Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

* 378 310. országos ülés 190. démiát és az egyéb magyar katonaintézeteket oda fejleszteni, hogy az igényelhető létszám ezen intézetekben nevelt magyar ifjakkal legyen pótolható ?« Polónyi Géza: Az az érdekes, hogy a néppárt is nemzetibb, mint önök! (Felkiáltások a néppárton: Nem osztrák párt. hanem magyar párt!) Holló Lajos: Ez az aulikusnak elkeresztelt párt, magyar párt! Önök meg nem magyar párt — ez a különbség! (Felkiáltások a jobboldalon : Ez a programmjuk ?) B. Kaas Ivor: Nem az a kérdés, hogy az ellenzék mit akar; a kérdés az, hogy a többség és a kormány mit akar? Rosenberg Gyula: A néppárt, programmjában benne van-e a magyar vezényszó, ez a fontos, erre tessék felelni! (Zaj balról. Halljuk! Halljuk!) Rákosi Viktor: Rosenberg Gyula követelje a tengerészeinél a magyar vezényszót! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet képviselő urak, hogy a szónok folytathassa beszédét. (Halljuk! Halkjuk!) B. Kaas Ivor (olvassa): »A magyar vezényszónak a magyar ezredekben leendő behozatalára milyen záros határidőt tart a kormány szükségesnek a végből, hogy a magyarul nem tudó tisztek a honvédségnél szokásos vezényszavakat elsajátíthassák ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Hát ez nem nemzeti követelés ?) Holló Lajos: A magyar vezényszónak záros határidőben való behozatalát kívánják! Nem arról van szó, hogy holnap hozzák be! (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az önök programmjában benne van-e a magyar vezényszónak záros határidőben való behozatala ?) B. Kaas Ivor: A mi most következik, az nem a vezényszóra vonatkozik, de vonatkozik a magyar hadseregnek magyar jellegére. Az mondatik (olvassa): »Az előléptetések a közös hadseregnek a magyar részében és a honvédségnek a tisztikarában olyképen lesznek szabályozva, hogy az osztrák ezredektől függetlenítve egyöntetűen, egyenjoguan és teljes viszonosságban történjék? (Elénk helyeslés a néppárton és a sz élsőbaloldalon.) Hát kérem, ha ezek nem nemzeti követelések, akkor nem tudom, hogy melyek azok. Ha önök ezeknek csak a felét is behoznák, én azt hiszem, hogy Magyarország nem folytatná ezt a küzdelmet, hanem reménynyel nézne a jövőnek elébe, a fokozatos fejlődésre bízván a többiek elérését. Sréter Alfréd: Most követeli ezt Zichy János? Benn volt-e a programúiban? B. Kaas Ivor: Korrigálnom kell a dolgot, a mennyiben ez a bizottságban történt, pártunk? július 17-én, pénteken. nak egy tagja által, többünknek tudásával volt előhozva, de arra nézve, hogy Zichy János mint vélekedik erről, nem tudok felelni, mert az egész idő alatt nem volt Budapesten. Én idéztem Zichy János szavát, a melyben benne volt, hogy nemzeti vívmányokat követelt. Nem engedményeket, a melyeket ott igazi liberális felfogással hallunk kikönyörögni, kikunyerálni. Madarász József: A nemzet joga! A nemzet kötelessége! B. Kaas Ivor: Nemcsak joga, nemcsak kötelessége ! A parlamentnek és a parlamenti elméletnek fejek tetejére való állítása. A kormány tagjai a koronától nem kérhetnek a magyar nyelvre nézve engedményeket. Ha ennek a parlamentnek, mint egyenjogú törvényhozó testületnek valamely kívánsága van a hadseregre vonatkozólag, épugy, mint bármely másra vonatkozólag, akkor kezdeményezési jogával, élhet. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz vagy különállóan, akár mint módosítást, akár mint indítványt a magyar nyelvnek, a magyar vezényszónak törvénybe iktatását akarja ez a ház, természetesen e ház többsége kimondani, akkor a királynak feltétlen joga van a szentesítést megtagadni, de nincsen szükségünk arra, hogy engedményt adjon. A magyar parlamentnek ezt a kezdeményezési jogát elvitatni, teljesen ellenkezik a helyes alkotmányos felfogással, de megegyezik azzal a liberális praxissal, a melyet itt behoztak, hogy soha semmit, a mi ebből a parlamentből indul ki, a korona elé nem terjesztettek; ez egészen ki volt semmizve. Mindig felülről érkezett a mi termésünk, mindig a kormány által beterjesztett királyi előleges jóváhagyással ellátott törvényjavaslatok fogadtattak el. Hogy a kormány ekként cselekszik, az természetes, mert nemcsak a mi kormányunk, hanem királyi kormány is. Hanem, hogy a magyar parlament ennek oly feltótlenül hódol, ez nem parlamentarizmus. Ilyen a világon sehol sincsen. Akkor jobb volt a mi rendi parlamentünk, a mely kimondotta a magyar parlament véleményét és felterjesztette a királynak, mint országos határozatot. Ennek a 30 esztendős liberalizmus véget vetett. Micsoda biztosítékokat nyertünk a miniszterelnök programmbeszédében akár ezen katonai javaslatokra nézve, akár egyebekre nézve? Azt hallottuk, hogy a miniszterelnök a belpolitikában Széll Kálmán elveit fogja követni. De belpolitikai programmját ugy-e nem hallottuk. A gazdasági politikában azt*mondotta, hogy ő is elfogadja, ő is képviseli azokat a kiegyezési javaslatokat, a melyeket elődje végzett. De, hogy neki egyéb gazdasági politikája is volna, arról hallgat. Neki tehát önálló politikája egyáltalában nincs, vagy ha van, az előttünk ismeretlen. Nyilatkozott egy némely dologról, de ez a legkevésbbé sem volt alkalmatos arra, hogy bennünket megnyugtasson, mert felhatalmazást kért az