Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-311

386 . 311. országos ülés 1903 Julius 18-án, szombaton. vevője sem, mert a viz állandóan évenkint tönkreteszi a földeket. Az ott lakó nép egyébbel nem foglalkozik, mint szarvasmarha tenyésztéssel, és ha egy kis feleslege megmarad a takarmányból, azt értékesiti osztrákországban, hogy mindennapi szükségletét abból fedezze. Azóta, hogy a Dunát Bécstől lefelé Grönyőig szabályozták és az árterületet mindenütt szűkítették, azóta a Morva völgye rohamosan szegényedik évről-évre kétszer, háromszor, sőt ötször is kiüt a Morva. T. képviselőház! Ez a jobb sorsra érdemes nép, ez a szorgalmas, józan, iparkodó nép rohamosan szegényedik. Tömegekben hagyja el ezt a helyet, azt a kis rögöt, a melyet sajátjának vallott, és könnyes szemekkel készül itthagyni a földet, hol bölcsője ringott. Hiába kér segítséget, nem kap, nem törődik e néppel senki. Az 1848 óta működött kormányok mostoha gyermekeknek tekintették. Segítséget hiába kért. Pedig látva a túlsó oldalon a kormány atyai gondoskodását, kétségbeesve hagyja el magyar hazáját, Láthattok például, hogy 1897-ben, a mikor a túlsó oldalon nem is volt oly nagy veszély és nem volt olyan nagy kár, mint a mi alacsonyabb oldalunkon csak egypár községben is hogy segített a kormány. Például Hof an der Marchban 60 parasztgazdának 48 ezer forint kárpótlást adtak és parasztbirtokonkint két vaggon szénát; Engerkardtstätten községben 37 ezer forintot adtak. Marcheggben 59 ezer forintot. Ezek a szomszédos határközségek; ezekben igy tartja fenn Ausztria a parasztságot. Mennyivel kedvezőbbek ezek a viszonyok a mieinkkel szemben. Nálunk egészen máskép van ott, a hol négy-öt ízben volt árvíz ugyanabban az évben, ugy, hogy épen alig volt termés, a régi adósságok pedig tízszeresen fokozódtak, ott kaptak segélyt, el kell ismernem, de milyent? Adóelengedést, parasztbirtokonkint 57 fillért. (Derültség a balés a szélsobaloldalon.) Két ízben volt kinn a bizottság, a mely megbecsülte a károkat a község terhére, ugy. hogy a bizottság összes költségei sokkal nagyobbak voltak mint a segítség, a melyet a minisztériumtól kaptak. Nem vádolom a minisztériumot sem rosszakarattal sem hanyagsággal ; bizonyos okok voltak ott, a melyek útjában állottak a Morvaszabályozás ügyének. Én tudom, hogy ezen okok most már végleg elenyésztek és meg vagyok róla győződve, hogy a mi magas minisztériumunk most már ezen dolognak utánalát, és nem engedi azt, hogy nélkülünk és ellenünk az osztrákok az egész vonalon végig a Morva mentén felépítsék már megkezdett sánczaikat. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy a most közeli napokban, az elmúlt héten, mikor az uj nagy árviz elöntötte az egész Morvavölgyet, az osztrák hatóságok már azon napokban ott künn jártak, hivatalból felvették az összes károkat és intézkedtek az egész kár megtérítése felől. A mi oldalunkon — itt újból ismétlem, hogy nekem egyáltalában nincs szándékom senkit sem gyanúsítani •— a mi hatóságaink még csak a fülük tövét sem mozgatták, s nemcsak hogy nem nézték meg az ő járásukban a veszélyt, de talán csak Pozsonyban elmentek a Duna jjartjára gyönyörködni a Duna szürke habjaiban, vagy a mint hallom, még ezt sem tették. T. képviselőház! Miután a Morvaszabályozás tovább nem odázható el, már csak azért sem, hogy a nép kenyeret kapjon, hogy ne legyen kénytelen ma máshol kenyeret keresni, és azok közé menni, a kik bennünket szívből-lélekből gyűlölnek, Ausztriába, azért a legnagyobb tisztelettel a földmivelésügyi miniszter úrhoz és a belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót vagyok bátor intézni (olvassa): Interpelláczió a földmivelésügyi és a belügyminiszter urakhoz. Tekintettel arra, hogy a szomszédos osztrák részen a Dunaszabályozás folytán kiépítették a sánczokat, benyulólag az u. n. »Marchfeld« közepéig, a minek következtében a Duna és Morva összes vizét a mi részünkre terelték, a minek a következménye az, hogy a morvamenti községek határa, különösen Dévény-Újfalu állandóan viz alatt áll: tisztelettel kérdem a földmivelésügyi miniszter urat: hogy mily stádiumban van a Morva szabályozási ügye, és mikor szándékozik a műszaki bejárást és ezzel kapcsolatosan a szabályozási munkálatokat eszközölni ? Továbbá: tekintettel arra, hogy DévényÚjfalu község határa évenkint viz alá kerül, a nép kenyér nélkül marad, és államsegélyben sohasem részesült, tisztelettel kérdem a miniszterelnök urat, mint belügyminisztert: hajlandó-e a kárt haladéktalanul felvétetni, és a kenyér nélkül maradt lakosságnak a rendelkezése alatt álló alapból némi kárpótlást nyújtani? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Kluien-Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! A t. ház engedelmével bátor leszek az interpelláczióra azonnal felelni. (Halljuk! Halljuk!) Annak első részére van szerencsém kijelenteni, hogy a Morvaszabályozást illetőleg a földmivelésügyi miniszter ur tárgyalásokat folytat az osztrák kormánynyal és alapos remény van hozzá, hogy e kérdés nemsokára abba a stádiumba fög jönni, hogy a szabályozáshoz hozzá lehessen fogni. A mi pedig a segély kérdését illeti, szívesen nyugtatom meg a t. képviselő urat, hogy mihelyt az árviz lefolyik, — miután már el is van rendelve, hogy a károk felvétessenek és jelentés tétessék a kormánynak, — a szűkölködők iránti segélyezésről mindenesetre gondoskodni fogok. Ha ez talán nem lesz oly mértékben eszközölhető, mint a t. képviselő ur szeretné, és mint a magam részéről is nagyon szívesen szeretném tenni, azt méltóztassék csak annak a