felállítását (Tetszés a szélsőbalóldalon.) és azt, hogy az ország önállóan köthessen vámszerződéseket. Követeljük, mint mindig, az önálló nemzeti bankot is. Meg vagyunk arról győződve, hogy midőn ezen követeléseinket fentartjuk, kötelességünket teljesítjük magunk iránt, lelkiismeretünk iránt, azok iránt, a kik bizalommal a házba küldöttek, (Tetszés a szélsőbaloldalon.) és hűségesek maradunk azon hagyományok iránt, a melyek százados hagyományok és a melyeket ha mi nem birnánk érvényesíteni, a küzdés kötelességét utódainkra hagyjuk. Ugron Gábor: Elvégezzük mi azt magunk is! Az már egy kicsit késő volna. (Mozgás.) Kossuth Ferencz: Valaki hátam mögött azt mondja, hogy elvégezzük mi azt magunk is. (Tjgy van ! a szélsőbalóldalon.) Mióta alkalmam van csekély erőmet a haza ügyének _ szentelni, iparkodom azt én is elvégezni, (Éljenzés a szélsőbalóldalon.) de elbizakodott nem voltam soha, nem tudom, hogy el birom-e végezni a ránk várakozó nagy feladatot, de én és az a párt, a mely velem jár, nem fog soha csüggedni, mert hazánknak és elveinknek élünk. (Tetszés, éljenzés és taps a szélsőbáloldalon.) T. ház! Mi a kormánynyal szemben semmi elvet sem adtunk fel; küzdeni fogunk esetleg olyan fegyverekkel, a milyenekkel a függetlenségi párt negyedfél évtized óta küzd, tehát esetleg követni fogjuk azok példáját, kiket kötelességmulasztással eddig senki sem vádolt. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Hogy milyen eszközökkel fogunk küzdeni, azt ma nem határozhatom meg. (Zaj és mozgás jobbról és a középen.) Ez a velünk szemben leendő eljárástól fog függni. Én hosszú jövőre pártomnak kezeit megkötni nem fogom, (Tetszés a szélsőbalóldalon.) küzdelmünk fegyvereit ahhoz a mértékhez fogjuk alkalmazni, a milyen erővel támadják a nemzet jogait, és a milyen állhatatossággal fogják visszautasítani méltányos kívánalmait. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbalóldalon.) T. ház! A miniszterelnök ur programmjának részleteit nem érintem; ez nagyon messze vezetne. De egy megjegyzést kell tennem. (Halljuk ! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a kiegyezési tárgyalások ügyét az őszre halasztja, s ezt helyeslőleg tudomásul veszem. De tudatom, hogy pártom szorosan ragaszkodik a fennálló törvényekhez mindaddig, a míg e törvényeket az országgyűlés meg nem változtatja. Az 1899 : XXX. t.-czikkben az ország biztosítékot lát arra vonatkozólag, hogy a külállamokkal elkezdendő tárgyalások előtt az uj általános vámtarifa megalkottassék. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Midőn az a javaslat előterjesztetik, a melyre a miniszterelnök ur czélzott, akkor fogunk állást foglalni ezzel szemben is. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) T. ház! Az ország súlyos helyzetben van. Én azzal a megnyugvással állok itt, (Halljuk! Halljuk!) hogy megtettem mindazt, a mi tőlem emberileg kitellett, hogy az országot súlyos helyzetéből kiragadni segítsem, ugy, hogy semmi jogos követelményt fel ne áldozzunk és minden téren megtartsuk az ország számára a lehetőséget arra, hogy érvényesítse az ország jogait olyan fegyverekkel, a melyek leginkább fognak hozzáilleni a körülményekhez, (Elénk éljenzés a szélsőbalóldalon.) a mivel nem koczkáztatjuk annak a czélnak az elérését, hogy most megszűnjék a törvényenkivüli állapot. Én azt hiszem, hogy ebben a felfogásban pártom velem teljesen egyetért. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És a mint pártom engem mindig az első sorban talált, valahányszor küzdeni kellett, — holott igen sokszor azok, a kik minket most gáncsolnak, a páholyból nézték küzdelmünket,,— (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) ugy az első sorban fognak találni engem ezentúl is mindig azok, a kik a hazáért küzdenek; de nyíltan ki-