Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

36 295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. akarunk számítani és erre nagy suljt fektetünk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tudjuk, hogy mindnyájan a haza javát akarjuk és azért nem szeretném e kijelentésemet frázisszámba Tétetni. {Helyeslés jobbfelöl.) A magyar állam czéljait (Malijuk! Malijuk! a szélsobaloldálon.) ugy vélem a legjobban szolgálhatni, hogy a magyarság, mely az államnak történelmileg is mindig megadta bélyegét, megerősíttessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Magyarországon csak magyar állampolgárt ismerünk és a törvények alapján a magyar nyelv érvényesülésének mindenképen érvényt szerzünk. (Melyeslés jobbfelöl. Félkiáltások a szélsőbaloldalon: A hadseregben is?) De ebből nem folyik az, hogy a gyűlölet szikráját vessük oda, a hol szeretettel is czélt érhetünk. (Melyeslés jobbfelöl.) Tudjuk, és fel is teszszük, hogy midőn a törvény alapján állunk, számithatunk az országban minden elem ragaszkodására az államhoz, szeretetére a közös haza iránt. (Mozgás és zaj a szélsobaloldálon. Felkiáltások: Közös?) Viszont azonban minden merényletet, a melylyel az ország egysége, magyar politikai jellege rendszeresen vagy pedig sporadicze szubverziv elemek által veszélynek tétetnék ki, megbüntetünk, s annak rendje szerint megtoroljuk. (Melyeslés jobbfelöl.) Ne higyje az országban senki, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok érdékei elválaszthatók a magyarságétól. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A közös történeti kapcsolat oly erős, hogy akkor lesz és van jó dolga mindenkinek ez országban, a mikor a magyarnak jó dolga van, (Melyeslés jobbfelöl.) és a magyarság hanyatlása szükségszerüleg minden más elem hanyatlását vonná maga után. A Horvát-Szlavonországokkal való viszonyainkat az 1868: XXX. t.-cz. szabályozza, és midőn egyfelől ezen az alapon az országok politikai nemzetének, kulturális érdekei kifejlődésén örvendünk, teszszük azt mind abban a törvényes alapon álló feltevésben, hogy ezek az országok az állami közösség iránt való ragaszkodásuk által mind a magyar államot, mind a saját specziális érdekeiket legjobban szolgálják. (Tetszés a jobb- és a baloldalon.) Ebből kiindulva a kormány azon lesz, hogy a függőben levő pénzügyi kiegyezés mielőbb véglegesittessék. (Helyeslés a jobb- és abaloldalon.) A pénzügyek terén (Halljuk! Halljuk!) okszerű takarékosságot kívánunk szem előtt tartani. (Mozgás a szélsobaloldálon. Felkiáltások: Katonaság)! Ez elkerülhetetlenül szüksége; az államháztartás egyensúlyának biztosítása cs fentartása végett, mert minden körülmények között biztosítani kell, hogy az állam hitelének sértetlensége fentartassék; ebből a czélból is, de azért is, mert az egész állami életünk zavartalan fejlődése is ettől függ. Minthogy azonban az állami élet fejlődése folyton nagyobbmérvü igényeket támaszt, azért mind pénzügyi, mind közgazdasági politikánk oda fog irányulni, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem harmonikus állami támogatásban részesüljön, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) a mely alapon az állami bevételi forrásokat fejleszthessük, és képesekké tehessük arra, hogy a növekedő igényeket is fedezhessék. (Melyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az adóreformot, a mely már régen czéloztatik, (Malijuk! Hallj lik!) ugy kívánjuk foganatosítani, hogy a legszegényebb néposztályok lehetőleg adómentesittessenek. (Általános élénk helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes !) Rákosi Viktor: Progresszív adó! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Végül az összes közgazdasági tennivalók ápolására szeretném felhívni a nemzet figyelmét. (Malijuk! Halljuk!) A kormány e téren kezdeményezéssel, bátorítással, útmutatással, segitő kezével sokat tehet ugyan, de nagyobb eredményt csak akkor fogunk elérhetni, ha a társadalmat áthatja az e téren való működés szükségének és hasznának átérzése. Szaktudás, munkásság, komoly elhatározás keli, hogy áthassa a nemzet apraját, nagyját. Legyen ez a földmivelés, ipar, vagy kereskedelem terén, az mindegy, de ha erős társadalmat akarunk, csak ezen az utón teremthetjük meg azt a polgári középosztályt, (Általános élénk helyeslés.) a melyre az országnak égető szüksége van. (Igaz! Ugy van!) Azzal fejezhetném be szavaimat, hogy, ha ezt elősegithetnők, akkor igazában megvalósulna a nagy Szécheujink mondása, hogy ^Magyarország nem volt, hanem lesz.« (Nagy mozgás a szélsobaloldálon. Felkiáltások: Mintha már hallottuk volna!) E rövid mondat megfelel ugyan a magyar tipikus gondolkozásnak, a mely egyfelől a múlt hagyományain szeret elmerengeni, és másrészt a jövő ködképeit látja. Pedig ennek ugy kellene lennie, szerintem, (Malijuk! Malijuk!) hogy a múlt hagyományain szerzett tapasztalatok arra tanítsanak, hogy ugy alkossuk meg a jelent, hogy eszméi megvalósítására a szükséges erőt összegyűjtsük, és arra törekedjünk, hogy mielőbb köztudattá váljék, hogy Magyarország erős, és van. (Moszszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Endrey Gyula jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! A t. miniszterelnök urnak programmbeszéde az én szerény véleményem szerint nem volt szerencsés. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldálon. Mozgás jobb felöl.) Ámbár a beszéde végén elhangzott kijelentései közt olyanok is voltak, a milyeneket mi is helyeslünk, de egész előadása arra a feltevésre jogosít, hogy ő nem egészen ismeri az itteni viszonyokat. T. ház! A jelen kormány szemben talál minket, ugy, mint minden 67-es alapon álló kormány szemben talált és szemben fog találni mindig! (Egy hang a balközépfelöl: Frázis!) A ki azt mondja, hogy ez frázis, az elfelejti a magyar parlamentnek egész múltját. (Elénk